Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 23.

Luna:
-Ugye tudod, hogy előttem nyugodtan kiborulhatsz?-Pillantott rám Sophie, miközben felállt a napozóágyból.
Én még nem tudtam mozdulni. Csak néztem, ahogy Cami az épp haját igazító Shawnhoz lép, majd puszit lehel a mellkasára, amitől nekem a gyomrom görcsbe ugrott. Gyorsan el is kaptam a tekintetem és magamra csavarva a törülközőm elindultam Sophie után a szállodába.
Már egy hete úgy kellett élnünk, hogy az utcán úgy tettünk, mintha kábé semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Régen sem volt olyan egyszerű az, hogy én Deannel kellett, hogy ölelkezzek, de mindig megoldottuk az apró érintéséket az asztal alatt, vagy amikor egymás mellé ültünk és senki nem figyelt. Viszont úgy, hogy elméletben mind a ketten mással voltunk, ez lényegesen nehezebb volt. És a "megoldjuk" felfogásom kezdett eléggé eltűnni. Gyakorlatilag totális pesszimizmus lett a vége. A kapcsolatunk folyamatosan megpróbáltatásokat élt át, de ez aztán teljesen kipróbálta annak a tűréshatárát.
-Nem lenne jogos a kiborulásom és amúgyis, mit érnék vele?-Kérdeztem a Shawnnal közös szobánkba lépve, s azonnal az ablakhoz mentem, hogy lássam, hogy mi történik odalent.
Legalább a szobánk még közös volt.
Az egyetlen hely volt kábé, ahol önmagunk lehettünk. Vagyis lehettünk volna, de mint mondtam, a kapcsolatunk elég nehéz időket élt.
-Könnyítenél a lelkeden?!-Lépett mellém a legjobb barátnőm.-Komolyan, Luna...már napok óta nézem, ahogy szenvedsz. És nem csak te-támaszkodik a vállamra, s követi a tekintetem.-Nem értem, hogy az emberek hogy nem veszik észre ezt a színjátékot. Azt, hogy minden mozdulatuk előtt elbizonytalanodnak, ahányszor csak közelednek egymás felé.
-Az ember azt lát, amit látni akar-döntöttem a fejem az övének.-Márpedig őket már évek óta együtt akarják látni. Igaza volt Ziggy-nek...ez nagy siker-hagyta el a számat egy szomorú, elkeseredett sóhaj.-Az időzítés pocsék volt viszont. Vagy talán csak egy jel, hogy nem kellene együtt lennünk-húztam el a szám és a mellkasomban hatalmas fájdalom keletkezett.
-Ez meg mégis hogy jött neked?-Kapta rám a tekintetét Sophie, de én nem néztem rá.
Addig nem, amíg nem láttam, hogy mi történik odalent. Camila kissé bizonytalanul a kezét nyújtotta Shawnnak, aki legalább olyan bizonytalanul összefonta az ujjaikat, majd elindultak együtt befelé. Éppen időben, hogy elkészüljünk a közös ebédhez még a koncert előtti próba előtt.
-Csak eszembe jutott-lépdeltem az ágyunk felé és a térdeim minden egyes lépésnél megremegtek.
Gyengének éreztem magam és kimerültnek. De nem is feltétlen testileg, hanem lelkileg.
-De hogyan?-Guggolt elém Sophie, s megfogta a kezem.-Vagy miről?
