Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

48.

Luna:
Az úton az iskola felé folyamatosan vaku villanások és kamera kattogások kíértek minket, de egyáltalán nem vettünk tudomást róluk. Próbáltam elengedni magam, de ez a bulizás dolog nem az én világom volt. Még igazi házibuliban sem voltam soha és amúgy sem szerettem a tömeges rendezvényeket. Az iskolának már az udvara is meg volt csinálva halloweenire és azt el kellett ismernem, hogy baromi jól nézett ki. Viszont az ami bent volt, az volt az igazi varázslat. A mi kicsinek tűnő tornatermünk most kétszer akkorának hatott, ahogy az asztalok oldalt édességekkel és italokkal voltak tele, a füstgépek pedig rejtélyessé tették az egész helyiséget. A négy sarokban elhelyezett hangfalakból az instant színpadról mixelt zene bömbölt, az emberek táncoltak, nevetgéltek, beszélgettek és fotózkodtak, de nekem lemerevedtek a lábaim, ahogy beléptem oda.
-Nyugi-lépett mellém Shawn mosolyogva, s a fülemhez hajolt-jó lesz. Ha nem érzed jól magad, akkor hazaviszlek és elütjük az estét kettesben.
Egy pillanatra lehunytam a szemeim, hogy lehiggadjak. A zene olyan hangos volt, hogy berezonált tőle a fogam és a mellkasomban éreztem a basszust. Vettem egy mély levegőt, majd szép lassan kifújtam.
-Nem hiszem el, hogy rávettél erre.-Ráztam meg a fejem.-Tudd, hogy ez azt jelenti, hogy nagyon szeretlek.
-Én is téged.-Mosolyodott el, majd a kezét nyújtotta.
Nem tartottunk attól, hogy esetleg valaki meghall minket, mert a zene annyira hangos volt, hogy az lehetetlen volt. Viszont a keze megfogásában kicsit haboztam, de amikor körbenéztem és láttam, hogy mindenki elvan a maga társaságával, vagy éppen az egyik sarokban smárol a párjával, belecsúsztattam a kezem az övébe.
-De a következő bálon nem feltétlenül veszünk részt.-Lengettem meg az ujjam fenyegetőn, mire felnevetett.
-Hidd csak ezt.-Kezdett a barátaink után húzni.
-Sziasztok-ölelt magához Jessi, amikor odaértünk hozzájuk.-Baromi jók lettek a sminkek.
-Köszi, ti is jól néztek ki.-Néztem végig Jessi cica jelmezén és Elena denevér öltözetén.
Tényleg nagyon jól néztek ki. Mondjuk mindketten gyönyörűek, úgyhogy annyira nem volt meglepő számomra.
-Kösze.-Fordult körbe vigyorogva Elena.-Basszus, alig várom már a holnapot, hogy kicsit kikapcsoljunk. Kezd az agyamra menni a sok fotós, meg riporter.-Sóhajtott a hajába túrva.
-Tényleg, akkor hánykor talizunk?-Kapta fel a fejét Sophie a Calebbel való diskurálásból.
-Kettő körül szerintem. A fiúk meg majd tizenegyre jönnek.-Mondta határozottan Jessi.
-Allisonnak megadtátok a címet?
-Igen, délután elküldtük és megbeszéltünk mindent.
-Oké, akkor...-mielőtt Sophie befejezte volna a mondandóját, a DJ számot váltott és felharsant Sophie egy kedvenc száma.-Imádom ezt a dalt, menjünk táncolni.-Kapaszkodott Caleb karjába, majd időt sem hagyva szegény fiúnak, behúzta a parkettra.
Pár másodperccel később Elena és Jessica is felszívódtak, hogy táncoljanak, úgyhogy kettesben maradtam Shawnnal.
-Hova mentek a srácokkal, amíg nem jöttök át?-Fürkésztem az arcát kissé aggódva.
Nem nem bíztam benne, csak volt bennem egy kis félelem. Egyrészt azért, hogy baja esik, másrészt azért, hogy ahova mennek, ott a csajok rámásznak majd.
