Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

43.

Luna:
Hatalmasat nyeltem, hogy eltűntessem az óriási gombócot a torkomból, majd megszólaltam:
-Mi...mit akart?-Remegett meg a hangom.
Utáltam, hogy ennyire félek Jesse-től, vagy már a puszta említésétől. Hogy a gyomrom görcsbe ugrott, ha meghallottam a nevét és a hangom megremegett, ha róla beszéltem, vagy, hogy kirázott a hideg, ha szembe találtam magam vele a jeges félelemtől. Gyűlöltem őt és azt, amit velem tett, valamint magamat, hogy vele maradtam az első erőszakos megmozdulása után is, csakmert azt ígérte, hogy megváltozik. Ostoba voltam és naiv.
-Azt mondta, hogy le fog buktatni minket. Hogy elmondja a világnak, hogy mi van köztünk és visszaszerez téged, bármi áron.
-Nem fog visszaszerezni. Nem hagyom, hogy bajod essen, vagy szétválasszon minket.-Néztem a szemébe.-Megoldunk mindent, csak ne kattogj most ezen kérlek.-Vettem el a telefont tőle, majd letettem a szekrényre.-Gyere, feküdjünk le.-Húztam az ágyra.-Miénk az este és a holnap, tudod.
-Aggódom érted Luna. Te hogy tudod ezt ilyen lazán kezelni?-Kérdezte, mire megmerevedtem.
-Hogy mondod? Lazán kezelem?
Erre visszavett, de a szavait nem tudta visszaszívni. Már kimondta és talán nem tűnik nagy dolognak, de nekem fájtak.
-Luna, tudod, hogy nem úgy ér...
-Pontosan tudod, hogy mennyire nem találom magam fontosnak és hogy ez valamennyit változott, mióta veled vagyok, miattad. Én is aggódom érted és félek, kurvára, de végre kettesben lehetnénk. Gondoltam elterelem a figyelmünket erről az egészről, de bocs. Hülye voltam. Nem is akarok itt komolytalankodni.-Szedtem össze egy párnát és egy takarót.-Majd alszom lent.-Indultam le, s a szemembe könnyek szöktek.
-Luna, várj.-Szólt utánam.
-Jó éjt Shawn.-Csaptam be a szoba ajtaját, aztán lementem.
Leborultam a kanapéra, betakaróztam, aztán utat engedtem a könnyeimnek. Fájtak a szavai, mert ő tudta a legjobban, hogy mennyire félek a helyzetemtől...a mi helyzetünktől. Tudta, hogy mennyit agyalok folyton mindenen és mit érzek. Akkor mégis úgy éreztem, hogy belém állított egy kést a szavaival.
Azt hittem ezután simán elalszom, mivel vagy egy órát sírtam és a nap is kimerített, de nem ment. Nagyon fájt a hasam, az agyam kattogott és Shawn is távozott, amikor azt hitte alszom, emiatt pedig még rosszabbul voltam és miatta is baromira aggódtam. A számat rágcsálva, a hajamat piszkálva vártam, hogy végre utolérjen az álom, de az csak nem akart jönni.
Aztán egyszercsak nyílt az ajtó és lépések hangja törte meg a már-már ijesztően hangos némaságot. Úgy tettem, mintha aludnék és betakaróztam, a fiú mégis mellém lépdelt.
-Tudom, hogy fent vagy Édesem.-Guggolt mellém és a hasam kezdte simogatni, mire hátatfordítottam neki.-Elrontottam. Nem úgy gondoltam, amit mondtam, csak nagyon aggódom. Tudom, hogy nekem akartál rosszat. Fordulj felém kérlek. Jóvá szeretném tenni.-Suttogta gyöngéden.
Továbbra sem mozdultam, de ehhez nagy önfegyelem kellett.
-Hoztam Burgert, meg fagyit és gumicukrot.
Na erre aztán felpattantam és körbenéztem:
-Hol vannak?
-Mindjárt gondoltam, hogy erre felülsz.-Nevetett fel édesen.
