Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

12.

Luna:
Shawn szobájában ültünk, kettesben, miután sikerült annyira lenyugtatnom, hogy ne induljon el Blairhez. A többiek lent voltak és filmet néztek, néha felhallatszott a nevetésük, de úgy tűnt sem Shawn, sem én nem vagyunk olyan hangulatban, hogy valami romantikus vígjátékot nézzünk lenn, amit a többiek megértettek. Shawn az idegességét gitározással és énekléssel vezette le. Csak ült a szoba másik végében és minden érzelmét beleadva adta elő a dalait. Voltak, amiket nekem szánt, ekkor folyamatosan engem nézett. Ilyen volt például a Why, a Fallin' All In You, a When You're ready...amikor a Kid in Love-ot kezdte volna az In my blood után, felálltam és kezemet a gitár nyakára rakva leállítottam. Tekintetét rám kapta, s értetlenséggel vegyes düh csillant benne.
-Az éneklést hagyd a próbára.-Mondtam rekedten.
-Ne haragudj. Csak ki kell adnom....
-Inkább tereljük el a figyelmed.-Szakítottam félbe.-És azt hiszem biztonságosabb, ha ma itt próbálunk.
-De te ott szeretsz pr....
-Hemzsegnek a lesifotósok kint. Túl kockázatos. Túlélem, amúgyis gyakorolnom kell a közönség előtti éneklést.-Vágtam közbe megint.
-Ne haragudj, hogy ebbe sodortalak.-Nézett mélyen a szemembe.
-Már mondtam, hogy együtt kerültünk bele.-Ültem az ágyra.-Nem a te hibád.-Támasztottam a gitárt az ágynak.
-De i...
-Hagyd abba!-Fogtam be a száját mosolyogva.
-Jó, befejeztem.-Vette le a kezem a szájáról.
-Köszönöm.-Mondtam elégedetten, majd hanyatvágódtam az ágyon.
Shawn is leborult mellém, hogy fejünk egymás mellett legyen, de a testünk teljesen a másik irányba.
-Mit fogsz csinálni, miután felléptünk?-Nézett a szemembe.
-Magyarországra megyünk és ott töltjük a nyarat. Ezt kértem szülinapomra.
-Mikor van a szülinapod?
-Február tizenkilencedikén. Te mit fogsz csinálni?
-Egy éves túrném lesz.-Sóhajtott.
-Akkor az utolsó évedet, már nem is a suliban fogod tölteni?
-Valószínűleg nem.-Mondta fájdalommal a hangjában.-Még a nyáron anyáék velem lesznek, de utána....elég magányos lesz, csak az oroszlánom lesz ott, ami érzelmi alapu!-Mutatta fel a plüsst.
-Van egy plüss oroszlánod?-Vettem el tőle meghatódva.
-Aha, Leo mindig velem van, ha utazok valahova.
-Ez édes.-Nevettem fel.
-Majd, amikor befutsz, mint énekes, megtapasztalod milyen magányos az ember a turnék alatt.-Nézett rám, s szemében megint ott csillogott a csodálat és a vágy furcsa elegye.
-Áh, én nem fogok befutni, nem is énekesnek készülök.
-Akkor mit fogsz csinálni a suli után?
-Szeretnék tovább tanulni. Pszichológusnak, kriminál pszichológusnak a Briar egyetem elég jó választás lenne, csak a távolság nagy.-Néztem a szemébe.-De, ha te nem leszel jövőre, ki fogja elmegyarázni nekem a kémiát?
-Asszem találnod kell magadnak egy másik srácot, aki majd lesi minden mozdulatod.-Bökött meg.
-Ezt ne csináld!-Ugrottam, ahogy megbökött.
-Mármint, ezt?-Kezdett csikizni.
-Ne! Shawn, hagyd abba!-Nevettem, s próbáltam szabadulni, miután ráült a hasamra és úgy csikizett.
Percekig vergődtem, hogy kiszabaduljak, de esélytelen volt.
-Shawn elég, már fáj a hasam!-Nevettem, mire abbahagyta és legördült mellém.-Gonosz vagy!-Vágtam arcon egy párnával.
-Te most komolyan megütöttél?-Nézett a szemembe vigyorogva.
-Hm, nem is tudom, komolyan ezt csináltam?-Ismételtem meg.
-Na jó!-Ült vissza a hasamra és kezdett újra csikizni.
Újabb negyedórás vergődés és béna szabadulási probálkozások következtek, feleslegesen. Próbáltam tudomást nem venni a gatyájában keletkezett dudorral, s elnyomni a furcsa érzéseket, amik bennem keletkeztek. Mikor újra leborult mellém egy önelégült mosollyal, már nem álltam rajta bosszút a párnával. Ahogy újra kaptam levegőt, hasrafordultam és a könyökömre támaszkodtam. Az illata minden irányból körbeölelt, mintha egy biztonságos burokban lennék. Éreztem az ágyneműből, a ruhájából, ami rajtam volt, belőle, még a falakból is az ő illata, ereje és testhője áradt. Legalább abban a kis időben elfelejtettük, hogy ő híres, hogy az egész környéken hemzsegnek a riporterek és minket akarnak és, hogy Jesse miket csinált velem, csak egyszerű tinik voltunk, akik jól érzik magukat egymás társaságában.
