Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

37.

Shawn:
Látni, ahogy szenved az egyik szeretted a világ egyik legkegyetlenebb dolga. Tehetetlennek érezzük magunkat és kétségbeesettnek na és használhatatlannak.
Látni, hogy Luna szenvedett nagyobb fájdalmat okozott, mint bármi más. Először Jesse-ék, aztán az orvosnál történtek, majd a cikkek és végül ez a rózsás dolog. Minden alkalommal, amikor láttam, hogy ő egyre rosszabbul van és fél és kimerül, az facsart egyet a szívemen és megölt egy darabot a lelkemből.
Amíg aludt olyan békésnek tűnt és nyugodtnak. Annyira ártatlannak. Ahogy szuszogott a mellkasomon és fogta a kezem újra éltem a hétvégét, amit együtt töltöttünk. A közös alvások, amik közben a bőrünk minden szeglete perzselte a másikét, mivel nem választotta el őket ruha egymástól. A közös ébredések, ahogy kómásan rám nézett reggelente és mosolyogva megcsókolt. Ahogy együtt készítettünk kaját, együtt filmeztünk és olvastunk egymásnak és közösen zuhanyoztunk. Az illata egész hétvégén körbeölelt, a karja körém fonódott, a haja mindkettőnk arcába lógott, mikor felettem támaszkodott.
Semmi félreértés!
Nem történt semmi olyan. De nekem a minden volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kívántam, vagy nem kívánom őt és nem akarom, hogy a nyögéseit halljam. De még nem. Még nem állt rá készen, én pedig nem csináltam semmit, amit nem akart. Megígértem neki és bántani sem akartam. Mert amit iránta éreztem, az nem csak testi vonzalom volt, nem csak egy hirtelen hév. Lunát tényleg szerettem és szeretem mai napig.
Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, amikor menekült előlem, mert elkezdtem csikizni őt, miután beszólt. Na és a párnacsaták és...
Ekkor Luna visítozni kezdett és kapálózni. Először megijedtem és össze is rezdültem, de aztán azonnal kapcsoltam és az ölelésembe vontam.
-Luna.-Simogattam könnyes arcát kétségbeesetten.-Luna, Édesem kérlek kelj fel.
A következő pillanatban kipattantak a szemei és levegőért kapkodva, remegve bújt hozzám.
-Itt vagyok Édes, semmi baj. Semmi baj.-Szorítottam magamhoz.
-Bántottak. Annyira valóságos volt, Shawn úgy féltem. Annyira utálok félni.-Mondta remegő hanggal, szipogva.
-Tudom, de megvédelek, ígérem.-Fúrtam fejem a nyakába.
Utálom így látni.
-Nem akarom, hogy beáldozd magad értem.-Ült az ölembe és arcát a mellkasomba fúrta.
-Csak megvédem a szerelmem.-Öleltem szorosabban és magamba szippantottam málnás illatát.
-Nagyon szeretlek.-Nézett fel rám kisírt szemekkel.
Ilyenkor a szeme színe mindig világosabb és egzotikus színt vesz fel. Az arca és az orra kipirul és a szeplői is jobban látszanak, valamint ajkai jobban felduzzadnak és pirosabbá válnak.
Nem rajta mosolyogtam, hanem a szavain és az ártatlan külsején.
-Én is téged.-Simítottam ki egy tincset az arcából és letöröltem egy kósza könnycseppet, ami még ott maradt.
-Felébresztettelek?-Fürkészte az arcom aggódva.
-Nem. Nem aludtam, újra éltem a hétvégét, miközben néztem, ahogy alszol.-Vált szélesebbé a mosolyom.
Erre ő is elmosolyodott, beült velem szembe az ölembe és ismét a nyakamba fúrta az arcát.
-Bár megint ott lennénk.-Suttogta, mintha attól tartana, hogy ha megszólal hangosan, akkor egyedül ébred az ágyában és ez az egész szerte foszlik.
-Igen. Jó lenne.-Simogattam a hátát és fejem az övének döntöttem.
Ezután nem szóltunk egy darabig semmit. Én magamba szippantottam az illatát, simogattam a hátát, játszottam a hajával és minden kilégzésekor, vagy mikor a szája a nyakamhoz ért, kirázott a hideg. Folyamatosan azon agyaltam mindeközben, hogy hogy tudnám megvédeni és biztonságban tudni őt.
-Min kattogsz?-Hajolt el tőlem és elkezdte fürkészni az arcom.-Szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejedben.-Mosolyodott el halványan.
Tekintetem telt, piros ajkaira csúszott vágyva édes csókjára, de uraltam magam és ismét gyönyörű szemeinek szenteltem a figyelmem.
-Csak...-kezdtem vacilálva a dolgon agyalva.-csak mi lenne, ha anyukádék megengedik, akkor Dean ide költözne? Vagy te és Dean beköltöznétek hozzám, elvégre a testőröd és a párod i...
-Te vagy a párom. Nem ő. Téged szeretlek és nem őt.-Szakított félbe.-Nem fogok vele összeköltözni. Legalább a négy fal között had legyek csak veled.
-Csak téged akarlak védeni. Ő a testőröd, az a feladata, hogy megvédjen olyankor is, amikor én nem tudlak és...
-Pontosan. Ő a testőröm, nem pedig a barátom. Nem a szerelmem.-Mondta kissé ingerülten.-Úgyhogy ne gyere többet ezzel, érted? Téged szeretlek és ezellen semmi sem tehet. Még az sem, hogy valaki rózsacsokrot küldözget és az exem fenyeget engem.-Kezdett egyre idegesebb lenni.-Nem fo....
Egy csókkal beléfojtottam a szót. Nem akartam, hogy még jobban stresszeljen, vagy felidegesítse magát és másképp ezt nem tudtam elérni, csak egy csókkal.
-Köszönöm.-Nézte a kezünket, miközben én neki döntöttem a homlokom az övének.
-Nem hozom fel többet, ígérem. Csak neked akarok jót.
-Akkor lépjünk le.-Emelte rám íriszeit.
-Te...tessék?-Vontam össze szemöldököm értetlenül.
-Lépjünk le. Sétáljunk egyet, vagy menjünk a partra, vagy...-hatalmas ásítás szakította félbe.
-Inkább csak a tetőre.-Simítottam ki egy tincset az arcából.-Fáradt vagy. A hirtelen hév beszél belőled.-Cirógattam az arcát.
Egy ideig habozott, mérlegelte magában a dolgokat, de végül bólintott.
-Viszek pokrócot.-Adott puszit, majd kikelt az ágyból, de láttam, hogy valami nem oké.
-Mi a baj?-Pattantam fel és azonnal mellette teremtem.
-Csak megszédültem.-Fogta meg a karom támaszért.
-Megvagy?-Kérdeztem aggódva.
-Persze, csak meg fog jönni és fáj a hasam is, meg ilyenkor nem vagyok a topon. De minden oké.
-Kicsit magad ellen beszélsz. Hogy segítsek?
-Sehogy nem tudsz Shawn.-Mosolyodott el halványan.-Édes vagy, de nincs komoly gáz tényleg.-Adott puszit.
Nem tudtam mennyire nagy a baj. Persze sose fogom megérteni ezeket a fájdalmakat, mert nekem nincs ilyen problémám. De Luna sose mondja, ha fájdalma van, vagy nagy gáz van és féltem, hogy most sem szól.
-Ha baj van kérlek szólj.-Öleltem magamhoz.
-Rendben, szólok.-Ölelt meg és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Miután elváltunk, fogtunk egy pokrócot, majd kimásztunk a tetőre. Ő beült elém, így magamhoz tudtam ölelni, a takarót pedig magunkra terítettük. Nem beszéltünk, csak néztük a csillagokat, miközben a csend körbe ölelt minket. De ez nem a kínos csend volt, hanem a meghitt és kellemes. Tudtam, hogy ha nem érezzük kínosnak a dolgot, akkor az jelent valamit.
Élveztem a közelségét, az illatát, a légvételeinek dallamát. Élveztem a csendet vele, a viccelődéseket és a komoly beszélgetéseket. Mellette az lehettem, aki vagyok és aki lenni akarok. Sosem múlt a bizsergés, a melegség és a heves szívverés, amit ő váltott ki belőlem. Kicsit ijesztő volt, mert először éreztem ezt, de semmi pénzért sem cseréltem volna el.

