Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

18.

Luna:
-Jesse nem túl boldog, hogy szakítottatok.-Vette le a méreteket rólam Bruce.
-Teszek arra, hogy Jesse mennyire boldog, megütött. Többször. És mást is csinált volna, ha nem jönnek Shawnék időben.-Szűrtem fogaim közt.
A hányinger kerülgetett. Bruce olyan tekintettel méregetett, mellyel elérte, hogy rögtön le akarjak zuhanyozni és eltűntetni kezének és pillantásának nyomait is.
-Ennyivel nem rázod le. Sem őt, sem minket.
-Megoldom valahogy.
-Akárhány tini-énekes-nyálgépet ránk küldhetsz, nem rázol le.
-Nem tudom mért vagytok rám állva, de nem kaptok meg. Szánalmasak vagytok és nem értek el semmit vele, csak magatoknak ártotok.-Próbáltam erős maradni.
-Majd meglátjuk.-Mosolyodott el kajánul, s minden pillanatban testemhez érve végezte feladatát.

-Tanárnő, a darabban és az eredeti műben is Rómeó és Júlia a nászéjszaka elhálása után meztelenül ébrednek egymás mellett.-Kezdte Drue ártatlanul.
Számban keserű íz keletkezett, izmaim megfeszültek, kezeim ökölbe szorultak. Még csak a díszletet csináltuk, de ez a négy barom már arra játszott, hogy rólam eltűntessék a ruhát. A tekintetek Drue és a tanáraink között cikáztak.
-Akkor Luna és Shawn is meztelenek lesznek?-Mért végig kicsit sem szégyelve pillantását.
Az addig cikázó pillantások ekkor a mellettem álló Shawnra és rám siklottak. Torkomban gombóc nőtt, mellkasomat kicsit sem kellemes nyomás próbálta szét robbantani. Shawn, mintha megérezte volna, hogy mit érzek, közelebb lépve hozzám, mögém helyezkedett és kezem kezdte cirógatni.
-Természetesen Shawn alsónadrágban lesz és Luna... Luna annyi ruhát visel, amennyit akar. Persze, ha Shawn nem akar ruha nélkül lenni, azt is tiszteletben tartva hagyjuk, hogy ő is viselje a maga öltözetét.-Állt ki mellettünk a mi magyar tanárnőnk.
Ujjaim Shawn ujjai közé csúsztatva próbáltam megnyugtatni a testem és elmém.
-Dehát úgy hitelét veszti a darab.-Szólalt fel Bryce barátja mellett.
Nem akartam, hogy nyerjenek. Nem akartam, hogy azt higgyék ezzel kárt okoznak nekem. A düh elöntötte az agyam, s őrültségre kényszerített. Megszorítottam Shawn kezét, mielőtt alrébb léptem tőle és megszólaltam:
-A színdarabban sem látszik semmi Júliából, csak a meztelen háta, azt hiszem ezt a szerepet én is bevállalom, elvégre véletlenül sem akarjuk, hogy a darab. Hogy is mondtad?-Néztem Bryce-ra.-Ja igen! Hitelét veszítse.
-Luna!-Hallottam egyszerre barátaim hangját, mire feléjük fordultam.
-Ugyan, ez semmiség.-Tartottam magam.
Shawn az arcom fürkészve ismét mellém lépett, majd sóhajtva tanáraink felé fordult.
-Amennyiben Luna bevállalj ezt, én sem hátrálok meg a feladat elől.-Mondta határozottan.
Tekintetünk újra találkozott és egy bíztató mosolyt küldve egymás felé támogattuk érintés nélkül a másikat.