-Nem sztriptíz klubba, ne aggódj.-Nevetett fel.-Csak videójátékozunk Harry-nél, aztán hozzátok. Beszélgetünk, játszunk és iszogatunk. Nyugi, a sofőr nem fog inni.-Nyugtatott meg az ijedt arcomat látva.
-És ki lesz a sofőr?
-Majd eldöntjük. Sorsot húzunk és az.-Vont vállat mosolyogva.-Gyere, igyunk valamit.-Húzott óvatosan a pulthoz.
-Majd táncolunk?-Hajoltam a füléhez.-Tudom, hogy nem szeretsz tömeg előtt, de én is énekeltem miattad még anno. Meg most csak én látlak majd.
-De azt ügye tudod, hogy nem tudok táncolni?
-Én sem.-Vontam vállat mosolyogva.-Csak a zuhany alatt, vagy, ha senki nem néz.
Láttam a torkánál, hogy a kijelentésemre hatalmasat nyelt, pedig akkor tényleg nem akartam semmi kellemetlenséget okozni neki. Csak a tényeket közöltem, de úgy látszott, hogy igaz a pletyka, miszerint ha egy csávó megtudja, hogy a nő épp zuhanyzik, akkor azt el is képzeli. Én elmondtam, hogy a zuhany alatt szoktam táncolni, ő pedig valószínűleg elképzelte. Nem hibáztattam, én is sok mindent elképzeltem vele, főleg azok után, amik történtek köztünk.
-Igyuk meg ezt, aztán táncolunk.-Adta oda az egyik poharat, majd koccintott velem, s a fülemhez hajolt.-De tudd, hogy ez azt jelenti, hogy nagyon szeretlek.-Élt a szavaimmal, mire felnevettem.
-Én is téged.-Adtam egy gyors puszit neki, majd megittam a puncsom.
Végül az után az egy puncs után még vagy kettő lett, mielőtt a parkettre tudtam rángatni a barátom, de megérte. Amint sikerült kicsit ellazítanom és nekem is ellazulnom, úgy táncoltunk, mintha csak ketten lettünk volna az egész teremben.
-Nem hittem, hogy ezt mondom, de jól érzem magam.-Motyogtam, amikor lassúztunk.
A kezeim a nyakába akasztva pihentettem, az övéi pedig a derekamra kulcsolódtak, miközben közel húzott magához.
-Mondtam, hogy jó lesz. Meg jót is tesz most a kikapcs. Hosszú és fárasztó hetünk volt.
-Az biztos és az, ahogy az év vége közeledik, csak még nehezebb lesz.
-De megoldjuk. Mint mindig.-Nézett a szemembe.-Istenem, annyira megcsókolnálak.
-Tudom-cirógattam a tarkóját.-Én is téged, de nem lehet. Így is elég pletyka fog szárnyra kélni, hogy mért egymáshoz passzoló jelmezben jöttünk.
-Zavarnak?
-Nem.-Vágtam rá.-Mi tudjuk az igazságot és boldog vagyok veled. De néha, amikor nézem Jessit és Harry-t, vagy Elenát és Louis-t, azon gondolkozom, hogy talán velem van a baj. Ők felvállalják a kapcsolatukat és így is boldogok. Mi bújdoklunk, el kell játszanom, hogy mással vagyok és nem csókolhatlak meg nyilvános helyen.
-Nem veled van a baj.-Rázta meg a fejét határozottan.-Neked ez az első igazi kapcsolatod. Mármint...ott volt Jesse, de...
-De azt nem minősítem normális kapcsolatnak. Mondjuk a mostani helyzet sem minden napi.
-Igen tudom. De most épp elég teher nyomja a vállad. Ha elmondanánk a világnak, hogy mi van köztünk, akkor még többen zaklatnának. Nem veled van a baj és én megelégszem azzal, ami van. Majd eljön az ideje, hogy elmondjuk, hogy mi az igazi helyzet.-Mosolyodott el bíztatóan, mire a homlokom a vállának döntöttem.
-Annyira szeretlek Shawn. Köszönöm, hogy megértesz.
-Én is téged Édesem.-Hajtotta fejét a nyakhajlatomba, s közelebb húzott magához.