-Amikor újra összejöttünk, a turnéja közepén tartott. El kellett hagynia pár héttel a kapcsolatunk után. Aztán ugyanemiatt fele annyit sem tudtunk együtt lenni, mint más párok. Tudom, hogy ezt vállaltuk, de a lényeget érted. Most meg itt volt az alkalom. Megbeszéltük, hogy nyilvánosan is felvállaljuk, tojva arra, hogy ki mit gondol a mi párosunkról, erre jött Ziggy terve és teljesen keresztbe tett. Néhány nappal ezelőtt például csak feküdtünk egymás mellett. De nem cuki, romantikus módon összebújva, a meghitt csendben; hanem majdnem egymásnak háttal, mint két vadidegen. Sok mindenen mentünk már keresztül, de ez, mintha a vége felé rúgdosná a szerelmünket-remegett meg a hangom és a könnyek ellepték a szemem.-És gőzöm sincs, hogy hogyan másszunk ki ebből a gödörből, amibe négyen is akaratlanul kerültünk bele. Shawn folyamatosan azon agyal, hogy hogyan mondhatna nemet annak a seggfejnek és Andrew, meg Jake is dolgozik azon, hogy rájöjjenek a miértre és megbuktassák, de nem halad semerre a dolog. Illetve de...a mi párosunk egyre távolabb egymástól. Igyekszem jó arcot vágni hozzá és tartani azt, hogy nem baj, mert megoldjuk, de már nem vagyok olyan biztos ebben, érted?-Ráztam meg a fejem és a könnyeim eleredtek, felperzselve a meleg ellenére is kihűlt bőröm.
-Jaj, Kincsem-szorított magához a legjobb barátnőm és a hátam simogatva próbált megnyugtatni, de többet nem mondott.
Valószínűleg nem is tudott, vagy még kereste a szavakat, de igazából nem haragudtam rá. Már anyáéknak is elmondtam ezeket a félelmeimet és ők sem nagyon tudtak mit mondani rá. Azzal jött a bátyám, hogy Shawn egy barom, ha eldob megint és, ha ezt megteszi, akkor ő elássa. Anya és apa azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy ők is éltek meg nagyon nehéz időszakokat a kapcsolatukban, de ott voltak és szerették egymást, mert nem tudtak egymás nélkül élni. És, hogy ez csak azt mutatja meg, hogy mi azok vagyunk-e egymásnak, akik le tudják élni az életüket együtt, vagy azok, akik nem tudják egymás nélkül. Mert nagyon nagy volt a különbség és anya mindig is úgy nevelt, hogy azt válasszam, aki nélkül nem tudom. Evie pedig folyamatosan azt hajtogatta nekem, hogy Shawn annyira szeret, hogy kizárt, hogy megint hagyjon kicsúszni a kezei közül, ebben a véleményben pedig Aal nagyon erősen támogatta. A barátaink is hasonlóakat mondtak. Olyanokat, hogy mi túlságosan szeretjük egymást, meg, hogy ez most egyikünknek sem könnyű, továbbá, hogy ha valakik, akkor mi ezt is át tudjuk vészelni. Szerettem volna, hogy igazuk legyen. Tényleg nagyon, de egyre gyakoribb volt, hogy nem bújtunk össze, mert mind a ketten teljesen máshol voltunk fejben. Nap közben pedig a színjáték miatt nem lehettünk együtt. És, ha a nappalt Camival töltötte, az éjszakát meg mellettem, de mégsem, akkor igazán kettőnkre nem nagyon maradt több idő.
-De elmondtad a lényeget-szólalt meg aztán Sophie a lehető leglelkesítőbb hangján.-Hogy folyamatosan azon agyal, hogy mit tegyen Ziggy ellen. És miattad agyal ezen, nem másért. Szeret téged és nem azért nem bújt hozzád, mert nem akart. Ez a helyzet most neki sem könnyű. Máshol jár fejben és szét van csúszva. Talán pont az kellene, hogy neki is elmondd ezeket. Hogy emlékeztesd rá, hogy néha nem csak ilyen szempontból kell rád gondolnia, hanem úgy, ahogy régen tette. Lehet, hogy a szétcsúszás miatt neki fel sem tűnik, hogy úgymond elhanyagol téged-törölgette a könnyeim, de mielőtt válaszolhattam volna, kinyílt az ajtó és a barátom lépett be rajta.
Azonnal rákaptuk a tekintetünk, ő pedig ahogy meglátta a könnyeimet, elsápadt.
-Mi a baj?-Kérdezte leverten, mire Sophie rám vezette a tekintetét.
-Kettesben hagylak titeket, rendben?-Törölt le egy újabb kósza, sós cseppet az arcomról, s én bólintottam.
Azonban mielőtt elhagyta volna a szobát, még elkaptam a kezét és visszahúztam egy ölelésre.
