Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

52.

Figyelem! Ebben a részben 18+-os részek vannak. Ha nem akarod, akkor ne olvasd el, hanem folytasd a kövivel.✋✋✋🔞🔞🔞❤❤❤❤

· · • • • December • • • · ·

Luna:
A tükör előtt ülve a hajamat fésülve emlékeztem vissza a karácsonyi pillanatokra. Jó volt kicsit a családommal lenni és élvezni a közelségüket egy szűk körben, nem pedig a nyílt bowling pályán, ahol folyamatosan figyelni kell, hogy hol les ránk egy paparazzo. Na meg új hagyományt teremtettünk, amikor is a Blake és a Mendes család eldöntötte, hogy minden évben a húszonhetedikét együtt ünnepli majd és egy ilyen ünneplés alkalmával ismertem meg Shawn nagymamáját. Először őszintén féltem a találkozástól, de rá kellett jönnöm, hogy az aggodalmam teljesen felesleges volt. Az egész szünet pihenéssel és kikapcsolódással járt és így Shawnnal is több időnk volt egymásra és a rólunk szóló cikkek is ellaposodtak kicsit és legalább a téliszünet idejére normális fiatalok lehettünk egy egyszerű kapcsolatban.
Azonban ahogy ott ültem és néztem magam a tükörben, a gyomromban megjelent az az idegesség által jól ismert görcs. Shawn által találkoztam már pár hírességgel és elvileg már én is annak számítottam-hiába felejtettem ezt el folyton-, de Taylor partijára nem csak egy-két ilyen híres énekes volt hivatalos és fogalmam sem volt, hogy mire számítsak. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy a barátaim is ott lesznek, mivel Caleb Sophie-val ment, a srácok pedig Jessiéket vitték értelemszerűen, meg Cami is mellettem lesz Shawn mellett, de én sosem voltam ennyire könnyen nyugtatható. Pontosan azt sem tudtam, hogy mire számítsak majd ott, vagy, hogy mások hogy fognak fogadni minket. Taylortól tudtam, hogy nem kell félnem, mert Shawn már bemutatott neki és nagyon jól fogadott, baromi jófej volt, ahogy Khalidhoz, Edhez, Kygohoz és Arianához is volt szerencsém, dehát nem csak ez a szűk kör volt hivatalos a bulin. Ráadásul ott volt a másik dolog, ami izgulásra adott okot: Cameron Dallas.
Mióta visszakövetett instán, azóta beszéltünk, mert nem akartam feladni azt, hogy megint jóban legyenek Shawnnal és így arra jutottunk, hogy majd ezen a bizonyos Szilveszteri bulin összehozzuk azt a békülést, amiről nem mellesleg a barátom semmit sem tudott. És még mindig nem volt elég ez a két dolog, mert társult hozzájuk a harmadik, amit az egyik hevesebb pillanatomban hoztam meg, miszerint aznap lesz az alkalom, amikor lefekszem Shawnnal. Ha csak belegondoltam, megborzongtam és a gyomromban komplett állatkert ébredt.
-Huh, oké Luna, ne parázz-néztem magammal farkasszemet a tükörből.-Minden rendben lesz-mondtam határozottan, majd a szekrényem felé néztem.-Már csak el kéne döntened, hogy mit vegyél. Ah-dörzsöltem meg az arcom, miközben összefogtam egy feszes copfba a hajam, majd felálltam.
Evie már nem volt otthon, mert Aaliyah-val és a fiúkkal elmentek sétálni a városba és az estét együtt töltötték, anya pedig apával és Shawn szüleivel ment el Szilveszterezni, úgyhogy magamra maradtam. És tippem sem volt, hogy mit vegyek. Nem tudtam, hogy ezt most olyan elegáns partiként kezeljem, vagy inkább igazi szilveszteri bulinak. Másnak mindig annyira könnyen tudtam segíteni abban, hogy mit vegyen fel az adott alkalomra, bezzeg magamnak esélytelenül válogattam.
Sóhajtva előszedtem a telefonom, majd tárcsáztam a legjobb barátnőm. De természetesen, szokásához híven elsőre nem vette fel, s mikor már visszatettem a készüléket az asztalra és reménytvesztve a szekrényemhez álltam, akkor hívott vissza.
-Nem sietted el-szóltam bele mosolyogva a készülékbe.
-Bocsi, csak pont akkor szálltam be a taxiba és be kellett diktálnom Calebék címét. Mi a baj?
-Baj az nincs, csak... Te mit vettél fel? Hogy készültél? Elegáns parti, vagy szilveszteri buli?
-Caleb azt mondta, hogy ne vegyem olyan komolyan a dolgot, így felvettem egy csillogós ruhát. Nem elegáns, hanem félúton az elegáns és a bulis közt. De ne feledd, hogy csillognia kell valaminek abból, amit viselsz.
-Mert csillogva kell átlépni az új évbe-éltem a szavaival, amiket minden évben elmondott.
