Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

53.

Luna:
Reggel az előző este történtek álomképként jelentek meg előttem újra, mosolyt csalva az arcomra. A testemben érzett fájdalom a tegnap estéből alig érezhetőn még jelen volt, de a melegség, amit azért éreztem, mert Shawn karjaiban keltem, az sokkal intenzívebb volt.
-Jó reggelt-suttogta, miközben közelebb csúszott és puszit lehelt meztelen vállamra, aminek köszönhetően a testem azonnal libabőrös lett.
-Jó reggelt-cirógattam az alkarját, amely a hasam körül ölelt védelmezve.-Hogy aludtál?
-Mint a bunda-kacagott fel halkan.-Tudod, hogy szeretek veled aludni és melletted ébredni. Te tudtál aludni? Nem fájt valami?
A hangja még bátyadt volt, rekedtes és mély. Eszméletlen szexi és olyan, amitől a hideg futkosott a hátamon. Imádtam a reggeli hangját. Jó, a napközbenit is, de a reggeliben volt mindig valami extra.
-Nagyon jól aludtam-fordultam felé.-Nem fájt semmi, úgy aludtam, mint akit leütöttek.
-Biztos? Most sem fáj?
-Biztos Shawn-simogattam az arcát álmoskás mosollyal.-És nem. Mármint, csak egy picit, de elviselhető, ne aggódj. Te nem csináltál semmit, ami miatt ez fáj.
-Azért az nem igaz.
-Shawn, életem legjobb döntései közé tartozik, hogy tegnap este azt mondtam, hogy készenállok és tökéletesebb nem is lehetett volna. Gyönyörű volt és tökéletes-ismételtem magam, hogy megnyugtassam az aggódó barátom.
-Ha fájna, akkor mondanád?-Fürkészte az arcom még mindig azzal az aggódó tekintettel.-Csakmert sosem mondod el, hogy mi a bajod, ha baj van.
-Ezzel vitatkoznék. Mióta veled vagyok, azóta változtam Shawn és ezt te is tudod. Ha fájna, elmondanám, esküszöm. És tudod, hogy nem szoktam hazudni.
Pár percig csendben ült és fürkészte az arcom, de aztán halványan, álmosan elmosolyodott és biccentett.
-Igazad van, ne haragudj, csak...
-Tudom-adtam puszit neki-nem baj, tudom, hogy aggódsz, de komolyan jól vagyok. Elmondod, hogy hogy szervezted meg a rózsaszirmokat, meg a gyertyákat úgy, hogy végig Taylor partiján voltál velem?
-Egy jó bűvész nem leplezi le a titkát-rázta meg a fejét mosolyogva.-Jó volt látni, ahogy csillog a szemed, amikor megláttad a meglepetést és ezt nem fogom elrontani.
-De tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket.
-Abból, ahogy tegnap néztél rám és a szobára, nem úgy tűnt-kacagott fel és puszit lehelt a homlokomra.-Fogadd el, hogy megleptelek és ismerd el, hogy tetszett.
-Utállak-fordítottam hátat neki játszva a durcást, de ő nem hagyta annyiban.
Karjait ismét a hasam köré fonta, majd olyan közel húzott magához, hogy a testünk teljesen összesimult. Egy lapot sem lehetett volna benyömöszölni közénk és ettől az egész testemet forróság öntötte el. Imádtam az ilyen pillanatokat, amikor csak csendben feküdtünk összebújva és csak élveztük egymás társaságát. De Shawn a csendet sem hagyta elhatalmasodni, s miközben az állát a vállamra támasztotta, a fülembe suttogta:
-Nem utálsz és ezt te is tudod. Odavagy értem, ahogy én is érted.
-Ezzel nem tudok vitatkozni-ismertem el, miközben amennyire lehetett, még közelebb csúsztam hozzá.
Egy kezemmel rákulcsoltam az ujjaim az övéire, míg másikkal elkezdtem az alkarját cirógatni, de aztán eszembe jutottak a partin történtek.
-Ne haragudj, hogy tegnap félbeszakítottalak titeket Cameronnal, csak, amikor Jason elkezdett taperolni, én teljesen kiborultam. Megint eszembe jutottak azok a gondolatok és...
