Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 25.

Shawn:
Úton San Francisco felé a repülőn Luna mély álomban szuszogott a vállamra döntött fejjel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett, hogy elaludt. Reggel korán kellett kelnünk, hogy időben induljunk és az este...nos...nem sokat aludtunk. Ráadásul nem is igazán fogtuk vissza magunkat. Még reggel is ott volt a kezem nyoma Luna fenekén. Ahogy az övem okozta horzsolások is megmaradtak a csuklóján, meg az ajkaim nyoma a mellén. Mondjuk én sem panaszkodhattam. A körmei hagyatékai kábé mindenhol ott voltak a testemen, a fogainak és forró párnáinak az utózöngéi szinte virítottak a mellkasom és a nyakam tájékán. Biztos voltam benne, hogy majd el kell rejtenem alapozóval a koncertre, hogy az emberek ne kezdjenek el a nemi életemen is csámcsogni.
De ez akkor kicsit sem érdekelt, ha őszinte akarok lenni. Sokkal fontosabb volt, hogy kiélvezzem, ahogy a barátnőm hozzám bújva szuszog. Nagyon kimerült volt az este után, ami nem volt olyan hihetetlen, ugyanis szerintem addig még sosem engedtük úgy ki a vágyainkat azelőtt. Egyáltalán nem voltak gátlások és ettől a kapcsolatunk mintha még bensőségesebbé és őszintébbé vált volna. Pedig erre azért nem nagyon volt panasz addig sem. Vagyis...annyira nem volt panasz. Mivel Ziggy vele tartott sakkban, így teljesen nem lehettem őszinte vele, hiszen az a pasi megfenyegetett, hogy akkor árt annak a lánynak, akit a világon mindennél jobban szerettem. Nagyon reméltem, hogy Andrew-ék már tényleg közel vannak a célhoz, mert komolyan nem tudtam, hogy meddig bírom majd azt a helyzetet tovább.
-Ha egyszer felébredt, sosem tud visszaaludni-ült le elém a székbe Caleb Lunára nézve.-Szóval akkor csak jól sikerült a tegnap este-mosolyodott el oldalra biccentve a fejét.-Vagy nem?
-A tegnap este életem legjobb estéi közé tartozik-bólogattam Luna vállát cirógatva.
-Jobb, mint egy koncert?-Vonta fel a szemöldökét, de szemeiben láttam, hogy valószínűleg tudja mi lesz a válaszom.
-Az, hogy zenélhetek és olyan emberek előtt léphetek fel, akik szeretik a zenémet és engem is a világ egyik legjobb dolga, ami velem történhetett. De Luna...-vezettem a tekintetem a lányra-csupán egyetlen boldog pillanat vele kenterbe ver minden egyes koncerti élményt. Eddig azt hittem, hogy a zene az életem, de aztán találkoztam vele és mindent felforgatott, amit egyértelműnek hittem-néztem vissza a legjobb barátomra, aki immáron vigyorogva nézett rám.
-Én meg azt hittem, hogy nem lehetsz már romantikusabb annál, amilyen voltál-cukkolt, mire megforgattam a szemem.
-Te kérdezted. Én csak őszinte voltam veled.
-Tudod, hogy szeretem látni, hogy mennyire boldog vagy vele. Nekem aztán nem kell magyarázkodnod-rázta meg a fejét hajába túrva.-És tudom, hogy milyen ez-pillantott Sophie felé, aki épp Briannel és Connorral kártyázott.
-Ezekszerint minden rendben veletek.
-Szebb nem is nagyon lehetne a kapcsolatunk-bólintott ismét a szemembe nézve.
-Egyébként-tértem vissza arra a mondatra, amit elsőnek mondott-, te honnan tudod, hogy nem tud aludni hamár egyszer felébredt?
-Mi van, féltékeny vagy, Mendes?-Vigyorodott el ismét hátradőlve.
-Csak kérdeztem. Kïváncsivá tettél-biccentettem oldalra a fejem.
