Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 1.

· · • • • Augusztus • • • · ·

Luna:
A június vége és a július eleje azzal telt számomra, hogy próbáltam elfelejteni a Shawnnal történt dolgokat és továbblépni, nem pedig teljesen belesüppedni az önsajnálatba. A barátaim és a családom folyamatosan mellettem voltak és az, hogy elmentünk Magyarországra az nagyon sokat segített abban, hogy a gondolataim ne Shawn körül forogjanak. A több hónapos nyaralás kikapcsolt és közelebb hozott Deanhez. Amikor vele voltam, képes voltam őszintén nevetni és boldognak érezni magam. Persze a nyár alatt sem álltak meg a munkák és ugyan Andrew elment, de folyamatosan összeköttetésben voltunk és egyeztettük a dolgokat a további terveink időpontjáról. Viszont az idő sajnos nem állt meg a jó pillanatoknál és lassan, de biztosan következett be az a kicsit sem várt Augusztus, ami egyet jelentett a találkozással. Komolyan vacilláltam az utolsó pillanatig is, hogy lemondom a megbeszélést. Ha nem arról lett volna szó, hogy Sophie tud találkozni Calebbel és hogy a húgom el akart menni a Szigetre, mint élete első fesztiválja, akkor tuti nem mentem volna. De egyedül nem engedtem el Evie-t és apa is csak úgy engedett minket oda, hogy megígértük neki, hogy nem válunk szét és Deannel maradunk minden esetben, hogy meg tudjon minket védeni, ha úgy hozta volna a sors. Szóval így kötöttem ki ott. Az igazi Sziget fesztiválon. A magyar Mendes Army életének egy meghatározó estéjére, amit az instagramon már minden hashtaggel láttam. Mindenkinek baromi nagy élmény volt, kivéve nekem. Gondolhatjátok, hogy mennyi kedvem volt elmenni az exem koncertjére a történtek után. A lehető összes addig töröltnek hitt érzelem előtört és szinte mardosott belülről. Ahogy közeledtünk a hátsó bejárat felé én úgy bizonytalanodtam egyre jobban el azzal kapcsolatban, hogy tudnék-e a szemébe nézni, vagy a közelében lenni az elválásunk után. Az érzelmeim valószínűleg kiültek az arcomra, ugyanis Dean megfogta a kezem, majd megállt és a szemembe nézett:
-Ha nem vagy benne biztos, vagy nem akarsz vele találkozni, akkor visszafordulhatunk és mondhatjuk azt, hogy dugó volt és nem értünk ide.
-Bár megcsinálhatnám ezt-sütöttem le a szemeim.-De nem lehet. Sophie végre találkozhat Calebbel és Evie is szeretne részt venni egy fesztiválon, nem fogom a hisztimmel elrontani az ő élményüket. És ez a munkám-túrtam a hajamba sóhajtva-beszélnem kell a menedzseremmel. Végleg tovább kell lépnem, hogy később együtt tudjak majd Shawnnal dolgozni. Mert együtt kell, ezt már sokkal régebben megbeszéltük.
-Értem, hogy a munkád, de végre elértük azt, hogy nem a szobában ülsz és sírsz, nem akarom, hogy újra megzuhanj lelkileg Lu-simította meg az arcom, mire újra felvettem vele a szemkontaktust.-És ez egyáltalán nem hiszti-tette hozzá az arcom simogatva.
-Megleszek, ne aggódj. Nem zuhanok vissza-mosolyodtam el halványan.-Édes vagy, hogy aggódsz-adtam puszit neki, majd biccentettem arra, amerre Sophie-ék tovább mentek.-Menjünk, essünk túl rajta.
-Biztos?
-Persze-bólintottam, bár nem voltam biztos abban, hogy neki, vagy magamnak mondom a bíztató szavakat velem kapcsolatban.
Mikor beértünk oda, ahol Andrew-ék sürögtek-forogtak a sok kellemetlen és fájdalmas érzés csak fokozódott. Látni azt, ahogy Shawn az új barátnőjétől kér pár szép szót, mielőtt fellép a színpadra, a csontomig hatolt és összeszorította a szívem. Ja, ezt nem mondtam? Shawnnak új barátnője lett, Honey. Igen, elég gyorsan tovább lépett. Legalább kettőnk közül neki sikerült, újabb meglepetést okozva ezzel nekem. Mikor elváltunk, ő is eléggé sírt, de úgy tűnt, hogy jobb színész, mint azt valaha gondoltuk. És ettől csak még jobban fájt ott lennem. Feleslegesnek és kívülállónak éreztem magam, hiába voltam munkaügy miatt jelen. A nagy nehezen összerakott szívem darabjai ismét összetörtek és a porba hullottak, ahogy figyeltem, hogy a barna szépség puszit lehel Shawn ajkaira, mielőtt felmegy a színpadra.
