Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

5.

Luna:
Egész nap Jessevel és a barátaival lógtam, mert Jesse megkért rá. Abból a szempontból nem bántam, hogy legalább nem kellett Shawnnal lógnom, már amikor a kis ribik meg a "nagy rajongói" egy percre leszálltak róla.

***

-Majd hívj a vacsi után.-Ölelt meg Sophie, mielőtt haza indult volna.
-Valószínűleg Calebtől előbb tudod majd az infókat, de jó. Ha nem jön össze, majd holnap mesélek.
-Már ha Jesse engedi.-Jegyezte meg.
-Nem erőszakkal tartott ott, nem akartam Shawnnal beszélni.
-Jó, ti dolgotok. Majd beszélünk.-Mosolyodott el halványan, majd elment.
-Tulajdonképpen mért utálod Shawnt?-Kérdezte Evie úton haza felé.
-Beképzelt.-Vágtam rá.-Ez kijött a koncerten.
-Shawn nagyon jó ember és a rajongói az elsők neki.
-Nézd, nem rondítok bele a te Shawnnak állított álom képedbe, de kérlek nekem se kelljen magyarázkodni.
-Oké.-Mondta és elmosolyodott.

***

Miután elkészültünk és én lelkileg is felkészültem a vacsorára, általam készített süteménnyel a kezemben álltunk az ajtóban. Természetesen stílusomat most sem hazudtoltam meg, csaképp most ruhát választottam nadrág és póló helyett.
Apa becsöngetett és rá egy percre kinyílt az ajtó és az a nő nyitott ajtót, akit a koncerten is láttam, mellette a férjével.
-Jó estét Mr. és Mrs. Mendes.-Erőltettem mosolyt magamra.
-Sziasztok.-Mosolyodtak el.-Gyertek be és nyugodtan tegeződjünk.-Nézett rám Mrs. Mendes.-Szólíts Karennek.-Fogott velem kezet.
-Luna Blake.
-Manuel.-Nyújtott nekem kezet Mr. Mendes is.
-Luna.-Mosolyodtam el.-Ohm, ezt önöknek hoztam, ma délután sütöttem.-Nyújtottam át a süteményt.
-Köszönjük, a múltkori kuglóf is egy nap alatt elfogyott, Caleb, Shawn és Aaliyah csak pár darabot hagyott nekünk, de nagyon finom volt.
-Örülök, hogy ízlett.
-Ne álljunk itt, gyertek beljebb.-Mondta Mr. Mendes, miután apámmal befejezték a tegnapi meccs megvitatását.
Mr. Mendes eltette a bort, amit anyáéktól kapott, Mrs. Mendes pedig elrakta a süteményt és a virágot, melyet édesapámtól kapott.
-Gyerekek.-Szólt fel Mrs. Mendes Shawnéknak.
Aaliyah egy pillanat alatt lent termett és a nyakamba ugrott, majd Eviet is üdvözölte.
-Annyira örülök, hogy ti is eljöttetek.-Ugrándozott.
Evie a szokásos stílusát viselte, elengáns farmer, hozzá illő pólóval. Igazából csak a vacsorákra vette ezt a szerelést, a minden napjaiban sokkal lazábbra vette a dolgokat, mégis megfelelőre. Aaliyah egy rózsaszín ruhát viselt, amolyan kényelmes, de elegánsat, akárcsak édesanyja és édesapja.
-Fiúk!-Szólt fel újra.-Sajnálom, Shawn és Caleb nem tudnak erről az egészről, nem igazán volt alkalmunk szólni nekik.
-Ugyan.-Mosolyodott el anya.
-Aliyah, vezesd körbe a lányokat, amíg Shawnék lekeverednek.-Mondta Mr. Mendes.
-Rendben. Gyertek, még néhol vannak dobozok, de már egész szépen ki vagyunk pakolva.-Magyarázta Aaliyah.
Evie-vel nagyon hamar megtalálták a közös hangot, elvégre két kis tiniről beszéltünk.

