Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 5.

Luna:
Reggeli közben kénytelen voltam ellenőrizni az e-mailjeim, mert Andrew megkért, de képtelen voltam kiverni a beszélgetést a fejemből, ami Niall és köztem történt. Én tudtam, hogy nem biztos, hogy jót tenne, ha Shawn visszatérne az életembe, de amikor kimondtam ezt, valós is lett. Mégis ott visszhangoztak Niall szavai a fejemben, miszerint Shawn minden nap érdeklődik a hogylétem felől. Nem tudtam tovább lépni ezen. Szívem szerint felhívtam volna, hogy megkérdezzem, hogy igaz-e és, ha igen, akkor mért tette, amit tett, de nem feszegettem a dolgot. A tervem az volt, hogy bebizonyítom, hogy boldog tudok lenni nélküle is és ehhez nem volt szükségem arra, hogy vele telefonálgassak a volt kapcsolatunkról.
-Luna, itt vagy?-Legyezett az arcom előtt Sophie, mire felkaptam a fejem.
-Igen, bocsi, csak elbambultam-ráztam meg a fejem.-De itt vagyok, figyeltem. Tényleg-tettem hozzá a hitetlen pillantását látva.
-Komolyan? Akkor mondd el, hogy miről beszélt Louis utoljára-bökött a fiú felé a szemembe nézve.
Próbáltam visszaemlékezni, összerakni a képeket és, hogy ki mit mondott, de képtelen voltam rá. Alpjáraton sosem okozott gondot, hogy egyszerre két dologra figyeljek, de akkor háromra próbáltam és az egyikhez túlzottan húzott a szívem. Mindig tudtam több dologra koncentrálni egyszerre. Még filmet is úgy néztem olykor, hogy közben írtam és még mellé másokkal is beszéltem messengeren, de ha megöltek volna sem tudtam volna elmondani, hogy pontosan mit mondott Louis az elmúlt öt percben. Beugrott valami, hogy mesélt a nyaralásukról, így az egyetlen dologba kapaszkodtam, amim volt.
-Arról, hogy mennyire jó idejük volt, amíg nyaraltak-hebegtem, hiába próbáltam határozott maradni.
-Azta-mosolyodott el Sophie huncutul.-Ez igen Luna, meg tudtad ismételni, amit tegnap este mesélt nekünk, mielőtt elaludtunk volna-kuncogott.-Ne vedd magadra Lou, Luna senkire sem figyelt-cukkolt tovább, nekem pedig az arcom egyre vörösebb lett.
Szégyeltem magam, amiért nem figyeltem a barátaimra. Nem akartam megbántani egyikőjüket sem, de egyszerűen képtelen voltam figyelni.
-Ne haragudj Louis-néztem a fiúra, majd mindenkin végignéztem.-Mindenkitől bocsánatot kérek, csak teljesen máshol járok fejben-állapodott meg a tekintetem Niallen, hogy jelezzem neki, hogy pontosan hol is vagyok lélekben.
-Valami baj van?-Tette a kezét a combomra Zayn, amit Sophie elkerekedett szemekkel nézett végig.
-Csak Andrew átküldött egy rakat e-mailt a további tervekkel kapcsplatban és próbálom összerakni a dolgokat-túrtam a hajamba sóhajtva.
Nem hazudtam igazából. Ez is belejátszott abba, hogy azt se tudtam, hogy merre van az előre. Rengeteg tervünk volt és én is kitaláltam jó pár dolgot, amit tenni szerettem volna, viszont ezek az érettségi mellett nem voltak egyszerűek. Sokszor gondoltam át, hogy talán rosszul döntöttem, amikor azt mondtam Andrew-nak, hogy nem akarok előrehozott érettségit tenni. Ha letudtam volna év végén az egészet, akkor nem lett volna ennyi dolgom és nem kezdtem volna már-már betegesen stresszelni.
-Tudunk segíteni?-Nézett rám Liam őszinte aggodalommal a szemében.-Megint befeszültél, mint amikor suli van. Mik azok,  amiket meg kell csinálnod?
-Biztos tudni akarjátok? Nem akarlak terhelni titeket-piszkáltam a reggelim a villámmal.
-Mikor tanulod meg végre, hogy nem vagy teher?-Cirógatta a térdem Zayn, amitől egyszerre öntött el forróság és kellett önuralom, hogy ne nevessek fel.
Mindig is csikis voltam, kábé mindenhol, s ez alól nem volt kivétel soha a térdem sem.
-Bocsánat-sütöttem le a szemem és éreztem, hogy újra elpirulok.
-Megbocsájtunk, ha elmondod, hogy mik azok az e-mailek-bökött meg a könyökével Sophie a másik oldalamról kedves mosollyal.