Ennek ellenére mégis a backstage-ből néztük végig azt, ahogy Shawn felrobbantja a színpadot és könnyeket csak a tomboló rajongótábor szemeibe. De nem is az volt a legcikibb, hogy én ezt végignéztem, hanem hogy Shawn ahogy kiszúrt a koncert közben, a feljáró mellett állva, onnantól kezdve szinte csak nekem énekelt. Ez másoknak nem tűnt fel, csak nekem, mivel olyan volt, mint pár hónapja a suliban. A testemet elöntötte a deja vù, ahogy eszembe jutott, hogy anno szintén egy koncert vetett véget a mi kapcsolatunknak és utána hiába írt nekem, én teljesen kizártam. Néha egymás szemébe veszve álltunk és ő úgy énekelte például a Fallin All In You-t. Nekem címezte és ezt csakis én tudtam. Egy darabig tudtam tartani magam és hagytam, hogy a csokibarna szemei megigézzenek, de mivel Andrew-val már megbeszéltük, amit kellett, így nem tudtam sokáig elviselni a fájdalmat,-hiába járt a koncert a vége felé-és elkaptam a tekintetem róla.
-Én szerintem megnézem milyen piák vannak-mondtam, majd meg sem várva a többiek reakcióját, elindultam ki a backstage-ből.
-Veled megyek-vágta rá Dean, s a kezemet megfogva kezdett követni.
Mondjuk testőrömként nem igazán volt más választása szegénynek. Még vetettem egy pillantást Evie-re, de ő nem mozdult Brian mellől, aki büszkén figyelte a legjobb barátja-szokás szerint-fenomenális koncertjét. Mert az volt és ezt a szakításunk sem vehette el tőle. Tehetséges volt és ezt nem kellett senkinek sem bizonygatnia, csak magának...
Amikor a pulthoz értünk, úgy tűnt nem csak én ugrottam be italozni a koncert után, ugyanis Kygot is ott találtam a kis csapatával.
-Szia-mosolyodtam el a fájó érzés ellenére, ami belülről csócsálta a szívem.
Őt nagyon jó volt látni és mióta találkoztunk, szinte mindig ott volt, ha volt valami baj. Egyetlen üzenet elég volt ahhoz, hogy ő felhívjon az éjszaka közepén, hogy kicsit segítsen.
-Szia Luna. Jó látni-ölelt meg.-Gyertek, üljetek le-mutatott a padon lévő üres helyekre, én pedig azonnal lecsaptam rájuk, behúzva magam mellé Deant és hozzábújva.
Dean rögtön átkarolt, ahogy leült mellém és a vállam cirógatva csatlakozott be a beszélgetésbe, amit Kygo indított. Én képtelen voltam figyelni. A tekintetem folyamatosan a színpad felé siklott, hiába próbáltam uralni magam, az agyam nem akart a szívem-és ezáltal a testem-fölött parancsolni. Amikor a rajongók megtaláltak, akkor viszont mosolyt erőltettem magamra és-ilyen szempontból-boldogan adtam nekik autogramot, vagy csináltam velük képet. Hiába léptem fel Grammy-n, szerepeltem műsorokban és rádióban, vagy jött ki az első lemezem és több dalom is, képtelen voltam megszokni, hogy az emberek tudják, hogy ki vagyok és szeretnek. Annyira furcsa volt, hogy elmentem a boltba és leszólítottak egy fotó erejéig, vagy beszélni próbáltak velem. De ezek mindig pozitív hatással voltak rám és kicsit kihúztak a sötétből. A hónapok teltével a paparazzókat is megtanultam kezelni, így már nem feszélyezett annyira, hogy gyakorlatilag bármikor lefotózhattak. És Honey-ban volt egy számomra is pozitív dolog: hihetővé tette az emberek számára, hogy Shawnnal nincs köztünk semmi és én Deannel vagyok.
Félreértés ne essék, amennyit hallottam Honey-ról és az, ahogy Evie-éket fogadta, az jött le, hogy aranyos lány, de ettőlmég a bennem keltett idegenséggel nem tudtam mit kezdeni, amikor Shawnnal láttam.
-Mikor Caleb mondta, hogy Sophie-ék jönnek, nem hittem, hogy te is itt leszel-nézett rám barna szemeivel a gondolataimban járó fiú, majd az engem átkaroló Deanre vezette íriszeit.-Ti most együtt vagytok?-Mutogatott ránk, s a tekintetét folyamatosan kapkodta kettőnk közt.
Ez volt az a pillanat, amikor dühös voltam arra, hogy apa kivételesen elengedett minket egy ilyenre és elment anyával kettesben vacsorázni, de tudtam, hogy nem vetíthetem ki rájuk a szakítás okozta negatív érzelmeimet. Vettem egy mély levegőt, majd Shawnra néztem:
-Nem hiszem, hogy rád tartozik-feleltem kissé flegmán, majd lehúztam a piám maradékát.-Egyébként Honey rendes lány-néztem az épp felénk tartó személyre, aztán vissza az engem fürkésző fiúra.