-Mi? Nem.-Ásítottam félig megjátszva, félig valóban.-Aludtam, csak álmodtam és még arra reagáltam.-Dörzsöltem a szemem, mire újra felnevetett.
-Tudom, hogy nem aludtál.-Fogta meg a kezem.-Ne haragudj rám kérlek. Nem úgy értettem, csak nagyon féltelek.-Simított ki egy tincset az arcomból.-Tudod, hogy utállak sírni látni és utálom, ha miattam sírsz.-Könnyezett ő is be.-Csak segíteni akartam és nem akartalak bántani, csak kibukott. A klipp, meg a hívás...sok volt. Hosszú volt a mai nap.-Sütötte le a szemeit.
-A klipp?-Fürkésztem az arcát értetlenül.
-Féltékeny voltam.-Nyelt nagyot.-Tudom, hogy csak munka, de...ahogy Zayn nézett rád...zavart.
Elengedtem egy halvány mosolyt. Talán önzőség, de akárhányszor féltékeny volt, bennem volt egy kis megnyugvás, hogy komolyan szeret.
-Én téged szeretlek.-Simítottam meg az arcát.-Tudom, hogy nem úgy szántad, de rosszul estek a szavaid, viszont nem szeretném elszúrni a haraggal a hétvégénk.
-Akkor kijössz velem?-Csillantak meg a szemei.
-Ki?-Húztam fel a szemöldököm.
-Csak gyere.-Fogta meg a kezem, majd elkezdett kifelé húzni.
Kint egy kis paplan volt leterítve az udvarban, rajta Burger Kinges zacskó, egy doboz fagyi és a kedvenc gumicukrom.
-Vedd fel, nehogy fázz.-Adta a kezembe a pulcsiját és adott egy puszit az arcomra.
Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam, mint a tejbetök. A mellkasomat melegség járta át, szép lassan bekebelezve minden porcikám, a szívem pedig hevesen vert. Biztos a hormonok is belejátszottak, de bekönnyeztem a tudatra, hogy értem tette ezt. Mikor elment baromira aggódtam, hogy esetleg Jesse miatt lesz baja, vagy az érzelmek miatt hülyeséget csinál, de akkor, hogy ott volt velem sokkal jobban voltam és nem tudtam rá haragudni.
-Ez nagyon szép.-Bújtam a pulcsiba.
-Ez azt jelenti, hogy visszajössz majd és velem alszol?-Csillant meg a szeme.
-Igen, azt.-Csókoltam meg mosolyogva.
-Csüccs le, én még beszaladok a laptopért.-Adott még egy puszit, miután elváltunk, majd berohant.
Én csak mosolyogva leültem a takaróra, majd kipakoltam a hamburgereket és krumplikat, valamint az italokat, aztán elkezdtem az eget nézni. Annyira tiszta volt az ég és szép, ahogy a kis csillagok beragyogták a sötétkék eget és a Hold fénye pedig ezüstre festette az udvart és engem is. Egy darabig ültem ott, mire megéreztem, hogy valaki néz. Megfordultam és a mosolygós Shawnnal találtam szembe magam. A szemében olyan csillogás, csodálat és büszkeség fénylett, ami teljesen zavarba hozott. Sosem értettem, hogy hogyan tud így nézni rám. Ő volt az első ember, aki így nézett. Jesse szemében sosem volt ilyen fény.
-Idejössz, vagy onnan figyelsz majd?-Mosolyodtam el leplezve zavarom.
-Repülök.-Indult el vigyorogva, megvillantva ezer wattos mosolyát.
-Mit nézünk majd?
-Amit szeretnél.-Adott puszit, miközben leült mellém.
-Folyton én választok.
-Nem baj. De most együnk.
Csak megigazítottam a hajam, hogy ne zavarjon az evésben, aztán elkezdtem magamba adagolni a kaját.