Amikor újra gyorsabb számok jöttek, szóltam, hogy elmegyek mosdóba, s elkértem Sophie-t is Calebtől. Tényleg mosdóznom kellett, de a másik ok, amiért el akartam szabadulni, az a kis nyugalom iránti vágy volt. Valóban jót tett, hogy kimozdultunk otthonról egy kicsit, de kezdett sok lenni a tömeg. Egy részem úgy érezte, hogy fojtogatják, így muszáj voltam kicsit olyan helyre húzódni, ahol nincs tömeg és a basszustól nem remeg meg a dobhártyám.
-Minden rendben?-Kérdezte Sophie, amikor a mosdóba értünk.
-Persze, csak a puncs.-Zártam magamra az egyik fülke ajtaját.
Miután elvégeztem a dolgom, kimentem kezetmosni, de ott Blairrel találtam szembe magam. Pontosabban ő a tükör előtt állt és újra rúzsozta a pinkre pingált ajkait. Zombi pompomlánynak öltözött és hát...több volt rajta a meztelen bőrfelület, mint, amit takart a ruha. Elkaptam róla a tekintetem és a mosdókagylóhoz léptem, hogy megmossam a kezem.
-Ti tényleg azt hiszitek, hogy bárki beveszi ezt a nevetséges színjátékot?-Mosolyodott el rosszindulatúan Blair egy perccel később.
Alapvetően csak leléptem volna, de mivel Sophie még bent volt a fülkében, így képtelen voltam hallgatni a gonosznak szánt beszólásait.
-Bárkinek feltűnik az igazság, aki kicsit jobban megfigyel titeket.-Folytatta unott hangon.-Mégis mért nem az állítólagos pasiddal jöttél ma ide Blake? Szégyelled őt? Vagy tényleg nem a pasid? Esetleg együtt vagytok, de minden éjjel hagyod, hogy Shawn gerincre vágjon és szarrá csalod szegényt?
Na ezt viszont már nem hagytam. Sok mindent mondhatott rólam, de ilyet nem tennék. Ami akkor volt, mikor még együtt voltam Jesse-vel, azt nem tagadhatom le, de mint azt Shawnnal is beszéltük, az sosem volt olyan kapcsolat, amilyennek kellett volna lennie.
-Elárulod, hogy mi bajod van velem Blair?-Néztem a szemébe.-Most komolyan. Őszintén. Mióta ismerlek szemétkedsz velem, pedig semmit sem ártottam neked. Amikor nyitottam feléd, te beszóltál. Amikor egyedül sírtál a mosdóban és meg akartalak vígasztalni, elhajtottál a francba. Soha nem bántottalak téged és nem tettem keresztbe, de te az első pillanattól kezdve rideg vagy. Miért? Mert nem hódolok be? Vagy mert nem adom át a helyem, ha beállsz mögém a sorba a büfénél, vagy...
-Te mindent megkapsz Luna és szinte semmit nem kell tenned hozzá!-Szakadt ki belőle.-Minden annyira könnyen megy neked. Jók a jegyeid, megkaptad a szerepet a darabban, ott a szerződés, az új dalod, a klipp, a barátok, a munka, a család, az edzés. Shawn és Jesse. Mindent megkapsz és meg sem becsülöd őket, csak simán eldobod. Fel sem fogod, hogy mennyi mindened van. Ott volt a bisztrós melód, de eldobtad, mert leszerződtettek, pedig mégcsak nem is mertél emberek előtt énekelni. Volt két remek barátod, de te hagytad meghalni Caroline-t.
-Na ezt nem!-Fogta meg a karom Sophie, aki közben kijött és megmosta a kezét.
Elkezdett kifelé húzni, de nem hagytam magam.
-Várj még.-Húztam ki a karom a kezéből.