-Semmit nem szakítottál félbe-kezdett kis köröket rajzolni a kézfejemre.-Tényleg megbeszéltük, amit kellett és megegyeztünk, hogy majd valamikor összefutunk, hogy kicsit másról is beszélgessünk. Nem tudom, hogy hogy fogom meghálálni neked, hogy ezt összehoztad nekünk.
-Már megháláltad. Nem is egyszer. Biztos nem haragszol?
-Haragudni ezért? Luna, ne szórakozz, jó, hogy odajöttél, Jason tovább is elment volna, ha nem menekülsz el onnan.
-Őszintén nem tudom, hogy hogy bírtam ellökni őt, de amikor elkezdett téged is bevonni a beszélgetésbe, mint téma és csak rosszat mondott rólad, akkor a düh vitt előre. Talán ezért volt bennem annyi adrenalin, hogy el tudja futni, miután lelöktem magamról.
-Veled kellett volna mennem.
-Csak a mosdóba mentem-ráztam meg a fejem.-Nem a te hibád, hogy szerencsétlen vagyok, akit folyton betalálnak az ilyen vadbarmok.
-Nem vagy szerencsétlen Luna-rázta a fejét, s elkezdte a vállam puszilgatni, amitől a testem libabőrös lett.
Nem azért adta a puszikat, hogy bármi többet csináljon belőle, csak nyugtatni akart, de a testem automatikusan reagált rá. Na meg a vállaim mindig gyengepontok voltak számomra.
-De folyton megtalálnak az ilyenek.
-De az azért van, mert szép vagy, csinos és o...
-Ennyi-szakítottam félbe.-És nem értek egyet, de az okost ne tedd hozzá. Az ilyeneknek nem az eszem, vagy a belső tulajdonságaim kellenek. Ők csak a külsőm látják és azért másznak rám, hogy átmenjenek rajtam. Ez volt tegnap Jasonnel, meg anno Jesse-vel, amikor rájött az öt perc és Félix, vagy a paparazzók sem akartak mást. Csak te vagy azért velem, mert számítanak a belső tulajdonságaim. A barátainkon kívül-tettem hozzá.
-Zayn is azért lenne veled és Dean is.
-De nekem te kellesz Shawn. Ezt már megbeszéltük Zayn és Dean is a magánéletemben a barátaim, de szerelmes beléd...vagyok-a végére elvékonyodott a hangom és kicsit bizonytalan lett, de nem azért, mert nem gondoltam és éreztem komolyan, hanem azért, mert ritkán mondtam ezt ki így.
Nem Shawn hibája volt, hogy ritkán mondtam neki azt, hogy szeretem, vagy, hogy szerelmes vagyok belé, csak féltem. Szeretni valakit azt jelenti, hogy az a személy ismeri minden kis dolgod és te is az övét és ez valamilyen szinten egy sebezhetőség. Caroline-ról nem beszéltem anno senkinek, még Jesse-nek sem említettem, amikor azt hittem, hogy abból komoly kapcsolat lehet, de Shawn előtt megnyíltam. Ő tudta, hogy mikor vagyok szomorú, vagy nyűgös és úgy is mellettem volt. Tudta, hogy mikor van arra szükségem, hogy megnevettessen, vagy hogy elterelje a figyelmem, esetleg arra, hogy csak csendben üljünk és öleljük egymást. És ez volt, ami megijesztett. Túl jól ismert és ezért közel került a szívemhez. Na jó...konkrétan a szívemben volt és ezért minden veszekedés, vagy vita háromszor annyira fájt, mint mással. Sőt, sokkal több, mint háromszor és túl sokan hagytak már el, vagy léptek ki az életemből ahhoz, hogy elviseljem, ha esetleg Shawn is közéjük tartozik.
Azonban ezek a gondolatok újabb aggodalmat adtak nekem. Ismét felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.
-Ugye tudod, hogy így van? Hogy nem szórakozom veled és tényleg szerelmes vagyok beléd és őszintén szeretlek?
-Tudom, persze, hogy tudom Luna, ne aggódj-kezdte az arcom és az alsó ajkam cirógatni.-Mért hiszed, hogy nem tudom?
-Csakmert...most felhoztad a fiúkat és én meg...én meg annyira ritkán mondom és...