-Vagyis féltékeny vagy-jelentette ki határozottan.-Nyugi, te alfahím, tudod, hogy nem cserélném le Sophie-t. És veled sem tennék ilyet. De ettőlmég mi figyeltünk Lunára, amíg te turnéztál a veszekedésetek után és akkor is, amikor kibékültetek. Mi tartottuk benne a lelket, amikor te nem tudtad, mert nem voltál itt. És nem téged támadlak, mielőtt azt hinnéd-emelte fel kezeit nyugtatásképp, de tudtam, hogy nem ellenem irányul a kis felvezetése.-Ééés éppen ezért sokszor aludt Sophie-nál, meg tartottak közös programot. Engem pedig nem hagytak ki mindig. Voltak hármas programjaink is, vagy Jessiékkel, meg Deannel. Ráadásul tudod jól, hogy Luna olyan nekem, mint egy kishúg. Vagy valami ilyesmi. Figyelek rá. Nekem is fontos, nemcsak neked. Csak nekem másképp-vont vállat a barátnőmre pillantva.
-Még egyszer sem köszöntem meg, hogy vigyáztál rá-néztem mélyen a szemébe, amint ismét rám vezette kék íriszeit.-És mielőtt azzal jönnél, hogy természetes volt, meg mivel neked is fontos, így amúgysem volt miről beszélni-szólaltam meg újra, amikor szóra nyitotta a száját, s ahogy elmosolyodott tudtam, hogy tényleg ezt akarta-, akkor is köszönöm. Tudom, hogy szörnyű, amit anno vele tettem, de...
-Shawn, el kell engedned a múltat-szakított félbe finoman.-Igen, hülye voltál, de tanultál belőle és helyrehoztad. Már minden oké köztetek és ez a lényeg. És ez így is marad.
-Hát a jelenlegi helyzet sem egyszerű-dörzsöltem meg az orrnyergem Ziggyre gondolva.
-Mit mondott neked Ziggy, amivel meg tudott így fogni?-Kezdte az arcom fürkészve.
Hát igen...mivel megfenyegetett, hogyha elmondom Lunának a valódi fenyegetést, akkoris rajta tölti ki a haragját, így a barátaimnak sem nagyon reklámoztam a dolgot. Viszont Caleb szinte a testvérem volt. És nekem is jót tett volna, ha kicsit kibeszélhettem volna magamból.
Még egyszer ránéztem Lunára, hogy lássam, hogy biztos alszik-e, s amikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fogja hallani azokat, amiket nem szabad hallania visszanéztem Calebre.
-Ennyire nyilvánvaló, hogy valamit bevetett ellenem?-Húztam szomorú mosolyra az ajkaimat.
-Hát...azokután, hogy mennyire biztosak voltatok abban, hogy most majd nyilvánosságra hoztok mindent...igen, eléggé. Meg engem amúgysem tudsz átverni-biccentette oldalra a fejét.-A testvérem vagy. Ismerlek, mint a saját tenyeremet. Talán még jobban is. Sőt-gondolkozott el-, biztos, hogy jobban. Látom, hogy mennyire megvisel és kizárt, hogy ezt tennéd a legjobb lány barátoddal, meg a szerelmeddel. Szóval ki vele-csapott a combjára finoman, ügyelve, hogy ne legyen olyan hangos a csattanás, amivel felkeltheti Lunát.
Egy pillanatra összepréseltem a szemeimet, s az ajkaimat akaratlanul is elhagyta egy meggyötört sóhaj.
-Lunával fenyegetett meg-nyögtem ki végül lassan ismét összeakasztva vele a tekintetem.
-Hogy mi van?-Pislogott nagyokat, majd összevont szemöldökkel, értetlenül megrázta a fejét.
