Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

24.

Figyelem! Ebben a részben 18+-os jelenetek lesznek. Ha nem akarod, ne olvasd el és folytasd a kövivel, vagy ugord át azokat a részeket!✋✋✋🔞🔞🔞❤❤❤❤❤❤

Shawn:
-Jó, hát benéztél, mostmár elm....-Elém lépett és a vodkás üveg száját a számra nyomva elkezdte belém önteni annak tartalmát, ezzel belém fojtva a szót.
A szesz útját végig éreztem, ahogy végül gyomromban végezte. Megpróbáltam eltolni, de ellökte kezeim.
-Szórakozzunk.-Rántott a kanapéra, mikor megitatta velem a fél üveget, aztán ő is meghúzta.-A régi idők emlékére.-Ült az ölembe.
-Ana, nem.-Próbáltam eltolni, de az alkohol kezdett hatni.-Én szeretek valakit, a világ legcsodálatosabb lánya é.....-Újra itatni kezdett, s lábaival lefogta kezemet.
-Együtt vagytok?-Kérdezte miután megitatta velem a vodka másik felét is, s közben újabb üveg piáért indult.
-Nem, de szeretem!-Álltam fel, hogy megállítsam, de ekkor fejbevágott a pia és szédelegni kezdtem.
-Ha nem, akkor semmilyen szabályt nem szegünk meg.-Ivott bele valamibe, amit már nem igazán tudtam kivenni, hogy mi.-Csak szórakozunk.-Csókolt meg, miután elém lépett.
Teljes kontrollt vesztettem, s nem tudtam parancsolni magamnak. Pillanatok alatt jutottam el arra a szintre, amikor már nem tudod megkülönböztetni az embereket, mindenhol és mindenkiben csak a szerelmed látod.
-Szeretlek Luna.-Suttogtam a csókunkba, miközben az egyre hevesebb lett.
-Én is téged Shawnie.-Tolt a kanapéra Ana, bár számomra Luna volt ott.-Bár jobban élvezném, ha az én nevemet nyögnéd.-Mászott újra ölembe, s esett ajkaimnak.
-Fent folytassuk. Aalyiah lehet hazajön Evie-től.-Toltam el egy pillanatra.
-Mennyi baj van veled. Kis jó fiú.-Húzott fel, majd csók közben az emelet felé tolt, de nem vált el tőlem.
Kezeimet fenekére húzta és úgy haladtunk felfelé, néha a falnak ütközve, s talán le is vertünk pár dolgot, de mindent homályosan érzékeltem. Fent az ágyon folytattuk és lassan vettük le egymásról a ruhadarabokat, melyek zavartak minket.
-Ne fogd vissza magad Shawn.-Suttogta fülembe nyakam puszilgatva.
-Nem fogom Luna.-Nyögtem fel és férfiasságom egyre jobban meredezett.
Testén járattam kezeim. Gyönyörű, feszes testén és szorongatni való domborulatain, majd meguntam, hogy ő irányít és fordítottam helyzetünkön. Pillanatok alatt vettem le róla bugyiját és melltartóját és dobtam a szoba másik végébe. Már majdnem belé hatoltam, mikor kezét mellkasomra tette.
-Gumi!-Szólt rám lihegve.
Nagy nehezen kikotortam a szekrényemből az óvszert és magamra görgettem azt, aztán végre érezhettem őt. Durva, komoly, gyors tempót diktálva mozogtam benne, ő pedig nyakamat csókolgatta közben, csípőjét emelgetve, a nevemet nyögdécselve és a hátamat karmolva, mellyel megőrjített. Na én sem voltam tétlen közben. Kezeimet úgy futtattam szemrevaló testén, olykor belemarkolva fenekébe, vagy mellébe, mintha kötelező lenne. Az én számat is elhagyta jó pár nyögés közben. Először ő ment el, aztán én következtem. Mikor a gyönyör elért még egyszer kinyögtem Luna nevét, ahogy egy utolsót löktem, majd kihúzódtam Anaból és mellé gördültem lihegve. A zuhanyzást másnapra hagyva feküdtem mellette levegőt kapkodva, részegen és teljesen kimerülten, így aztán az álom is elég hamar kerített hatalmába elérve, hogy még kevésbé emlékezzek bármire.