-Emiatt ne aggódj-szakított félbe kedves hanggal.-Tudom, hogy komolyan mondod és én is komolyan gondolom. Nagyon szeretlek, oké?-Hajolt közelebb, de addig nem csókolt meg, amíg nem adtam valami reakciót arra, hogy ő is komolyan szeret.
-Oké, tudom, ne haragudj a kiborulásomért, csak azt akartam, hogy tudd.
-Tegnap elég nagy lépést tettél meg, úgyhogy hidd el, tudom, hogy komolyan gondolod-adott egy puszit az orromra, majd finoman megcsókolt.
-Minden reggel így akarok ébredni-bújtam újra hozzá, amikor elváltunk.-Melletted, veled, a karjaidban, a csókjaiddal. Mért nem lehet így? Velem van a gond, hogy nem akarom nyilvánosságra hozni?
-Nincs veled semmi gond-simogatta a hátam.-Ezeket felejtsd el. Te tökéletes vagy.
-Az nem-ráztam meg a fejem.-Tudom, hogy nem.
-De számomra igen-kontrázott azonnal, mire az ajkaim felfelé görbültek és a negatív gondolatok eltűntek.-Mi lesz, ha az előadáson jövőhéten, amikor Rómeó megcsókolja Júliát, nem fogunk tudni leállni? Ha elfelejtjük, hogy a színpadon vagyunk és nem válunk el egymástól időben?-Piszkáltam a mellkasát a filozofálgatás közben, mire felnevetett.
-Hát, nem lesz egyszerű ott maradni fejben és nem addig csókolni, amíg az oxigén engedi.
-Nagyon izgulok miatta-ismertem be.-A koreográfia az én feladatom volt, plusz a lámpaláz és az, hogy ne rontsam el.
-Hidd el, amikor a lámpák ránk világítanak majd, olyan lesz, mintha nem ülne ott senki a sorokban. Mintha sötétben énekelnél, mint velem. De már nem egyszer énekeltél közönség előtt és remek voltál. A koreográfiát is remekül megtanítottad nekünk, még én is megtanultam, pedig pocsék táncos vagyok-nevetett fel újra. A szöveget meg már akkor tudtad, amikor meg sem kaptad azt. Hiszen ezen nőttél fel.
-Igaz-engedtem el egy megkönnyebbült sóhajt.-De nem vagy pocsék táncos. Mindenki tud táncolni, csak hagynod kell, hogy a dal magával ragadjon és el kell engedni, hogy mások mit szólnak. Rá kell bíznod magad a ritmusra és a dallamra.
-Te könnyen beszélsz, úgy táncolsz, mintha így születtél volna.
-Régen még én sem tudtam. Mindig zavarban voltam, meg féltem, hogy néznek és rosszul csinálom. Kellett egy kis idő, amíg megtanultam leszarni mások véleményét. Ezért irigylem Camit.
-Mármint?
-Gyönyörű, csinos, úgy táncol, mint egy istennő, de nem száll el magától, vicces és kedves, kis cuki. Mégis van benne egy dögösség amit nagyon irigylek.
-Ő sem volt mindig ilyen.
-Tudom, a Fifth Harmony-ban még más volt, kinőtte magát. Nem is értem, hogy hogy nem zúgtál bele.
-Volt idő, amikor tetszett-ismerte be.-Miután elkészült az I Know What You Did Last Summer. Szerintem akkor ő furának tartott, de nagyon kedves volt és oda voltam érte. A Why című dalt anno ő ihlette. Épp fel akartam hívni, hogy elmondjam neki, hogy írtam róla egy dalt, amikor ő elmesélte, hogy beleszeretett valakibe, így ez elmaradt. Utána jöttek a lányok, akik csak kihasználtak és olyan lettem, amilyen, amíg nem jelentél meg te-nézett le rám.-És meg nem tapasztaltam, hogy amit Cami iránt éreztem, az nem volt szerelem. Most viszont szerelmes vagyok. És nem sokára a színpadon is bemutathatom ezt anélkül, hogy bárki tudná-simított ki egy kócos tincset az arcomból.
-Igen-mosolyodtam el halványan-ilyen szempontból jó ez a darab.