-Munkát szeretnék vállalni.-Néztem a kezeimet, s hangom furcsán vékony volt, mintha a sírás kerülgetne.-Hogy biztosítsam a fősulit és Evie jövőjét.
-Dehát így is alig van időd. Hiszen, suliban vagy, a faktok ötig tartanak, aztán rohansz edzésre, majd velem a próbákra, teljesen ki vagy merülve és...
-Hétvégente tudnék dolgozni. Legalább lekötné a figyelmem a...-Elharaptam a mondatot és tényleg kerülgetett a sírás.
-Jesse-ről?-Simította meg az arcom, ahol a kézlenyomat volt.
Nem feleltem, csak bólintottam, miközben bőrömön apró villámcsapások rázták a bőröm.
-Ő ütött meg?
-Nem.-Hazudtam rekedten és beharaptam az alsó ajkam, mint mindig ilyenkor.
Láttam, hogy összeszorítja az állkapcsát, tudtam, hogy nem hisz nekem, mégsem firtatta, csak megfogta a kezem.
-Ez nagyon sok lenne, túl nagy teher.
-De bírnám. Csak a hétvégékről lenne szó, a többi maradna rendesen, a próbákat sem mondanám le és talán a rajzaimat és fotóimat is beadhatnám pályázatokra és kereshetnék velük. Ne értsd félre, nincs baj anyáékkal és ők is tettek félre nekünk a jövőnkre, de...-Bekönnyeztem.-De talán így én is hozzá tudok tenni, ahogy a bátyám.
-Luna, még fiatal vagy, nem a te feladatod lenne gondoskodni a pénzügyekről.-Törölt le egy könnycseppett, ami fel sem tűnt, hogy legördült.-Boldognak kéne lenned, buliznod és...
-Most úgy beszélsz, mintha te valami hetven éves nagypapa lennél.-Nevettem fel.
-Hát a rutin meg az évek.-Nevetett ő is.-Én a te korodban kiéltem magam.
-Nem, te az én koromban már turnéztál.-Borultam az oldalamra.-Hogy bírod? Mármint annyi fiatalon felfedezett színész és énekes áll le drogokkal és piával, te hogy nem?
-Ezt választottam. Bármennyire nehéz, de szeretem ezt csinálni és nem hiszem, hogy az agyam lesorvasztása megoldás lenne bármire is.
-Ez becsülendő.-Mosolyodtam el halványan.
-Hát...köszönöm.-Villantotta meg ezer wattos mosolyát.
-Igazán nincs mit!-Bokszoltam a vállába.
-Azt mondod?-Húzta fel egyik szemöldökét.-És erre mit mondasz?-Indult a harmadik kör csikizés.
-Shawn!-Visítottam nevetve.
-Khm, Srácok.-Köszörülte meg a torkát az ajtóban Niall.-Nem akarok semmit félbeszakítani, de hat óra van és próbálni akartatok.
A vigyor sem az ő arcáról, sem a mögötte álló barátaink arcáról nem lehetett volna letörölni én pedig éreztem, ahogy elpirulok zavaromban. Megköszörültem a torkom, majd megszólaltam:
-Igen, máris megyünk.
-Ugyan, én nem irányítalak titeket, tőlem azt csináltok, amit akartok.-Vigyorgott tovább perverzen.
-Igazán kedves, hogy engedélyt adsz Niall, de nincs mihez.-Néztem rá, miután Shawn felsegített az ágyról.
-Hát persze, hogy nincs.-Hajolt meg túljátszva a dolgot.
-Pihenj Szépfiú!-Nevettem fel.
-Készenállsz?-Lépett mellém Shawn.
-Határozottan nem, de csináljuk.-Vettem mély levegőt.
-Mire készültök?-Kapkodta a tekintetét Aaliyah köztünk.
-Túl kockázatos lenne most kimenni innen és nekem gyakorolnom kell a közönség előtti éneklést, úgyhogy szeretném, ha ott lennétek a próbán.-Válaszoltam egy újabb mély levegőt véve.
Aaliyah-ból egy rajongó sikoly szakadt fel és teljesen bepörögve pattogni kezdett.
-Nyugalom.-Szóltam rá.-És ne várjatok csodát, nem vagyok jó.
-Ne szerénykedj már, hisz amikor múltkor énekeltél, akkor is fantasztikus voltál!-Vigyorgott.
-Csak....essünk túl rajta.-Tördeltem a kezem.