Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

7.

Luna:
Edzés előtt, miután végeztünk a suliban, Jesse-hez mentünk. Már aznap volt próbám Shawnnal, így ki akartam élvezni azt a kis időt, amit Jesse-vel tölthettem, de az nem úgy sült el, ahogy azt gondoltam. Mivel Jesse-nek eggyel kevesebb órája volt, így azt beszéltük, hogy majd magamtól megyek hozzájuk, addig is ülepszik bennem a Shawnos dolog. Mikor beléptem Jesse és a három haverjának lakásába, mindannyiuk kezében pia villogott és a szanaszét heverő üres sörösüvegek mutatták, nem ez volt az első üveg. Tekintetük az Xboxra tapadt.
-Csakhogy megjöttél.-Csókolt meg kezét a fenekemre vezetve Jesse.
-Nem úgy volt, hogy a fiúk nem lesznek itt?-Néztem a szemébe.
-Miután annyira kibuktunk mindketten a srácok jó barát módjára itthon maradtak. Ne aggódj Cicám, csak gyere fel.-Kezdett felhúzni a lépcsőn.
-Aztán ne hangoskodjatok!-Nevetett Drue.
-Nem ígérhetek semmit.-Nevetett fel Jesse, ami engem megijesztett.
Miután beléptünk a szobájába ugyan nem kulccsal, de bezárta az ajtót. Elkezdtem nézni a különböző sport eredményeit jelző kupákat, érmeket és okleveleket. A Lacrosse csapat kapitányaként volt jó pár aranyérme és külön díja.
-Szépek, nem igaz?-Lépett mögém.
Leheletén jól érződött a megivott alkohol mennyiség és tekintete zavaros volt.
-De, nagyon.-Ismertem el.
Bár én is sportoló voltam, utáltam mutogatni a díjjaimat, érmeimet és kupáimat. Mindegyik egy dobozban hevert az ágyam alatt.
-Lefogadom, hogy Shawnnak nincs ilyen.-Suttogta a fülembe.
-Komolyan?-Fordultam felé.-Még mindig itt tartunk? Tudod, hogy gyűlölöm őt és nem kell attól tartanod, hogy bármi lesz köztünk, vagy megcsallak!
-Nem akarom, hogy vele énekelj!-Emelte meg a hangját.
-Én sem, de ha nem énekelek vele, akkor megbukok énekből.-Emeltem meg én is a hangom.
-Csak meg akar fektetni!-Lökött rajtam egyet, mire minden érzelem felcsapott bennem és dühvé vált.
Visszaléptem hozzá és megpofoztam. Először az arcához kapott, majd rám nézett és megszorítva a csuklómat az ajtó felé kezdett ráncigálni.
-Eressz el!
-Takarodj és dugasd meg magad!-Lökött ki az ajtón.
A sírás fojtogatott, a csuklóm sajgott és már akkor lilulni kezdett. Ha nem éreztem volna magam eléggé megalázva, mikor már a bejárati ajtó felé mentem, Jesse utánam jött és a fiúk szórakoztatására még rácsapott a fenekemre.
-Még egyszer hozzám ne merj érni!-Néztem rá.
-Látom nem érted Cicám.-Nyomott a falnak.-Az enyém vagy.-Suttogta a fülembe, majd kivezetett a házból és rám csapta az ajtót.
Lábam remegett, ami lassan átterjedt az egész testembe, fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha meghasadt volna a szívem. Könnyeim utat törtek és az egyetlen kikapcsolódás abban az állapotban a motorozás volt.

Hazamentem, ledobtam a sulis cuccom, fogtam az edzős cuccomat, majd felpattantam a motoromra és csak mentem. A könnyek patakokként folyt végig az arcomon, a meleg los angeles-i levegő a motoron ülve hűvösen simogatta a fedetlen bőrfelületeimet és nyugtatólag hatott.

***

Edzésen a maradék fájdalmam és dühömet is kiadtam és utána a zuhany kitisztította a fejem minimálisan, de mikor Shawnék ajtajában álltam teljesen üresnek éreztem magam. A szülei autója még nem volt ott, tudtam, hogy Aaliyah a hugommal, nálunk vannak, így csak Shawn és Caleb tartózkodott a házban. Csengettem, majd vártam, hogy valamelyik fiú kinyissa az ajtót.
-Luna.-Mosolyodott el Caleb, ahogy ajtót nyitott.-Egy perc és jön Shawn is, gyere be.-Lépett alrébb az ajtóból.
-Kösz.-Léptem be, lesütött szemekkel.-Merre találom a mosdót?
-A folyosó végén jobbra.-Mondta, s arra bökött az ujjával.-Kérsz valamit inni?
-Nem, köszönöm.-Indultam a mosdó felé.
Mikor belenéztem a tükörbe annak jelét kerestem, hogy látszik e, hogy sírtam. Természetesen az amúgy alig látható szeplőim most szinte virítottak, és a barna szemeim szinte feketék voltak, mint mindig, amikor sírtam. Annyira idegesített, hogy pont én, aki soha egy pasi miatt sem sóvárgott, vagy egyik miatt sem volt szomorú, másfél órát sírt egy pasi miatt.
Mikor visszaértem a nappaliba Shawn még nem volt lent, így leültem Calebtől a lehető legmesszebb.
-Nem lenne egyszerűbb bemennem a zene szobába és ott várnom?-Néztem Calebre.
-Nem itt fogtok próbálni.-Rázta a fejét.
-Hanem, hol?-Húztam fel szemöldököm.
-Shawn lakásában.
-Van saját lakása?-Döbbentem le jobban.
-Aha és készülj fel, vagy száz gitárja van ott a zongoráján kívül.
-Remek.-Sóhajtottam.
-Itt vagyok. Elnézést, hogy megvárattalak.-Nézett rám.
Fekete ing volt rajta, ami szokásához híven annyira volt kigombolva, hogy vonzon, hogy mégegyet kigomboljon és tökéletesen kiemelte izmos mellkasát és hasát. A nadrág pedig kihangsúlyozta a lábát és na jó, el kell ismerni, a  fenekét. Haja még kicsit vizes volt és bár szanaszét állt, mégis tökéletes volt, mint egy festmény. Miket gondolok?!
-Semmi baj.-Nyögtem ki.
-Mehetünk?-Kérdezte pár perc csend után.
-Persze.-Álltam fel a kanapéról.
-Kapaszkodj.-Mondta, mikor felültünk a motorjára.
-Nem vezethetnék én?-Kérdeztem makacsul.
-Az elég férfiatlan lenne, nem gondolod?-Kérdezte és hallani lehetett, hogy mosolyog.
-Csak a mi esetünkben.-Mosolyodtam el halványan.-Mármint abban az esetben, ha a férfi is tud motorozni, de a nő vezet.
-Akkor megkaptad a választ. Csak bízz bennem és kapaszkodj, bár tudom én egy senki vagyok, akinek a dalai nagy részben ugyanazon alapulnak.-Húzta az agyam.
-Jó, durva volt, de ezt még megbeszéljük.-Tettem állam a vállára és a két sisak egymásnak ütközött.-Bocsi.
-Semmi baj.-Fogta meg a kezem és az egyiket az izmos hasára, a másikat pedig kidolgozott mellkasára vezette.
Furcsa érzés keletkezett a mellkasomban és a gyomromban, ahogy éreztem a kezem alatt, ahogy dobog a szíve, s nyeltem egyet, hogy összeszedjem magam.