Luna:
Reggel fekete, enyhén kivágott felsőmbe bújtam és a fekete térd fölé érő szoknyámba. Hozzájuk felvettem a fekete cipőmet, melyen két fekete rózsa, stílusosan, nem túl csicsásan díszelgett. Bepakoltam a könyveim a táskámba, odakészítettem az edzős cuccom, majd lementem anyához. Miután megittam a reggeli kakaóm, megcsináltam anyával közösen a reggelim, az előző napi randimról társalogva, közben úgy gondoltam, hogy majd én keltem Shawnt és meglepem. Magamra kaptam a táskám és a tornazsákom, elvettem a telóm és a fülesem az asztalról, majd elindultam a szomszédba. Miután kopogtam, Caleb nyitott ajtót nekem.
-Jó reggelt.-Öleltem meg az esemény ellenére normális hangsúllyal.
-Szia.-Szorított magához.
-Shawn ébren van?-Kérdeztem, miután bementem és letettem a cuccaim.
-Még alszik, viszont valami nem stimmel.-Nézett a szemembe.-Mikor éjjel hazajöttem, egy vodkás üveg hevert a földön és fent pár kép a földön volt a falról.
-Megnézem jól van-e.-Indultam fel, de félúton Caleb beelőzött.
-Shawn, Luna aggó...-Elharapta a mondatot, amikor kinyitotta az ajtót és mindketten megláttuk azt a bizonyos képet.
A szobában Shawn és egy lány ruhái szana-szét hevertek, a két szereplő pedig az ágyban feküdt ezek szerint valószínűleg meztelenül. Lemerevedtem és bekönnyeztem. Shawn rám emelte tekintetét és rögtön kijózanodott.
-Luna.-Vette fel bokszerját, majd kikelt az ágyból.
-Ennek a kis cafkának a nevét nyögdécselted tegnap?-Kérdezte szemrehányón a lány.
-Takarodj innen Ana!-Szólt rá a két fiú, mire ő sértődötten, kicsit sem szégyenlősen kikelt az ágyból.
Anyaszült meztelenül összeszedte a ruháit, majd felöltözött. Miközben ment kifelé, meglökött a vállával, aztán már csak az ajtó csapódását hallottam. Még pár pillanatig álltam ott és néztem Shawnt, aki közben elindult felém.
-Luna, ké...
-Ne nyúlj hozzám!-Léptem hátrébb.
-Hagy ma...
-Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra. Sem arra, hogy hogy fektetted meg azt a csajt. Gyűlöllek!-Remegett meg az alsó ajkam, ezért lefutottam, hogy ne lásson sírni újra.
-Luna.-Kapta el a kezem lent.-A tegnap történtek és az egész...
-Hagyj békén Mendes!-Rántottam ki a kezem az övéből.-Ha utánam mersz jönni lelépek ebből a kurva városból!-Kaptam fel a táskáim, majd ekkor már sírva elrohantam.
A tenger part. Most az kellett. Nem bírtam volna Caroline-hoz menni, hogy megint ráömlesszek mindent ráadásul pont aznap. Csak lekuporodtam egy sziklára, hallgattam a víz csobogását és néztem a még edzésen, boxolástól szerzett sebeket a kezemen, közben folytak a könnyeim. Nem voltunk együtt. Nem volt jogom így kiborulni, de előző nap azt mondta szeret. Ki akartam mondani, én is meg akartam neki mondani, hogy szeretem, de helyette azt kaptam, ahogy egy csaj mellett fetreng az ágyában, elvileg az én nevemet nyögve. Nem akartam beleszeretni. Rohadtul nem és próbáltam az elején ellenállni, de mégis ez lett a vége. Nem is ez a legrosszabb, hanem hogy ilyenkor mindig rámtör a vágy, hogy megtudjam mit rontottam el az életben és mi a baj velem, hogy ezt érdemlem, amitől csak jobban sírok és ez akkor sem volt másképp. Shawn Mendes elérte, hogy megszeressem. Ellopta a szívem és akkor elérte, hogy össze is törjön. Én voltam a hülye, hogy egy fiú miatt sírtam, de nem tehettem róla. Valamiért voltam akkora barom, hogy elhittem, ez most más lesz.

