Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

38.

Luna:
Teljesen lemerevedtem. Talán sokk a legmegfelelőbb arra, amit átéltem. Nem olyan sokk, mint amikor beestem a vízbe, vagy amikor Jesse megütött. Ez más fajta volt, de legalább olyan ijesztő és rossz.
Shawn elborult tekintettel nézte a képernyőt, majd idegesen váltott pillantásával Andrew-ra.
-Ezt a tagot le kell csukni!-Túrt a hajába dühösen.-Ez beteges, nem normális!
-Shawn, te is tudod, hogy vannak olyan rajongók, akik csinálnak oldalakat.-Állta a pillantását Andrew.
-De nem hívogatnak, és nem ilyen képeket töltenek fel!-Fordította felé a készüléket.
-Azért...-kezdte Brian, de már nem hallottam.
A környezetem tompulni kezdett, a levegő fogyott, a testem remegett, a hátamon a hideg futkosott elérve, hogy libabőrös legyek.
-Nekem...én...most...kimegyek levegőzni.-Nyögtem ki nehezen a könnyeimmel küzdve, majd már ott sem voltam.
Kimentem az erkélyre és lekuporodtam a fal mentén. Becsuktam szemeim és hagytam, hogy a sós cseppecskék végigfollyanak az arcomon. Amit láttam, attól a hideg futkosott a hátamon. Tudom, hogy az embereknek vannak elméletei, vágyai, rajongásai, szükségletei és hasonlók. Azzal is tisztában vagyok, hogy a média és az internet veszélyes tud lenni és olykor gusztustalan, de sosem hittem volna, hogy magamról látok majd ilyeneket. Azon az oldalon rólam voltak szerkesztett képek. De nem csak sima képek, volt amin meztelen voltam, másokon fehérneműben feküdtem egy férfin. Igen, az a férfi minden képen ott pihent. És nemcsak képeket szerkesztett. Voltak igaziak is, ahogy sétálok az utcán, vagy épp a kávézóban vagyok és az a férfi azokra is rászerkesztette magát. Figyelt és követett és kirakott mindent instagramra. Valamint ha ez nem lett volna elég, akkor üzenetekkel bombázott és hívogatott.
Nem szeretek sírni. De abban a pillanatban nem érdekelt, hogy sírok és hogy nyilvánosan sírok. Folyamatosan libabőrös voltam. Ijesztő volt, hátborzongató, dühítő és undorító. Fáztam, hányingerem volt és remegtem.
Összekuporodva próbáltam lehiggadni, amikor kinyílt az ajtó és kilépett rajta Dean.
-Leülhetek?-Mutatott mellém, mire csak bólintottam.-Mindjárt jön Shawn, csak Zaynék próbálják lenyugtatni.-Ölelt magához.
-Hogy lehetnek ilyenek az emberek?-Fúrtam arcom a mellkasába.-Ez undorító.-Kapkodtam a levegőt a sírástól.
-Tudom, hogy nehéz, de nem szabad foglalkoznod velük. Itt vagyok, a testőröd vagyok és nem hagyom, hogy bántsanak.-Simogatta a hátam.-Túl sokat foglalkozol a médiával és mások véleményével és így nem fogsz tudni boldog, teljes életet élni.
-De ez az ember zaklat.-Tört rám újra a sírás.-Láttad azokat a fotókat?
-Láttam, de elintézzük, hidd el Luna, nem hagyjuk, hogy bajod essen, érted? Már Andrew is intézkedik és Shawn sem hagyja, hogy bajod essen, ahogy én sem. Kapcsold ki a mobilod, de minimum a neted most, ha visszamegyünk, jó?-Nézett a szemembe, mire csak bólintottam.-Ígérem, hogy megvédelek.
-Édesem.-Lépett ki Shawn és aggódva nézett.
-Kettesben hagylak titeket.-Adott puszit a homlokomra Dean, majd felállt és bement.
Helyére Shawn ült le, de ő nemcsak megölelt, hanem az ölébe húzott. Én hozzábújtam, úgy, hogy kábé egy papírlapot sem lehetett volna betuszkolni közénk és magamba szippantottam az illatát. Ő karjait körém fonta és úgy ölelt, mintha utoljára ölelne.
A szíve még mindig gyors volt az idgességtől és az izmai is be voltak feszülve, s én nem akartam, hogy visszatartsa a dolgot.
-Mondd csak ki nyugodtan.-Néztem fel rá.
-Bent már kimondtam.-Törölgette a könnyeim és kisimított egy tincset az arcomból.-Csak utállak így látni. Utálom, ha szenvedsz és nem tudok segíteni.
-Már az segít, hogy vagy.-Simogattam az arcát.-Erről nem te tehetsz, ahogy a többi dologról sem.
-Nem kell folyton játszanod az erőset miattam.-Nézett a szemembe.-Szeretlek akkor is, ha sírsz és az ölelésemre vágynál. Akkor is, ha kiakadsz és dühöngve párnákba kiabálsz. Akkor is, ha épp jó kedved van és mint egy kisgyerek pattogsz. Akkor is, ha beteg vagy, vagy szomorú. Akkor is, ha boldog vagy és örömmel teli. Előttem adhatod önmagad.-Fogta két keze közé az arcom.
-Nagyon megijedtem Shawn.-Tört ki belőlem, amit próbáltam magamban tartani miatta.-Besokaltam, érted?-Fúrtam arcom a mellkasába, mire ő szorosan magához ölelt.
-Megvédelek.
Csak ennyit mondott, de nem is volt másra szükségem. Akkor nem a nyugtató szavakra vágytam, hanem egy kiadós sírásra valaki karjaiban, akit szeretek és akiben megbízom.