-Van itt a 5SOS-tól egy, hogy szeretnének velem készíteni egy dalt; meghívtak a The Late Late Show-ba; Andrew szeretne új albumot készíteni hamarosan, plusz be akar szervezni a Global Citizenre egy koncertre; klipet is tervezünk; én pedig kitaláltam, hogy részt veszek a Me too mozgalomban és szeretnék egy kampányfotózást a nők és gyerekek elleni erőszak ellen. Meg most ugye Zaynnel a Grammy fellépés is. Oh, és ki ne hagyjam, hogy Andrew szólt, hogy felkértek minket Shawnnal a CK reklámához. Ezekhez hozzájön az érettségi és-túrtam a hajamba sóhajtva-azt sem tudom, hogy hol áll a fejem.
-Azta-esett le Allison álla, s a szemei tányér nagyságúra kerekedtek.-Andrew eléggé beindult.
-Nekem mondod? Be fogok dilizni. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom megoldani, én...mehetek a pszichiátriára egy kényszerzubbonyba, vagy....
-Nyugalom-szakított félbe Zayn lágy hangon.
A szívem ezerrel vert a mellkasomban és a levegőt is kapkodtam. Túl közel kerültem a pánikrohamhoz és nem bírtam tovább ott maradni. Kitoltam magam alól a széket, majd felálltam az asztaltól.
-Ne haragudjatok, mindjárt jövök-szorultak ökölbe a kezeim, miközben elindultam a mosdó felé.
-Hova mész?-Szólt utánam Zayn aggódva.
-Csak megmosom az arcom, hogy kicsit lehűtsem magam-néztem vissza rá a vállam fölött, aztán ott hagytam őket.
Úgy engedtem a csuklómra a hideg vízet, mintha lángolna a ház és legalább ennyire hevesen mostam az arcom is azzal, hogy lehiggadjak végre. Tudtam, hogy a barátaim mellettem állnak és a szeretteim is támogatnak, de rengeteg feladat és akadály állt előttem, amik megrémísztettek. Azt éreztem, hogy fojtogatnak. Hogy a tenger aljáról próbálok úgy feljutni a felszínre, hogy közben a lábamon mázsás súlyok húznak visszafelé, s a mázsa neve Shawn Mendes volt.
-Nem csak a sok teendőről van szó, igaz?-Hallottam meg magam mögül Liam hangját, mire felkaptam a fejem.
A kezeimmel a csap szélére támaszkodtam és a tükörből néztem rá, miközben a hideg vízcseppek az arcom cirógatva folytak végig rajtam.
-Utánam jöttél-néztem a szemébe neki háttal állva, a remegő térdeimet próbálva szabályozni.
-Igen, mert láttam, hogy valami nem oké. Zayn és Niall is jönni akartak, de ragaszkodtam hozzá, hogy én nézzem meg, hogy hogy vagy.
-Nem tudom, hogy mit mondhatnék-fordultam felé, s a kádhoz lépve, annak mentén a földre kuporodtam.-Besokaltam Liam, ennyi.
Liam először nem mondott semmit, csak fogta magát és lekuporodott elém. A kezem a kezébe vette és kis köröket kezdett leírni a kézfejemre.
-Besokaltál-ismételte amit mondtam, mintha ízlelgetné.
-Igen, besokaltam. Ijesztő ez az egész. Túl sok-fürkésztem az arcát a számat rágcsálva.
-Besokaltál-mondta ismét, majd mélyen a szemembe nézett.-De nem csak a sok munka és a suli miatt-biccentette oldalra a fejét, s a tekintete szinte perzselt, így én lesütöttem a szemeimet.-Ki vele, mi történt?
-Beszélgettem Niallel-nyeltem nagyot.-Reggel, amikor felkteltem, megcsináltam a reggeliket és a kávékat és Niall előbb ébredt és kijött hozzám. Zayn pólója volt rajtam, ő meg kiakadt egy kicsit. Azt mondta, hogy Zayn tud seggfej lenni és nem akarja, hogy összetörjük egymást, de ki nem tud az lenni? Shawn elvileg áldott jó gyerek, egy angyal, mégis volt olyan seggfej, hogy a padlóra küldjön. Mindenki tud szemét lenni, ha a szükség úgy hozza, vagy az akar lenni. Senki sem szent, ez csak szöveg. Elkezdtünk beszélgetni erről, hogy Zayn és én, meg, hogy együtt aludtunk és csókolóztunk, erre ő kibukott úgymond és elmondta, hogy Shawn még mindig telefonál minden nap neki és elvileg rólam kérdez, meg a hogylétemről. Niall szerint Shawn még nem lépett túl rajtam és csak pótléknak használja Honey-t, de nekem nem úgy tűnt-húztam el a számat, ahogy ismét eszembe jutott, ahogy egymásra néztek.
-Igazából az a baj, amit Shawn tett, vagy, hogy már nem veled van, vagy, hogy nem tudtál tovább lépni, vagy...
-De tovább léptem-szakítottam félbe.-Tényleg, csak nem szeretem, amikor tréfát űznek velem. Szakítottunk, akkor Shawn ne hívogassa Niallt, hogy hogy vagyok, meg mi van velem. Vagy, ha érdekli, akkor nekem írjon.