-Na látod, hogy fejlődőképes vagy-dalolta a vonal túlvégén.
-Bekaphatod-nyújtottam ki a nyelvem, bár tudtam, hogy nem lát.-Akkor szerinted, ha egy fekete selyem, lazább fazonú gatyát veszek és ahhoz a halvány rózsaszín, csillogós haspólóm, enyhe dekoltázzsal, akkor az jó?
-Hanyat fognak esni tőled Lu-hallatszott a vigyorgós hangja.-Eszméletlenül fogsz kinézni, csak ne feledd a magassarkút.
-Nem fogom, ne aggódj-tartottam a készüléket a fülemmel és a vállammal, miközben előszedtem az említett ruhadarabokat.
-A hajad milyen lesz?
-Csak egy feszes copf, nem nagy dolog. A sminket sem akarom túlzásba vinni. Szerintem csak szempillaspirál, egy kis rúzs, meg nagyon maximum egy tusvonal.
-Gyönyörű leszel, komolyan.
-Édes vagy, de melletted elbújhatok majd.
-Ez csak a te butaságod Lu. Eszméletlenül szép vagy.
-Ha ezen nekiállunk vitázni, akkor sosem készülök el-zártam le inkább a témát.-Ha ideértél, ugorjatok át.
-Úgy lesz. Jessiékkel a helyszínen találkozunk majd és ne aggódj, nem lesz vörösszőnyeges bevonulás, vagy ilyenek. Taylor nem verte nagy dobra ezt az egészet, csak a résztvevőknek szólt.
-Ez megnyugtató, de tartok tőle, hogy ettőlmég nem ússzuk meg lesifotósok nélkül.
-Tudom, hogy nem könnyű, de próbálj nem erre gondolni. Mi is ott leszünk és Shawn sem hagy majd magadra.
-Tudom-húztam végig a kezem a copfomon, s mintegy végszóra, kopogtak az ajtómon.-Viszont ne haragudj, de leteszem, mert elkezdek komolyan készülődni.
-Jó, menj csak, úgyis nem sokára találkozunk.
-Jó, de tényleg gyertek át, ha itt vagy-vettem ki a megfelelő fehérneműt is.
-Okés, na puszi-dalolta, majd bontotta a hívást.
Ledobtam a telefonom az ágyra, majd lementem, hogy megnézzem, hogy ki kopogott. A kukucskálón kilesve, Shawn mosolygós arcát láttam meg, ami rögtön az én ajkaimat is felfelé görbítette. Kinyitottam az ajtót, s mikor már Shawn a lakásban volt és becsuktam mögötte azt, a nyakába ugrottam.
-Szia-csimpaszkodtam rá, mint egy kislány.
-Szia, Kismajom-ölelt magához szorosan és megpörgetett a levegőbe emelve.
-Te így jössz ma?-Mértem végig a fekete gatyáját, s lila ingét.
A nyakában ott lógott a jól ismert nyaklánca, amit a mamájától kapott és folyton rágcsált és a szinte részévé vált két karkötő.
-Nem tetszik?-Kezdte az arcom fürkészni, mire a mosolyom szélesebb lett.
-De igen, nagyon-fogtam meg a kezét és elkezdtem felfelé húzni.-Sietek én is, aztán mehetünk, eskü.
-Ráérünk még-vetődött le az ágyra mosolyogva, ügyelve a rajta lévő cuccaimra.
-Jó, csak nem akarok elkésni-mentem a fürdőbe megmosakodni.-Sosem voltam még ilyenen-meséltem, mikor visszajöttem.-Mint azt tudod, a sulis bálokon sem vettem részt. A Szilvesztereket általában anyáékkal, vagy a lányokkal töltöttem Caroline halála előtt.
-Hidd el, ez nem olyan különleges dolog. Ugyanolyan, mintha a lányokkal töltenéd, csak többen leszünk-nyugtatott.
-Többen és híresek.
-De emberek. Te is híres vagy már Luna és tudod, hogy nem más híresnek lenni, ugyanúgy megvannak a problémák és a gondok. Mind egyformák vagyunk-állt fel, majd mögém lépett, miután felvettem az aznap esti ruhám.-Gyönyörű vagy-suttogta, s egy puszit lehelt a nyakamra, amitől engem kirázott a hideg.
-Köszönöm-engedtem el egy újabb mosolyt, hogy leplezzem a zavarom.
Leültem a tükör elé, hogy megcsináljam azt a kis sminket, amit terveztem, de Shawn nem segített abban, hogy eltűnjön a zavar. Folyamatosan úgy nézett rám, mintha minimum miattam ragyognának a csillagok az égen, így muszáj voltam beszélgetéssel elütni a dolgot.
-Emlékszel arra, amit karácsonykor beszéltünk a kádban? Arról, hogy mennyire állok készen, vagy nem?
-Igen, miért?-Nézett rám a tükörből.
-Kész vagyok-vettem nagy levegőt.-Ha ma úgy alakul, akkor...
-Biztos vagy benne?-Guggolt mellém és az arcom kezdte fürkészni.
-Igen, biztos-néztem a szemébe.
-Jó, de ez nem kényszer, vagy ilyenek, szóval, ha kell közben is szólj és...
-Tudom-szakítottam félbe az arcára simított kézzel.-De szeretném. És tudom, hogy vigyázni fogsz rám-adtam puszit a szájára, majd folytattam a sminkem elkészítését.