-Amikor elmondta, hogy mit akar, én nemet mondtam. Camila és Luna miatt nyilván azért, amit te is elmondtál. Meghát...tudom, hogy milyen, amikor azt kell nézned, ahogy az ember akit szeretsz mással mászkál kézenfogva-préseltem össze az ajkaimat.-De aztán megfenyegetett, hogy a keze sok felé elér és bárhol keresztbe tehet. Utalt itt Luna egyetemi dolgaira, a családjára, az én családomra és Luna karrierjére. Azt mondta, hogy egy másodperc alatt elintézi, hogy Luna többet ne léphessen fel sehol és teljesen eltűnjön a hírességek listájáról. De ami jobban kiakasztott az az, hogy akár az imidzsét is megváltoztathatja. Ne értsd félre, nem mintha annak örülnék, ha Luna nem csinálhatná többet azt, amit szeret. De inkább ne zenélhessen, minthogy meztelenül kelljen klipeket forgatnia, ahogy azt Ziggy elmondta-néztem le ösztönösen a lányra.-Aztán azt mondta, hogyha ezt elmondom neki, akkor ő tudni fogja és még nagyobb bajt okoz. Szóval úgy kell ezt csinálnom, hogy nem akarom, de tudta hova szúrjon... Tudta, hogy Luna a gyengepontom és azt is, hogy ezt hogyan játsza ki.
-Még mindig nem lehet tudni, hogy miért jó neki, ha ti ezt csináljátok? Hogy miért kell még több pénz, ráadásul egy ilyen promó árán?
-Andrew, Jake és Dean már elvileg nagyon közel állnak a megoldáshoz. Andrew szerint ma estére, de legkésőbb holnap estére kiderítik az igazságot-túrtam a hajamba idegesen, mire a legjobb barátom tekintete automatikusan az akkor is dolgozó társainkra siklott.-De még nem. Semmi eddig. Legalábbis tudtommal csak feltételezések.
-És Ziggy honnan tudta, hogy Luna a te gyengepontod?-Nézett vissza ránk felvont szemöldökkel.
-Halványlila gőzöm sincs-ingattam meg a fejem.-Én is kérdeztem, de valami olyasmit mondott, hogy őt nem lehet csakúgy becsapni, mert nem hülye. Meg, hogy már leélt egy pár évet ahhoz, hogy tudja hogyan néznek egymásra azok, akiknek vannak érzéseik egymás iránt. Nem tudom, hogy tényleg csak kiszúrta a dolgot, vagy valaki leadta neki a drótot, de azt hiszem, hogy ez mostmár igazán nem is számít. Tudja és ez a lényeg. Ezzel pedig teljesen sakkban tud tartani, amíg le nem buktatjuk valahogy-hajoltam közelebb Lunához, majd puszit leheltem a feje búbjára.
Caleb egy darabig csak emésztette a szavaimat és látszott a szemén, hogy komolyan átgondolja azokat. Szinte hallottam, ahogy forognak a fogaskerekek a fejében, aztán összefonva a karjait a mellkasa előtt ismét megszólalt:
-Hát...az biztos, hogy fenyegetni megfenyegetett, ami már alapjában is bűncselekménynek számít. De, ha mást is rá tudnak bizonyítani, akkor már tényleg nincs sok ebből. Utána megint szabad leszel és végre tényleg élvezhetitek a kapcsolatotokat. Tudom, hogy nem könnyű, de...-elharapta a mondatot, majd sóhajtva megdörzsölte az arcát.-Nem, ez így nem igaz. Elképzelni sem tudom, hogy mennyire nehéz lehet ez, de nemsokára minden rendben lesz. És ti ezt biztosan át tudjátok vészelni. Ha valakiknek, akkor nektek menni fog.
-Én is ebben bízom, de közben félek is, hogy talán mégsem. A tegnapi veszekedésünk nem volt...nem volt túl felemelő és bíztató.
-De azt is megbeszéltétek-állt fel lassan, majd mellém lépve megveregette a vállam.-Kibírjátok-felelte komolyan, de aztán hatalmas vigyor szökött az arcára.-Viszont most te is aludj egyet, mert a szemeid alatti karikákból kiindulva, nem csak te fárasztottad le Lunát az este.
-Jól van-nevettem fel, de éreztem, hogy az arcom pirosba csap át.-Az lesz, esküszöm-veregettem meg a karját, aztán amint arrébb sétált lehunytam a szemeimet.
Nem volt hülyeség elmondanom neki mindezt. Komolyan jót tett. Éreztem, hogy a lelkem megkönnyebbült. Azonban mindez csak addig tartott, amíg a gépünk le nem szállt és meg nem szólalt a telefonom. A gyomrom abban a pillanatban görcsbe ugrott, ahogy megláttam Ziggy nevét a kijelzőn.