-Válaszolnál neki?-Húzta fel a szemöldökét halvány mosollyal.
-Nem biztos-ismertem be, s az én ajkaim is felfelé görbültek.-De a lényeget érted.
-Értem és igazad is van. Shawn elcseszte és Niall sem várhatja el, hogy várj rá, vagy ne legyél boldog más srácokkal. De csak akkor legyél boldog, ha tényleg készenállsz rá-nézett mélyen a szemembe.-Ne azért szórakozz, bulizz és pasizz, hogy elfelejtsd őt. Ne pótcselekvésnek használd a szórakozást, vagy a fiúkat. És ezt mindannyiunk nevébe mondom, mert szeretünk. Légy türelmes magaddal szemben és csak akkor csinálj bármit, ha készenállsz rá.
-Ha most azzal jössz, hogy és mindig figyeljek arra, hogy védekezzünk, akkor komolyan anyának foglak hívni mostantól.
-Nem ez jött volna-kacagott fel, s mellém csúszva átölelt.
Én a vállára hajtottam a fejem és hozzábújtam, miközben ő a halántékát a fejem búbjának döntötte.
-Szerinted mit kéne tennem Liam?-Kérdeztem magam elé meredve.-Hogy csináljam? Hogy oldjam meg, hogy közben ne roppanjak teljesen össze? Mondjam meg Andrew-nak, hogy nem fog menni?
-Az érettségi tételeket már kijegyzetelted, nem?
-Fogalmazásként és pontokba szedve is. Sophie-val a nyáron tanulgattuk is őket és majdnem gólya korom óta, minden hosszabb szünetben töltök ki érettségi feladatsort is.
-Akkor az menni fog-nyugtatott meg a vállam simogatva.-A munkában tudod jól, hogy Andrew nem erőltet semmit, amit nem akarsz. Oszd be úgy, ahogy neked jó. Nyilván a CK fotózás és a koncert fix dátumú, de James a The Late Late Show-ból jófej, rugalmas a dátumok terén, a saját kampányod is akkor indítod, amikor te szeretnéd és a klip is csak tőled függ.
-Na és a 5SOS?-Pillantottam fel rá őszinte kíváncsisággal.
-Ismered őket-vont vállat mosolyogva.-Jó srácok, velük is tudsz egyezkedni. A kérdés csak az, hogy szeretnél-e velük dolgozni.
-Nyilván az elképzeléstől is függ, de igen. Bírom őket és szeretem a zenéjüket is. Szerintem izgalmas lenne, élvezném, csak az idő-sóhajtottam fel megint.
-Szerintem meg tudod oldani-simította meg az arcom.-Baromi erős csaj vagy és tehetséges. Amit akarsz, azt mindig eléred, ha valakinek, akkor neked menne.
-Mindenki azt hiszi, hogy rohadt erős vagyok-túrtam a hajamba a fejem rázva.-De fele annyira nem, mint azt mindenki hiszi. Csak szeretném elhitetni, hogy igen, de közben van, hogy mai napig rémálmom van Jesse-ékkel és sírva ébredek fel. Annyit sírtam már a zuhany alatt, hogy szerintem fürdeni lehetne a könnyeimben.
-Sírni nem szégyen-vágta rá azonnal.-És megzuhanni sem. Azok után, amiken keresztül mentél, meg végképp nem. Normális, ha rémálmaid vannak, vagy, ha sírsz és összetörsz néha. Senki sem tud egész életében kemény maradni, az csak a filmekben és a könyvekben mutatják be így. Még a legnagyobb szociopata állatnak is van gyengepontja, ami miatt sír. Addig örülj, amíg néha összetörsz, mert onnan tudod, hogy maradt benned legalább egy kis emberség. Ha már nem érzel semmit, na akkor van baj.
-Tapasztaladból beszélsz? Volt már, hogy nem éreztél semmit?
-Egyszer és hidd el, nem akarod azt.
-Tudom, hogy nem akarom-vezettem a tekintetem a kezemre.-Miután Caroline meghalt én is éreztem az ürességet magamban. Semmilyen érzelmem nem volt. Nem voltam szomorú, boldog, mérges, vagy elkeseredett. Egyszerűen csak üres. Legalábbis egy idő után, miután meghalt. Addig annyiszor gondoltam arra, hogy milyen jó lenne érzelmek nélkül élni, de aztán amikor megtapasztaltam, hogy milyen...-ráztam meg a fejem-soha többet nem akarom azt.
-Nem fogod. Mivel tudod, hogy milyen, már többet nem fog tudni beszippantani ez a féle sötétség.
-Nagyon remélem Liam-hajtottam vissza a fejem a vállára.-Köszönöm, hogy utánam jöttél.
-Ez mindig így lesz. Nem foglak magadra hagyni, soha-ölelt magához szorosan a hátam simogatva, én pedig lehunyva a szemeim hagytam, hogy átjárjon egy béke, amit Liam minden alkalommal meg tudott teremteni nekem, mindegy, hogy milyen rossz volt a helyzet.