***

Néztem, ahogy Zaynnel táncolnak, miután sikerült felvenni a dalt. Minden mozdulatát követtem és magamba ittam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavart, amikor Zayn simogatta tánc közben, de mivel ez volt a feladatuk, ezért lenyeltem a féltékenységem és elfogadtam a dolgot. Sőt ihletet kaptam tőle, ahogy figyeltem őt. Elkezdtem új dalt írni, duettre, amit tudtam, hogy majd vele akarom elénekelni. Ő lett a múzsám. Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy Dean folyamatosan úgy méregette őt, mint egy darab húst. Megölt a tudat, hogy pont vele kell eljátszania, hogy egy pár, mégis odamentem hozzá.
-Beszélhetünk?-Néztem rá, ezzel kiszakítva őt a gondolataiból és Luna elemzéséből.
-Persze, mit szeretnél?-Nézett a szemembe és komolyan meglepett, hogy normális hangon beszél velem.
-Valaki figyeli Lunát. Tegnap rózsát küldött neki és elvileg látott valakit a fa mögött a kertjükben.
-Van ötleted, hogy ki az?-Fordult felém teljes testével.
-Akad, de egyáltalán nem biztos a dolog. Csak szeretném, ha vigyáznál rá olyankor, amikor én nem tudok vele lenni.
-Ez a munkám Shawn. És kedvelem is Lunát, nyilván megvédem.
-Tudom, csak...
-Aggódsz érte.-Fejezte be helyettem a mondatot, mire bólintottam.-Ne parázz, figyelek rá.
-Köszi.-Biccentettem hálásan.

Az ebéd szünet közben folyamatosan csörgött Luna telefonja. Valaki instagramon hívogatta szinte másodpercenként, de Luna mindig kinyomta.
-Ki az?-Néztem rá egy idő után.
-Nem tudom.-Nyomta ki ismét a telefont.-De van pár nem fogadott hívásom tőle és üzenetem. Nem akarom megnézni, nem ismerem.-Tette le a telefonját, de az rögtön csörgött újra.
-Megvan a profil.-Jelentette be Connor, de a tekintete elborult.
-Mi a baj?-Kérdeztük egyszerre Lunával.
-Ezt jobb, ha nem....-Luna kikapta a kezéből a telefont, ezzel félbeszakítva őt.
Ám a reakcióját látva megrémültem és azonnal odasiettem hozzá. Fal fehér lett és remegni kezdett, a szemébe pedig könnyek szöktek. Elvettem tőle a mobilt, de amint láttam a profilt azonnal felment bennem a pumpa.