-Köszönöm-suttogtam egy kicsit magamhoz szorítva.
-Tudod, hogy egyáltalán nem kell-rázta meg a fejét és még egy bíztató mosolyt küldött felém, aztán távozott.
Shawn vállát is megveregette, mikor elhaladt mellette, s csak ezután csukta ránk az ajtót.
-Nagyon szép idő van-álltam fel megtörölve a szemeim, s az ablak felé pillantottam.
-Komolyan az időjárásról akarsz beszélni velem, amikor épp sírsz?-Kérdezte közelebb lépve, majd mélyen a szemembe nézett.
-Mostanság nem nagyon szoktunk másról-zuhantam vissza az ágyra sóhajtva.
-Ezt meg hogy érted?
Olyan erősen haraptam az alsó ajkamba, hogy ne sírjam el magam újra, hogy éreztem, ahogy kiserkent belőle a vér. Egy pillanatra lesütöttem a szemeim az erőgyűjtés reményében, aztán nagy levegőt véve kimondtam, ami nyomasztotta a lelkem:
-Úgy, Shawn, hogy mostanában olyanok vagyunk, mint két idegen. Nappal megy a színjáték és este pedig, amikor kettesben lehetnénk, akkor sem vagyunk együtt. Már vagy két napja úgy fekszünk le aludni, hogy szinte egymáshoz sem érünk. És most nem a szexuális dolgokról beszélek.
-Szerinted nekem jó ez a helyzet?-Túrt a hajába felvont szemöldökkel.
-Én nem ezt mondtam-ráztam meg a fejem.-Egy szóval sem mondtam ilyet.
-Nem tudok ketté szakadni, Luna. És minden erőmmel azon vagyok, hogy megoldjam ezt és normális kapcsolatunk lehessen.
-Tudom jól, de ettőlmég legalább összebújhatnánk este, mint eddig-álltam fel, hogy legalább annyival ne legyek alacsonyabb nála.-Tudom, hogy nem ti találtátok ezt ki és, hogy rossz nektek, de akkor miért nem használjuk ki azt az időt, ami csak miénk? Már Camival többet bújsz össze, mint velem.
-Nem mintha te Deannel nem tennéd ugyanezt-vágta hozzám, nekem pedig olyan volt, mintha megrepedt volna a szívem.
-Oh, szóval erről szól a dolog? Most visszaadod azt, hogy Deannel már egy ideje színleltünk? Vagy féltékenyebbé akarsz tenni? Értem, jó tudni, Szívem-ejtettem ki a becenevét olyan keserűen, mint szerintem még soha.
Shawn azonnal észbe kapott és láthatóan lesápadt, miközben közelebb lépett hozzám.
-Luna, nem úgy értettem-nyúlt a kezemért, de elrántottam azt.
-Te megkérdezted, hogy mi a baj. Én elmondtam, erre te adtál egy övön aluli pofont, Shawn-kezdték újra csípni a szemem a könnyek.
-Luna, sajnálom, én...
-Tudom-szakítottam félbe a fejemet rázva.-Neked sem könnyű és folyamatosan azon agyalsz, hogy mit találj ki, ami segít. De én itt vagyok, Shawn, nem a képzeletedben-böktem magamra.-Itt vagyok és megbeszéltük, hogy együtt megoldjuk ezt az egész szart, de helyette egyre csak távolabb kerülsz tőlem és én rettegek, hogy elveszítelek. Gondoltam ezt azért elmondom neked-fogtam egy tiszta törülközőt, majd a fürdő felé indultam, de elkapta a kezem.-Hagyj most, kérlek-néztem a szemébe.-Zuhanyozzunk külön, kell, hogy kitisztítsam a fejem, rendben? És neked sem árt, hogy kicsit átgondold, amit most hozzám vágtál éppen-húztam ki a kezem az övéből, majd bementem a helyiségbe és a biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót.
Nem akartam, hogy utánam jöjjön. Mégis, ezek ellenére is az volt a legrosszabb, hogy amikor bekuporodtam a forró víz alá és zokogni kezdtem, nem vágytam másra, csakis az ő szoros, meleg ölelésére.