Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

32.

Luna:
-Shawn ez....
-Beszélhetek Lunaval?-Szakította félbe Shawn Zaynt.
-Persze.-Álltak fel a fiúk, majd kimentek, Shawn pedig bezárta az ajtót.
A gyomrom görcsbe ugrott, pedig tudtam, hogy nem bántana, de ahogy Deanre és Zaynre nézett megijesztett.
-Nem vetted fel a telefont.-Nézett rám Shawn.
-Kikapcsoltam.-Néztem kezeim.
-Igen, feltűnt. Gondolom, hogy ne zavarjon titeket.
-Nem történt semmi Shawn.
-Oh tudom. Feleslegesen aggódtam, elvégre ahogy láttam jól megy a munka.
-Te komolyan azt hiszed, hogy megcsalnálak? Mi, gondolod Zayn után jött volna Dean és Connor?-Pattantam fel idegesen.
-Ki vagy kapcsolva és mikor belépek ide, azt látom, hogy egy fiú térdel fölötted.
-Jesszusom, csikizett! Ebéd szünetünk van és hülyéskedtünk! Hogy hiheted, hogy megcsallak?-Emeltem meg a hangom és egyre idegesebb lettem.-Zayn csak egy barát.
-Mi is csak barátok voltunk.-Nézett a szemembe és az övében mély fájdalom csillogott.
-Mi sosem voltunk csak barátok és ezt te is tudod.-Léptem elé.-Nem kell féltékenynek lenned.
-De hiányzik a barátnőm.-Fakadt ki.-Jesse-ék nem voltak suliban és te nem vetted fel, szerinted mennyire aggódtam tízes skálán? Hm? Segítek, kurvára.-Kiabált.
-Sajnálom, nem akartalak megijeszteni, ne haragudj.-Próbáltam nyugtatni.
-Eltűntél és alig vagyunk mostanában együtt. Sokkal többet voltunk együtt, amíg nem voltunk egy pár.
Ezek a szavak szíven ütöttek.
-Most szakítani akarsz?-Gyűltek könnyek a szemembe.
-Nem. Persze, hogy nem. Hé.-Lépett közelebb és arcom két keze közé fogta.-Nem. Nem akarok. Dehogy akarok Édesem.-Simogatta az arcom.-Csak együtt vagyunk lassan egy hónapja és abból egy hetet kómában voltál egy kórházban, aztán betegek lettünk, majd most a munka.
-Azt mondod, hogy az én hibám?-Folyt le egy könnycseppem.
-Istenem, dehogy. Csak azt mondom, hogy szeretném visszakapni a szerelmem. A lányt, aki előtt merek önmagam lenni. A lányt, aki nem az internetről tájékozódik rólam, hanem megvárja míg én mondom el neki a dolgokat. Aki elfogad minden hibámmal együtt. Aki szeret engem a hibáimmal. Aki azért szeret, mert én én vagyok, nem azért mert a híres Shawn Mendes vagyok. Aki nem ugrott a nyakamba, mert hírnevem van, hanem normális emberként tekintett és tekint rám. Aki éjjel a mellkasomon szuszog, reggel pedig aggódik, hogy elzsibbadtam miatta. Aki köré tökéletesen passzol a karom. Akinek a teste passzol a karjaimba. Aki mellett lehetek kisgyerek és felnőtt is. Aki hisz bennem. Aki hisz abban, hogy gyógyszer nélkül is fel tudok majd lépni. Hiányzik a szerelmem Luna.-Döntötte homlokát az enyémnek.
-Oké, ma este pótlom a mai anyagot a suliba, de holnap este a tied vagyok, jó?-Néztem a szemébe.
-Azért maradhatok?-Kérdezte halvány mosollyal.
-Persze.-Csókoltam meg.