Bementünk a zene szobába, s miután Aaliyah megmutogatta Shawn díjjait Evienek, már mentek volna tovább, én viszont leragadtam a szobában. Tágas volt, az egész fehér, az egyik falon óriási ablakok voltak, így beengedve a nap, vagy épp a hold sugarát. A zongora a sarokba volt beállítva, pont úgy, hogy mindent be lehetett látni a szobában mögüle. Lassan elindultam a zongora felé, ami mellett a gitár volt beállítva és szinte teljesen megbabonázott a hangszer.
-Fiúk!-Hallottam megint Mrs. Mendes hangját.
-Megyünk!-Kiabálta Caleb, majd futólépéseket hallottam, de egyszercsak megtorpant az illető.-Te?-Kérdezte, mire felé fordultam.
-Neked is szia.-Néztem Caleb szemébe.
-Mit nézel ennyire?-Jelent meg mellette Shawn.
Caleb megütögette a mellkasát, majd felém biccentett. Shawn szemei elkerekedtek. Fekete ingben volt, ami pont annyira volt kigombolva, hogy vonzza az embert, hogy még egyet kigombolhasson. Talán ha nem ő lett volna én is vágytam volna rá, bár a fekete ing kiemelte izomzatát, de semmi nem vonzott oda.
-Azt hiszem, kettesben hagylak titeket.-Hadonászott Caleb, mint egy idióta, majd elrohant.
-Mit csinálsz itt?-Lépett be a szobába.
-Hát átmásztam zongorázni a magassarkúmban és a ruhámban, csakhogy utána elmondhassam, hogy "Úr Isten, jártam Shawn Mendes házában!"-Játszottam az őrült rajongót.
Feloldalas mosolyra húzta a száját, majd elém lépdelt.
-Neked csak kérned kell és jöhetsz.-Lépett már túl közel.
-A szüleimmel jöttem.-Nyögtem ki, hogy leplezzem zavarom.
Mért hoz már megint zavarba?! Hogy csinálja?-Gondoltam magamba.
-Tehát tudsz zongorázni?!-Inkább kijelentés volt, mint sem kérdés.
-Nem, nem igazán és énekelni sem szoktam mások előtt, cs....
-Ne szerénykedj!-Hallottam meg Evie hangját az ajtóból.-Luna gyönyörűen énekel és zongorázik, mindig ha rosszul érzem magam, azzal nyugtat meg és úgy táncol, ahogy senki más.
-Evie!-Szóltam rá.
-Akkor hagy halljuk.-Fordított a zongora felé Shawn.
-Nem! Engedj el!-Löktem el kezét a csípőmről.
-Csak nem félsz, hogy lenyomnálak egy párbajban?-Suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-Ó!-Jujjongott Caleb, mikor megint megjelent az ajtóban.-Hölgyeim és Uraim, itt érezhető a szikra! Na ki nyer?
-Senki nem nyer, mert előbb csókolok meg egy békát, minthogy ennél több kontaktom legyen veled Mendes!-Indultam az ajtó felé.
-Nem szégyen, ha félsz.-Szólt utánam, mire megtorpantam.
Tudtam mire megy ki a játék, hogy majd felhúz és nekiállok énekelni és nem akartam megadni neki ezt az örömöt, de az, hogy azt mondja félek azt még kevésbé akartam.
-Ha nyerek, leszállsz rólam.-Hajoltam hozzá közel, miután elé léptem és igyekeztem fenyegető hangot megütni.
-De, ha én nyerek eljössz velem vacsorázni.-Hajolt még közelebb.
-Ügye tudod, hogy van barátom?
-Vettem észre.-Húzta fel szemöldökét pimaszul.
-És, ha döntetlen?-Szólalt meg Aaliyah.
-Akkor-karolt át.-Nem jön velem vacsorázni és én sem szállok le róla.-Mosolyodott el.
-Na jó-ráztam le magamról kezeit.-Válasszunk valamit, amit mindketten ismerünk. Tehát véletlenül sem a te dalaid közül.-Mosolyodtam el, mire Caleb újabb "hang effekttel" kommentált.
-És mit szólnál, ha előbb elénekelnél valamit te, aztán én is?-Nézett mélyen a szemembe.
-Legyen. Választok valami olyat, amit te is ismerhetsz.-Újabb kommentek érkeztek Caleb jó voltából.
-Mondjuk P!nket?-Kérdezte, miközben a gitárjához sétált.-Esetleg Lana Del Reyt? Vagy inkább maradjak a rockosabbaknál? Mondjuk Bring Me The Horizon?
Őszintén meglepődtem kérdésein és látszólag őt ez jól szórakoztatta.
-Ú! Luna legyen a Summertime Sadness.-Kezdett el ugrálni Evie.
-Kell gitár kíséret?-Támaszkodott a zongorának Shawn, nyakában már lógott a gitár.
-Nem kösz, kihagynám a veled való duettet. Oké, csak...csak egy perc.-Mondtam, mire ő egy mosoly kíséretében meghajolt, s utat adott az ablakokhoz.
Kinéztem az ablakon, sóhajtottam, majd elkezdtem Evie egyik kedvenc Lana Del Rey számát, a Summertime Sadness-t, csukott szemmel, vagy épp kifelé bámulva.