-Igen, egy angyal-mosolyodott el Shawn, de túl jól ismertem ahhoz, hogy bevegyem ezt az arcot.
Amögött a mosoly mögött féltékenység, fájdalom és szomorúság ült. A koncertje fenomenális volt, a közönség tombolt. De ez nem az a fenomenális volt, ami akkor volt, mikor együtt voltunk. Ez más miatt volt ennyire érzelmes. És ahogy rám nézett, tudtam, hogy a negatív érzésektől. Caleb említette, hogy őt is megviselte a dolog és csak jól játsza magát, de nem igazán akartam elhinni neki. Viszont ahogy ott állt előttem és farkasszemet nézett velem, be kellett látnom, hogy neki sem megy olyan könnyen a tovább lépés, mint azt hittem. Mondjuk nem nagyon értettem, hogy mik azok a reakciók, amikor gyakorlatilag ő szakított velem. Burkoltan, de ő tette ráadásul mindenki előtt.
-Na örülök, hogy boldog vagy-erőltettem mosolyt magamra, miközben a szívembe állt tőr egyre mélyebbre fúródott.-De mi Deannel szerintem indulunk-fogtam meg a kezét a testőrömnek és felhúztam.-Jó koncert volt-biccentettem még Shawnnak, majd elkezdtem vázolni Deannek a tervet:-Összeszedem Evie-t; Sophie-t ma már valószínűleg nem látjuk, azt mondta, hogy Caleb majd holnap visszahozza a szállásunkra. Sietek-adtam egy puszit Deannek, majd elindultam a húgomért.
-Szóval mégis együtt vagytok-futott utánam Shawn, aztán felvettem a tempómat és úgy lépdelt mellettem.
-Féltékeny vagy?-Kérdeztem, de nem néztem rá.
A földre meredve próbáltam gyorsabban menni, hogy lerázzam a nálam jóval magasabb fiút. Természetesen esélytelen voltam.
-Mióta vagytok együtt?-Tért ki a válasz alól, de nekem ezzel többet mondott bármilyen szónál.
-Figyelj Shawn-torpantam meg és felé fordultam.-Te hoztad ezt a döntést-szorultak ökölbe a kezeim-és ahogy láttam elég hamar tovább is léptél, szóval nem hiszem, hogy kicsit is lenne jogod bármin felháborodni abból, amit teszek. Talán tényleg együtt vagyunk, talán nem, rád nem tartozik a történtek után. Viselkedj végre éretten, hogy majd együtt tudjunk dolgozni és élvezd ki a napokat, amiken nem kell velem egy helyen lenned, mert másképp nem fogjuk tudni elviselni egymást és az egy közös dalnál, meg klippnél elég nagy szívás, úgyhogy hagyj most békén és menj vissza a barátnődhöz-vágtam hozzá a szavakat, amik bennem termelődtek hetek óta, majd ott hagytam.
Megkerestem a húgom, aki Connorékkal beszélgetett, elköszöntem a többiektől, váltottam pár utolsó, fixálós szót Andrew-val, majd fogtam Deant is és elindultunk haza. Szerencsére senki sem akart maradásra bírni. Valószínűleg tudták, hogy kellemetlen lenne a helyzet és ezért nagyon hálás voltam nekik. Sophie tényleg Calebbel maradt végül, amit teljesen meg is értettem. Fordított esetben én is maradtam volna a barátommal, akit nem láttam testközelből már hónapok óta. Sőt, ha Shawn nem döntött volna úgy, hogy hagyjuk a kapcsolatunk a francba, akkor én is maradtam volna még ameddig csak tudtam volna, de ez egy másik történet volt. Nekünk nem az volt megírva, mint Sophie-nak és Calebnek. Nem kaptuk meg a boldog véget és örök szerelmet, de tartottam magam. Nem sírtam. Akkor még nem. Nem akartam a fesztiválon, mindenki előtt elbőgni magam, pedig a könnyek nagyon kikívánkoztak.
Viszont, amikor megérkeztünk a hotelbe, úgy rohantam a szobámba, mintha üldöznének és az életem függne tőle. Bezárkóztam a fürdőbe, majd mit sem törődve azzal, hogy ruhában vagyok, beszálltam a zuhany alá és elkezdtem folyatni magamra a forró vizet, miközben a könnyek patakokként kezdtek csordogálni az arcomon. Haragudtam Shawnra, mégis hiányzott és ez a találkozás felszakította a hegesedésnek indult sebeket. Hihetetlen volt számomra, hogy azok ellenére, amit tett, én képes voltam még mindig hiányolni, de megtettem. Megtettem és az lett a vége, hogy én zokogtam a zuhany alatt, bőrig ázott ruhában és millió darabra tört szívvel, amíg ő boldogan iszogatott a fesztiválon az újdonsült barátnőjével.