A testemet elöntötte egy csomó érzelem. Harag, düh, fájdalom, méreg, szomorúság, szánalom és meglepetésemre...sajnálat. Blair mindig annyira magabiztos volt és velem ellentétben tényleg mindent megkapott. Gazdag család pici sarja. De ezekszerint akárcsak nálam, nála is csak a látszat volt, hogy minden rendben van vele. Mégis az, hogy felhozta Caroline-t, nem a sajnálatot hozta előre, hanem a haragot. Amikor ő meghalt, akkor mi Sophie-val kaptunk két hét az igazgató által igazolt kimardást a suliból, mert közelálltunk hozzá. Bent az iskolában pedig csináltak neki egy kis szentélyt a szekrényénél. Olyanok is odatettek holmikat gyász gyanánt, akik utálták. Szánalmasnak és dühítőnek találtam az egészet. Csak figyelemre vágytak. Kiírták mindenhova, ahova csak lehetett, hogy szegény Caroline meghalt és egy csomóan feketére változtatták a profilképeiket és előadták, hogy mennyire fontos volt nekik Caroline. Az ilyen figyelemre vágyó kamugépek közé tartozott Blair is. Ez a lány amikor csak tudott, beletiport Caroline lelkébe és szemét volt vele, mint velünk is. Nagyon nem kellett volna felhoznia azt az esetet, mert így minden előtört belőlem és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne tépjem ki a festett, platina tincseit.
-Idefigyelj Blair-kezdtem ökölbe szorult kezekkel-lehet, hogy azt hiszed, hogy kurva okos vagy és mindent tudsz. Azt hiszed, hogy nekem olyan könnyű. Csak csettintek és minden megjelenik, amire csak vágyom. De fogalmad sincs, hogy mennyit küzdök azért, hogy eljussak oda, ahova akarok. Osztod az észt és mindenkit irányítasz. Sírsz a figyelemhiány miatt. Kipakolod a tested, hogy a pasik veled foglalkozzanak és sértegeted az embereket minden ok nélkül. Beletiporsz mások lelkébe, csakmert nem tetszik, hogy szépek, okosak, vagy csinosak. Tudni akarod mért vannak jó jegyeim? Mert rengeteget tanulok. Hogy mi van az edzéssel? Abba kellett hagynom. A család? Igen, baromi jó családom van, de megvannak a saját problémáink. Karrier? Tudd, hogy messze nem olyan jó és egyszerű, mint azt hiszed. Jesse? A tied lehet drágám, neked sem kívánom azt, amit az az ember képes megtenni a nőkkel. A szerep? Nem kértem, hogy kapjam meg. Sőt. Nem akartam megkapni. Nem tehetek róla. Barátok? Lehet ezen el kéne gondolkoznod, hogy nekem mért vannak és neked mért nincsenek.-Léptem közelebb hozzá.-Caroline-t pedig többet ne merd a szádra venni még egyszer. Úgy viselkedsz, mint egy rideg picsa, közben meg csak egy törékeny kislány vagy. Majd ha képes vagy normális felnőtt ember módjára viselkedni, akkor szólj és megbeszéljük a nézeteltéréseink, de addig is-vettem nagy levegőt-kerülj el nagy ívben, mert nincs szükségem ilyen rosszindulatú libákra az életemben, akik féltékenységből visszahúznak. Érezd jól magad a Blair show-ban, mert én nem leszek a része annak a színjátéknak, amit te leművelsz minden egyes kibaszott nap.-Mondtam magamat is megijesztve a hangommal, aztán megfogtam Sophie karját és elkezdtem kihúzni a helyiségből, de Blair utánam szólt.
-Most nagyon okosnak hiszed magad és baromi boldog vagy, igaz?-Remegett meg a hangja a sírástól.
-Nem Blair. Nem vagyok boldog. Inkább csak sajnállak.
-Azt hiszed te mindent tudsz és, hogy én ezt élvezem?
-Egyáltalán nem hiszem ezt. De mint mondtam, bármikor kapó vagyok egy normális beszélgetésre veled, amikor végre majd emberként viselkedsz.-Fejeztem be a beszélgetést és ott hagytam.
Tényleg sajnáltam, de nem volt sem bűntudatom, sem kellemetlen érzés a mellkasomban. Ez már régóta érett. Blair nem egyszer okozott nekem álmatlan éjszakákat és feleslegesen hullajtott könnyeket. Akkor, miután kiléptem a mosdóból, egy részem végre, annyi idő óta fellélegzett.