Miután végeztem Evie szinte tombolt, ahogy Aaliyah is és Caleb is tátott szájjal nézett, Shawn pedig elismerő mosoly kíséretében méregetett.
-Te jössz Mendes.-Biccentettem Shawnnak.
-Mit énekeljek?-Nézett a hugára.
-Kid in Love.-Mondta mosolyogva Aaliyah.
-Én is arra gondoltam.-Mondta, majd mögém lépett.-Figyeld a szöveget és ne aggódj, nem gáz ha nem nyersz, bár tudom az én zenéim ugyanazon alapulnak, de azért csak nyugi.-Érintette ajkait a fülemnek és engem kirázott a hideg.
-Tegyük fel nyersz. Én választok helyet a vacsinak.-Fordultam felé.
-Kérésed számomra parancs.-Húzta féloldalas mosolyra a száját, majd elkezdte énekelni a dalt.
Végig a szemembe nézett, egyértelműen nekem énekelt és én csak álltam ott és néztem, ahogy gitározik és igyekeztem leplezni az újabb zavarom.
De legalább végül nem kellett elmennem vele vacsorázni, ugyanis döntetlen lett.
-Nem gáz Mendes, hogy egy senki lenyomott.-Mosolyodtam el.
Shawn biccentett Calebéknek, akik rögtön kimentek a szobából.
-Igazából, nem nyertél.-Mondta, miközben visszatette a gitárját a tartóra.-De nagyon szép hangod van és gyönyörű vagy ma is.
-Köszönöm.-Mondtam és valami furcsa érzés keletkezett a mellkasomban.
-De tudod táncban is fogadhatnánk.
-Komolyan, nem vagyok olyan jó és tényleg csak Evie-nek szoktam énekelni, táncolni is csak edzésen, külön mások előtt, soha.
-Mekkora szerencse, hogy szerinted én senki vagyok.-Dőlt a zongorának.
-Nem vagy senki. Csak....
-Gyerekek, kész a vacsora.-Szakított félbe Mrs. Mendes.
-Megyünk.-Mondtam.
-Várj!-Kapta el a kezem.-Fejezd be, amit elkezdtél.
-Sajnos kész a vacsora.-Mosolyodtam el ördögien.
-Tudod, hogy nem úszod meg.-Mosolyodott el.
-Ja, igen, ahogy egyszer a tiéd leszek.-Sétáltam ki a szobából.
-Ahogy mondod.-Jött utánam, nyomott egy puszit az arcomra, majd lefutott az ebédlőbe, én pedig lefagytam ott, bár én sem tudtam pontosan mért.
Düh? Zavar? Öröm? Idegesség?