Miután megettük a vacsorát és a fagyit is belapátoltuk, elindítottuk a High School Musicalt. Ugyan ment a film, szeretem is és egy fülessel hallgattuk, de miközben feküdtem Shawn karjaiban, arra figyeltem a legkevésbé. Sokkal érdekesebbnek tűnt Shawn szabad kezének a tanulmányozása, a szívének ritmusának hallgatása, az illatának magamba szippantása, a szuszogásának a dallamát figyelni. Néztem, hogy milyen pici a kezem az övéhez képest, miközben ő másik kezével a hajam piszkálta. Aztán megsimítottam a kézfejére tetovált fecskét. Óvatosan, mintha elrepülne, ha túl hirtelen, vagy erősen érek hozzá.
-Mit jelent?-Utaltam a kis madárra.
-Az utazásaimat.-Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-És ez?-Néztem meg a gitárt is az alkarján.
-Ez a torontói ég és annak a tükörképe a vízen. A nyaka pedig ahogy anyáék azt mondják, hogy 'szeretlek'.
-Ez nagyon szép. Én is szeretnék majd tetkót. Olyat, ami a testvéreimre emlékeztet.
-Majd elmegyek veled tetováltatni.-Fonta össze az ujjainkat, mire halványan elmosolyodtam, de a negatív érzelmek megint belopták magukat az agyamba.
-Shawn, mi lesz, ha már nem fogsz szeretni?-Ültem fel vele szembe, mit sem törődve azzal, hogy a füles kiesett a fülemből.
-Nem lesz olyan.-Rázta meg a fejét.
-Honnan tudod?
Erre nem mondott semmit, csak elengedte a kezem, majd a szíve fölé húzta.
-Már mondtam. Ez érted dobog-utalt a kis ketyegőére-és ezen semmi sem fog változtatni, érted?-Simította meg az arcom.-Semmi.-Suttogta, majd megcsókolt.-Menjünk aludni. Késő van és hosszú napod volt.-Adott még egy puszit a számra, miután elváltunk, majd finoman megemelt és felvitt az ágyba.-Mindjárt jövök, csak behozom a cuccokat.
Csak bólintottam, de kimásztam az ágyból, hogy fogat mossak és elrendezzem magam.
Nem sokkal később már mindketten ágyban voltunk, egymáshoz bújva.
-Szeretlek Shawn.-Suttogtam ásítva.
-Én is téged Édesem.-Takarta be magunkat és jobban magához ölelt, s így pillanatok alatt elnyomott az álom.

-Ne! Ne! Hagyd békén! Ne merd bántani!-Hallottam a kétségbeesett hangját és újra és újra összerezdült mellettem.
Felültem, majd felé fordultam. Először igyekeztem óvatosan megnyugtatni és az arcát kezdtem simogatni, amire szép lassan megnyugodott. Már feküdtem volna vissza, amikor megint összerezdült, aztán kapálózni kezdett.
-Hé, Shawn. Shawn, kelj fel. Kicsim, ébredj, itt vagyok.-Lökdöstem óvatosan, mire rezdült még egyet, majd lassan kinyitotta a szemét, s azonnal magához ölelt.
A teste lángolt és remegett. Az arca piros volt, a homlokán izzadtság cseppek gyöngyöztek. A fejét a mellkasomba fúrta és az ölébe húzott.
-Semmi baj Kicsim, itt vagyok. Csak rosszat álmodtál.-Simogattam göndör fürtjeit, s puszit leheltem a feje búbjára.
-Annyira sajnálom. Jesse bántott álmomban és nem tudtalak megvédeni.
-Az csak egy álom volt.-Mondtam határozottan, majd enyhén borostás álla alá nyúltam, s megemeltem az arcát annál fogva.-Csak álom volt Shawn, itt vagyok. Semmi baj.-Csókoltam meg érzelmesen.
Utáltam így látni, főleg, hogy miattam volt olyan állapotban. Vagyis miattam ismerte meg Jesse-t és emiatt volt rémálma.
-Ne haragudj, hogy felébresztettelek.-Suttogta, miután elváltunk és a homlokát az enyémnek döntötte.
-Ezért ne kérj bocsánatot. Én is sokszor ébresztettelek fel rémálom miatt. Próbálj meg visszaaludni.-Fektettem vissza óvatosan, de amikor le akartam mászni róla, csak magához szorított.