***

Gondolom nem meglepő, hogy ezek után egész nap kerültem Shawnt, bár ő nagyon próbálkozott a közelemben lenni. A többieket nem, csak őt. Ez a próbánál okozott nagyobb gondot, amikor is bár még nagyon az elején jártunk, akkor is ő volt Rómeó, én pedig Júlia. Mondjuk már az ének is egy újabb seb volt a szívemen, amikor megkérte a tanárt, hogy hagy énekelje el a Perfectly Wrong című számát, s közben végig a szemembe nézett.
Segítség kéne a szertárban.-Jött az üzenet Sophie-tól, mikor indultam volna haza.
Egy perc és ott vagyok.-Tettem el a telefont sóhajtva.
-Soph.-Léptem be a szertárba.-Soph, itt vagyok, mi a baj?-Kerestem, de sehol nem volt.-Kurva vicces.-Indultam volna kifelé, ám egy erős mellkasnak ütköztem.
-Caleb, mi van már?-Lépett be, de mivel nekem ütközött, így engem is el kellett kapnia.
-Bocs.-Kerültem ki, amint visszanyertem az egyensúlyom, de az ajtó bezárult.-Te csuktad be? Shawn, ez kurvára nem vicces!-Rángattam az ajtót.
-Nem én zártam be. Azt se tudtam, hogy itt leszel.-Próbálta ő is kinyitni az ajtót, de az nem moccant.
-Bassza meg!-Csaptam az ajtóra.
Amint láttam, őt fele annyira nem zavarta a helyzet. Teljesen nyugodtan támaszkodott a falnak és nézett engem.
-Csinálj már valamit!-Förmedtem rá.-Istenem, ha kijutunk innen, leharapom Sophie-ék fejét.-Kezdtem üzenetet írni neki.
-Addig nem engedünk ki titeket, amíg meg nem beszélitek ezt.-Hallottam meg kintről Jessi hangját.
-Engedjetek már ki!-Csapkodtam az ajtót.
-Sajnálom, nem hallunk.-Mondta Elena, majd a távolodó lépteik visszhangja ütötte meg a fülem.
-Bassza meg!-Rúgtam az ajtóba, majd leroskadtam annak mentén.
-Luna.-Lépett felém Shawn.
-Hozzám ne szólj!-Rivalltam rá.-Hagyj békén, jó? Csak hagyj békén.-Fogtam a fejem és újra bekönnyeztem.
-De kérlek, had magyarázzam meg.
-Nem kell neked magyarázkodnod nekem!-Pattantam fel kissé ingerülten.-Semmi jogom nincs beleszólni, hogy kivel fekszel össze. Nem vagyunk egy pár, csak barátok vagyunk és ennyi. Egyszer randiztunk. Csak fáj, mert szeretlek, de felfogtam, neked más kell, úgy látszik tényleg csak arról van szó, hogy segíts befutnom és....
-Mit mondtál?-Lépett elém, ezzel beszorítva maga és a fal közé.
-Hogy nincs jogom beleszólni, hogy kivel fekszel össze.
-Az után.-Simította hátra a hajam a fülem mögé és tarkómon tartva a kezét közelebb tudott magához.
-Hogy tényleg csak arról van szó, hogy segíts befutnom.-Tettem mellkasára a kezem, hogy távolságot tartsunk, s nem mertem ránézni.
-Az előtt.
Sóhajtottam. Nem volt kibúvó és nem így akartam elmondani neki, de kénytelen voltam.
-Azt mondtam, hogy fáj, mert szeretlek.-Néztem lassan, félve fel rá, ám ő lassan elengedett egy édes mosolyt.
-Szeretsz? Mármint szerelemmel?
-Szeretlek Shawn Mendes.-Mondtam ki végre.
Ajkai újra felfele görbültek, majd ajkaimnak esett. Finoman csókolt és érzelmesen, s közben a zár is kattant, miszerint elengedtek. Fel sem tűnt, hogy a barátaink közben visszajöttek.
-De honnan tudjam, hogy nem fogod ugyanezt megtenni most?-Néztem szemeibe félve.
-Nem fogom. Ezt sem akartam. Inni sem akartam. Ana itatott le és onnantól kezdve csak téged láttalak. Szeretlek Luna.-Simogatta arcomat.-Szeretlek és sosem foglak bántani, ígérem. De egy kérdésemre felelj.
-Mi lenne az?-Fogtam meg kezét, amely arcomon pihent.
-Le....leszel a barátnőm?-Nézett mélyen a szemeimbe.
Nem tudtam ellenállni neki. Képtelen voltam. Elmosolyodtam, majd bólintottam.
-Igen. Igen, leszek.-Csókoltam meg újra.

Este, már boldogan, a Shawnnal töltött délutánt újra élve fejben, lefekvéshez készülődtem, amikor Jessi írt, hogy nincs jól és baj van, mert nem bízik magában. Azonnal összeszedtem magam, motorra pattantam és elindultam hozzá. Nem érdekelt hogy mennyivel megyek, sem az, hogy jön-e autó, szegény lány egész nap a sírás határán állt és rettegtem, hogy hülyeséget csinál, így csak az érdekelt, hogy odaérjek hozzá. Azonban a sötét úton már alig látszott valami és ahogy áthajtottam egy kereszteződésen, csak egy fényszórót láttam, majd egy kamion dudája csendült fel a csendes éjben. Csak egy lökés volt a motorom hátsó kerekén és én már repültem is. Egy éles fájdalom hasított a testembe, majd egy reccsenés hangja és végül valami forró, folyékony anyag kezdett körül venni engem és aztán minden elsötétült.