Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

33.

Luna:
Az iskolában sokkal több szempár ragadt rám, mint eddig bármikor és ez nagyon zavart. Viszont Shawn is sokkal jobban figyelt rám. Pedig amúgyis durván szokott aggódni. Éreztem, hogy valami nem oké, de nem akartam nyilvánosan megbeszélni.
-Azt mondtad, hogy ma az enyém vagy?-Lépett mellém Shawn, mikor a szekrényemben pakoltam.
-Igen, ma nem megyek studiózni. Miért?-Néztem rá.
-Meglepi.-Mosolyodott el.
-Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket.
-Még egyszer sem okoztam neked csalódást. És én is meglepetés voltam neked. Ahogy te is nekem.-Lépett közelebb suttogva.
-Igaz, de na...ügye nem kerül pénzbe?
-Nem. Ígérem.-Támaszkodott meg a fejem két oldalán.
-Shawn.-Szóltam rá.-Nyilvános helyen vagyunk.
-Nem érdekel. Szeretlek és meg akarlak csókolni.
-Túl sokan vannak.-Néztem körbe.
Lehangoltan sóhajtott és hátrébb lépett, majd a zsebében kezdett turkálni.
-Tessék.-Adott egy félbehajtott lapot a kezembe.
-Ez mi?-Néztem a lapra, majd rá.
-Cetli.-Mosolyodott el.-Minden nap kapni fogsz.-Mondta, s ahogy megszólalt a csengő és kiürült a folyosó, magához húzott és megcsókolt.
Belemosolyogtam a csókba, de persze viszonoztam azt. Csak a levegő hiány miatt váltunk el.
-Mit vegyek este?-Kérdeztem arcát simogatva.
-Amiben jól érzed magad. Szeretlek.-Adott még egy gyors csókot a számra, majd a szekrényéhez sietett, aztán órára.
Én is mentem utána, s közben meglestem a cetlit:
Imádom, ahogy a csillagokat nézed. Olyan, mintha simán le tudnád hozni őket az égről. És szeretem, ahogy tükröződik a Hold a szemedben, miközben hozzám beszélsz.
Elmosolyodtam és éreztem, ahogy elpirulok. Aztán Shawn után siettem és nyomtam egy puszit az arcára, mielőtt beszaladtam a terembe Sophie mellé.

***

Edzés után kimerülten estem haza, megírtam a házim gyorsan, aztán lezuhanyoztam. A zuhanyt annyira nem siettem el, mivel felpezsdített, így minden cseppjét kiélveztem.
Mikor azzal is végeztem és fogat is mostam, magam köré tekertem egy törülközőt, majd elkezdtem keresni egy megfelelő ruha összeállítást. Épp a szekrényben turkáltam, amikor megrezzent a telefonom. Ahogy megláttam a nevét, elmosolyodtam.
Shawn❤: Tőlem így is jöhetsz.😏😍❤😘
Én: Jézusom Shawn, valaki kukkol!?😱😔🙈🙈-Írtam az ablakhoz állva, s átnéztem az ő ablakához, ahol ő mosolyogva nézett engem.
Shawn❤: Ne aggódj Drágám, átmegyek és megvédelek.
Én: De még nem vagyok kész.
Shawn❤: Fontosabb, hogy biztonságban légy.❤
Ismét mosoly szökött az arcomra és átnéztem hozzá.
-Várlak.-Tátogtam neki.
Ő is elmosolyodott, majd már ott sem volt. Visszasétáltam a szekrényemhez és kiválasztottam egy fekete, hosszúgatyát és hozzá egy fehér trikót, rá pedig egy kötött, halványrózsaszín pulcsit. A hajamat laza kontyba fogtam és kiválasztottam a szetthez megfelelő fehérneműt, valamint cipőt. Pont mikor öltözni kezdtem volna, kopogtak az ajtón.
-Szia.-Állt az ajtóban Shawn.-Elzavartam a kukkolót.-Mosolyodott el.
-Én hősöm.-Nevettem fel és megcsókoltam, közben pedig behúztam a szobámba.-Tudják, hogy itt vagy?-Kérdeztem két csók között.
-Evie engedett be.-Mondta, majd bezárta az ajtót és engem finoman a falnak tolt.
Csókunk egyre hevesebb lett és kezei elindultak a testemen, egyre lazítva a törülközőt körülöttem. Én a haját tettem egyre kócosabbá és vágytam egyre jobban többre. Ám amikor elhittem, hogy ő is elveszítette az eszét, elvált tőlem.
-Mi a baj?-Kezdtem arcát fürkészni.
-Nem sietünk.-Suttogta arcom simogatva.
Azt hittem velem van baj, de láttam a szemében, hogy ő is akar engem és nagyon zihált, nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne essen újra nekem édes és mégis vad csókjaival. Szimplán tényleg tiszteletben tartotta a döntésem és nem akart siettetni. Homlokom az övének döntöttem és lehunytam egy pillanatra a szemeim.
-Szeretlek.-Néztem fel rá, miután összeszedtem magam és halványan elmosolyodtan.
-Én is téged.-Adott puszit a számra.
-Köszönöm.-Bújtam hozzá, ő pedig az ölelésébe zárt.
-Nem kell.-Motyogta alig hallhatón.