-Maradj itt.-Motyogta és jobban betakart minket.
-Minden rendben lesz Shawn.-Fúrtam fejem a nyakába.-Együtt átvészelünk mindent.-Adtam puszit neki.
-Együtt.-Suttogta a hátam simogatva.

***

-Édesem.-Simogatta az arcom.-Kelj fel Kincsem.
-Mmm...-Morogtam, majd hátat fordítottam és magamra húztam a takarót.
-Luna, kelj fel.
-Miért?-Néztem rá a vállam fölött.
-Hogy minnél több időnk legyen együtt.
Erre elmosolyodtam és megfogtam a kezét, majd magamra húztam.
-Maradjunk még itt egy kicsit.
Shawn is elmosolyodott, majd fölém mászott és rám feküdt, óvatosan, ügyelve, hogy ne nyomjon össze, közben pedig az arcom fürkészte.
-Így jó?
-Tökéletes.-Kezdtem simogatni az arcát mosolyogva.
Nem mondtunk semmit, de ez többet ért minden szónál. Körbeölelt minket a csend, a biztonság, a szeretet. Csak néztünk egymás szemébe, miközben ujjainkat a másik arcán, vagy a haján futtattuk. Talán több órát is feküdtünk úgy az ágyban, amikor kopogtak lent. Egyáltalán nem akartunk kikelni a mi kis burkunkból, de aznapra még nem egy teendőnk volt, így szép lassan elindultunk le.
-Lassan fizetnünk kéne Niallnek azért, hogy itt tölthetjük a hétvégéket.-Mosolyogtam az összefont ujjainkat nézve.
-Igen-nevetett fel-de úgyse hagyná, hogy kifizessük.
-Túl jó ember. Amúgy mióta voltál fent?
-Egy órája. Néztem, ahogy alszol.-Adott puszit az arcomra.-Gyönyörű voltál.-Suttogta, mire éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.
-Menj akkor, csinálj kávét.-Próbáltam leplezni a zavarom.
-Irtó édes, mikor elpirulsz.-Mosolyodott el.
-Menj már.-Csaptam a fenekére.
-Ezt még visszakapod.-Mutatott rám, majd kiment én pedig az ajtóhoz mentem.
Amint kinyitottam azt, ott hevert egy szál rózsa és egy boríték a lábtörlőn, de ember sehol. A testem megremegett, a vér kifutott a fejemből és meg is szédültem.
-Semmi baj.-Guggoltam le magam elé suttogva a szavakat.
A térdeim hangos reccsenése tiltakozásképp hatott a mozdulatsorom ellen, de féltem, hogy nem bírnék két lábon maradni tovább. Lassan kinyitottam a borítékot és elém tárultak képek rólam és a csapatról az előző napi forgatásról.
Nagyon büszke vagyok rád, nem sokára személyesen is találkozunk.-Állt az egyik fotón.
-Ki kopogott?-Hallottam meg mögülem Shawn hangját, de nem tudtam válaszolni.-Mi a baj Édesem?-Guggolt mögém.-Ezek meg mik?-Vette ki a kezemből a holmikat.
-A rajongó küldte.-Motyogtam.
-Menjünk be.-Emelt meg, s becipelt a kanapéra.
Láttam a szemében, hogy ideges. Nagyon is. Az izmai is teljesen befeszültek, de tudta, hogy most az nem segít. Valószínűleg látta, hogy nekem a stabil támaszára van szükségem, nem arra, hogy őrjöngjön, vagy kiboruljon.
-Beszélek Deannel és teszünk ez ellen a pszichopata ellen. Minden rendben lesz. Nem hagyom, hogy bajod essen.-Nézett a szemembe.-Ma pedig otthon ünneplünk. Hisz kijön az első dalod.-Mosolyodott el halványan a benne dúló érzelmek ellenére.
Nem mondtam semmit, csak becsúsztam az ölébe és hozzábújtam.
-Megvédelek.-Suttogta a hajam simogatva, s nekem másra nem is volt szükségem akkor.