***

Na este az a pótlás nem ment olyan simán, mint azt gondoltam. Az egésznapos munka a studióban teljesen kifárasztott. Plusz a sírás, ami előtört belőlem, mikor még Shawnnal kettesben lehettünk. Kifakadtam neki és szinte zokogva mondtam el, hogy mennyire fájnak a kommentek, amiket egyesek írnak. Így mondjuk azonnal megértette, hogy kikapcsoltam a telefonom és elmondta, hogy ő ha besokal, akkor letöröl minden közösségi oldalt a telefonjáról és ki is kapcsolja a készüléket.
Szóval képzelhetitek mennyire tudtam koncentrálni a tanulásra és a pótlásra. És már megvolt a programom az elkövetkező napokra, sőt hetekre. Próbák a klip miatt Zaynnel, folytatni a studiós munkát vele, fotózás a közös dal miatt, fotózás külön, fotózás Josiah-val, Connorral és Shawnnal, elmenni nem tudom mennyi műsorba, tanulni a táncot a klipre. És ez mégcsak a zenei munka volt. Ott volt még a bisztrós munka, a sulis tanulások, szöveg betanulás, tánc betanítása, eljátszani Deannel a dolgot és aktívkodni a közösségi oldalakon és edzésre járni. És ki ne felejtsem a hétvégi orvoshoz menetelt. Meg a jópofa vágást a cikkekhez és kommentekhez. Ja és persze akkor emellett a családommal lenni és Shawnnal. Az életem fenekestül felfordult és úgy éreztem összeroppanok, pedig mégcsak akkor kezdődött. Az az öt perc a zuhany alatt szinte felüdülés volt számomra este. Azután ültem is vissza az ágyamra és már írhattam is tovább a házim, amikor megrezzent a telóm.
Shawn❤: Gyere ki.
Én: Tanulnom kell. És hulla vagyok. Mire készülsz?🙈
Shawn❤: Gyere ki. Hozok takarót és a gitárom. Nézzük együtt a csillagokat.❤
Elmosolyodtam, ahogy elolvastam az üzenetét. Hogy mondhatnék nemet erre?-Haraptam alsó ajkamba.
Hiányzott Shawn. Az ölelése, a hangja, ahogy a nevemet mondja, ahogy becéz, ahogy magához szorít, ahogy megcsókol. Ő. Az a pár perc a studióban nem volt elég kettőnknek. Hiányzott a szerelmem.
Én: Egy perc és ott vagyok.❤
Miután válaszoltam, felvettem egy kényelmes rövidgatyát a bugyim fölé a pólómhoz, majd lementem Shawnhoz, aki már ott állt a kertünkben és engem várt. A kezében egy szál vörösrózsa piroslott és ajkain édes mosoly terült el.
Odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam, majd megcsókoltam. Ő azonnal visszacsókolt és magához szorított közben. Én a nyaka köré fontam karjaim és behunyva a szemem közvetítettem az összes érzelmem, amit szavakkal nem lehetett leírni. A burkunk megint megjelent. A testünk egybeolvadt, a vérünk felpezsdült. Olyanok voltunk, mint két éhező. Nem tudtam hol érek véget én és hol kezdődik ő. A teste bekebelezett és felmelengetett. Újra és újra fellobbantva a szívem. A porcikáim bizseregtek és a világom csak Shawnra fókuszálódott. Nem volt sem idő, sem tér, sem más. Csak ő és a finom csókjának édes íze.
-Megmutatod az egyik dalod, amit írtál?-Kérdezte mikor leültünk.
-Nem olyan jók az enyéim.-Vettem el tőle a gitárt.
-Biztos imádni fogom.-Adott puszit.
-Oké-vettem nagy levegőt.-Ennek az a címe, hogy 'You and Me'.-Mondtam, majd elkezdtem játszani.
Neki énekeltem. Amikor ezt a dalt írtam, még nem voltam szerelmes. De akkor, neki szólt az egész. Ő megtanított szeretni és megmutatta milyen szeretve lenni. Egy másik ember mellett ébredni. Más szuszogását hallgatni. Más embernek felfedni a legmélyebb bugyrait a lelkünknek. Más csókjára vágyni. Más mosolyára várni. Más tekintetét keresni. Megmutatta milyen is az amikor pillangók ébrednek a gyomromban. Megmutatta, hogy milyen, ha nem félsz sírni valaki előtt. Shawn megmutatta nekem, hogy mi az a szerelem.
-Gyönyörű volt.-Adott puszit, mikor vége lett.
Még énekeltünk pár dalt. Ő is és én is. Sajátot és más előadóktól is. Majd magához ölelt és lefeküdt. Körém fonva karjait, összekulcsolta ujjainkat. Aprócska, hideg kezem elveszett az ő nagy mancsában, s felforrósodott ott. Fejem a mellkasára hajtottam, és a szívét hallgatva, csendben néztem a csillagos eget, miközben ő a hajammal játszott és a nagy kékséget felettünk kémlelte. Amíg ott feküdtünk eltűntek a problémák. A sok rohanás, meg felelősség. Eltűnt a hírnév és a veszély. Csak két szerelmes fiatal voltunk, akiknek elég volt ennyi, hogy egy kicsit kikapcsoljon. Shawn dúdolni kezdett, aminek köszönhetően rögtön elálmosodtam és már csak azt érzékeltem, hogy álmomban szintén Shawn vár engem széttárt karokkal és boldog, nagy mosollyal.

Shawn:
Vannak emberek, akik nagyra vágynak. Akik egy párkapcsolatban is nagy dolgot akarnak és azt várják, hogy a párjuk milliókat fizessen egy nyaklánc miatt. Luna és az én kapcsolatom nem ilyen volt. Nekem minden pénzt megért, hogy Luna akkor az én karjaimban, a csillagok alatt, a tőlem kapott rózsáját fogva alszik. Lehet, hogy apróságnak tűnik, de a szerelem nem a tárgyakon múlik. Apró gesztusok és érintések jobban kifejezik a szeretetet, mint a legnagyobb gyémánt nyaklánc. Nekem minden pénzt megért, hogy magamhoz ölelhettem. Hogy megvígasztalhattam, ha sírt. Hogy magam mellett tudhattam, biztonságban. Hogy normális emberként kezelt. Hogy nem a hírnevem miatt volt mellettem. Igen, voltak nehézségek és viták, vagy veszekedések, de ez csak jobban bizonyította a szerelmünket, főleg az, hogy meg is oldottuk őket.
Egy kis idő múlva felemeltem és bevittem a szobájába anélkül, hogy felébresztettem volna. A rózsáját vízbe tettem, majd a pokrócot és a gitárt hozzá letéve, kibújtam a felesleges ruhadarabokból és befeküdtem mellé.
-Szeretlek Shawn.
Először azt hittem, hogy felébredt, de aztán láttam, hogy mély álomban van. Elmosolyodtam, majd magamhoz öleltem.
-Én is téged.-Suttogtam.
Tudtam, hogy mennyire nehéz neki kimutatni az érzéseit, így ahányszor kimondta, hogy szeret, olyan volt, mintha a fellegek közt járnék, akár ébren volt, akár nem. Aztán rezdült egyet álmában, mire riadtan kaptam rá tekintetem és eszembe jutott a kis üzenet, amit Jesse nekem hagyott.
-Megvédelek.-Suttogtam, s betakarva magunkat simogatva a vállát öleltem még szorosabban, közben próbáltam kiverni a fejemből az üzenetet és aludni...