***

Este már ezerszer leszídtam magam fejben, hogy ezt bevállaltam. Hiába dolgoztam és voltam edzésen folyton leperegtek a történtek előttem.
Amikor a csengő megszólalt a saját stílusom képviselő ruhában lerohantam a lépcsőn, majd ajtót nyitottam a rám váró fiúnak.
-Nincs még túl korán?-Kérdeztem, miközben magához ölelt.
-Andrew intézett nekünk ruhát és még ott alakítanak rajtunk, úgyhogy nem.-Szorított magához.
Nem feleltem, csak arcom nyakába fúrva próbáltam összeszedni magam. Gyomrom görcsölt, a hányinger folyamatosan kerülgetett, ahogy arra gondoltam pár óra múlva a TV-ben fogok szerepelni.
-Menni fog. Ügyes leszel.-Emelt meg a földről Shawn a derekamat szorongatva.-És végig melletted leszek.-Simogatta a hátam.
Aprót bólintva jeleztem, hogy mehetünk, de ő még nem engedett el. Pár percig álltunk ott. Csak a csend vett körbe minket és nem a kínos fajtából. Meghitt volt és nyugodt.
Mikor kimentünk csak akkor láttam, hogy egy limuzin vár ránk, előtte Jake, Andrew és Josiah álltak nagy mosollyal az arcukon.
-Szia Luna.-Ölelt meg Josiah.
-Szia.-Viszonoztam a gesztust.-Jó napot.-Néztem Andrew-ékra, miután elváltunk Josiah-val.
-Luna, már megbeszéltük, hogy tegeződünk.-Mosolyodott el Andrew.
-Jó...bocsánat.-Jöttem zavarba.
-Én bírom a kislányt.-Nevetett fel Jake.
Egyre jobban úrrá lett rajtam a zavar, s egyre vörösebb lehettem, mert Shawn kuncogva átölelte a vállam, majd megszólalt:
-Menjünk, mielőtt meggondolja magát.-Nyomott puszit a halántékomra.
Fejem a vállába fúrtam, hogy elbújhassak, mire csak újabb kuncogásokat váltottam ki a többiekből.
-Na jó, elég.-Szólaltam meg kissé ingerülten.
-Igaza van. Menjünk, hogy legyen ideje kiélvezni a meglepetést.-Mosolyodott el Shawn.
-Milyen meglepetést?-Néztem fel Shawnra.
-Meglepi.-Tolt óvatosan a limó felé.
-Nem szeretem a meglepetéseket.-Forgolódtam, hogy rá tudjak nézni, de ő csak tolt.
-Ennek örülni fogsz.-Mosolyodott el édesen, majd kinyitotta az ajtaját a járműnek és beültetett.
Beszállt mellém, majd átkarolva megfogta egyik kezem. Ránéztem kezünkre, mire el akarta húzni sajátját, de nem hagyva azt fontam össze ujjaink, erre ő édesen elmosolyodott és cirógatni kezdte a kezem. Josiah és Jake hozzánk ültek hátra, Andrew pedig elől foglalt helyet. A két velünk szemben ülő férfi folyamatosan minket nézett, aztán egyszercsak Josiah-ból kibukott a kérdés:
-Ti most akkor együtt vagytok?
Shawnnal egyszerre kaptuk fel a fejünket, s vágtuk rá a választ:
-Csak barátok vagyunk.
-Ja, pont úgy néztek ki.-Nevetett fel Jake.
Egy részem elhúzódott volna Shawntól, de egy másik csak még közelebb akart kerülni hozzá. Újra érezni akartam az ajkai ízét, ahogy enyémekkel táncol, miközben légzése és szívverése gyorsul miattam. Karmolni akartam a hátát, miközben a keze felfedezi a testem és elhiteti velem, hogy én vagyok az egyetlen számára. Csak vele akartam lenni, minden értelemben. Shawn lenézett rám, hogy lássa a reakcióm. Ajkaink csak pár centire voltak egymástól, s orrunk összeérve cukkolt, hogy megcsókoljuk egymást. Ahogy a vágy mindkettőnkben felgyúlt, Shawn állkapcsa megfeszült, hogy ellenálljon. Nekem kellett kézben tartani a dolgot, s erre az emlékeztetett, ahogy Josiah gépe kattant egyet jelezve, hogy lefotózott minket.
-Ne haragudj, hogy belekevertelek a Rómeó és Júliás dologba.-Suttogtam, de nem hajoltam el.
-Nem haragszom. Ha te bevállalod, akkor én is.-Szorította meg a kezem, de ő sem mozdult.-Különben te vállaltál nagyobb kockázatot.-Vált aggódóvá a hangja.
-Tudom.-Hajoltam el szomorúan.-Egy idióta vagyok.-Hajtottam le a fejem.-Csak feldühített, amit mondtak, amit Bruce csinált és mondott...és én nem szoktam ilyet csinálni, de nem gondolkoztam és...
-Hééé... Mit mondott és csinált?-Szakított félbe.
-Semmi...semmit, én reagáltam túl.
-Luna, mi volt?
-Semmi.-Néztem a lábam.
-Luna.-Nyúlt állam alá és maga felé fordította a fejem, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.-Kérlek.
Haboztam egy darabig, majd sóhajtva megszólaltam:
-Ha kettesben leszünk elmondom.
-Rendben.-Fürkészte arcom.
-Mi történt az arcoddal?-Kérdezte pár perc csend után Josiah.
A kamu már úgy csúszott ki a számon, mintha profi hazudozó lennék, pedig alapjáraton nem szokásom hazudni. De ettőlmég ugyanolyan rosszul éreztem magam. Shawn mintha megérezte volna, közelebb húzott magához. Fejemet a nyakhajlatába hajtottam, ő pedig fejét az enyémnek döntötte és szorosabban ölelt.
-Edzésen történt egy kis baleset.-Feleltem.
-A fejed még fáj?-Kérdezte Shawn halkan.
-Elviselhető.-Suttogtam.
-Mitől fáj a feje?-Nézett Jake Shawnra.
Shawn lenézett rám, mintha engedélyt kérne, hogy elmondhassa az elöttünk helyet foglaló férfiaknak, mire aprót bólintottam.
-Tegnap Lunat zaklatta egy lesifotós és amikor a férfi a földre lökte, Luna beverte a fejét.
Josiah és Jake tekintete rám siklott. Aggódó és sajnálkozó telintetükkel az őrületbe kergettek.
-Kérlek, csak ne nézettek rám így.-Szóltam rájuk.
-Nézd, nekem az a feladatom, hogy Shawnt megvédjem, de beszélek Andrew-val, hogy szerezzünk valakit melléd.-Mondta Jake egy halvány mosoly kíséretében.
Én ajkaim is felfele görbültek, ahogy köszönetképp biccentettem egyet.