Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

26.

Luna:
Álmomban újraéltem a történteket. Emlékeztem mindenre. Ahogy lerepültem motoromról, ahogy a fadarab belém állt, ahogy hallottam a mentők szirénáját, ahogy a csontjaim reccsentek. Aztán az újabb dolog, amit érzékeltem, hogy a kórházban a testem mellett állok. A nővér azt mondta, hogy összeomlottam, s akkor kimentem a műtőből. Láttam, ahogy a családom és a barátaim sírnak értem. Láttam, ahogy Shawn egyedül áll és sír. Eldöntöttem, hogy küzdeni fogok. Nem halhattam meg. Nem akartam, még nem. Nem tehettem ezt velük. És akkor valami visszahúzott a műtőbe. Újra sötétség vett körül és csönd. Majd Shawn hatalmas, forró keze megérintette az enyémet. Éreztem őt, hallottam a hangját, ahogy azt mondja, hogy nem haragszik, ha feladom és menni akarok, de mindig itt lesz nekem. Még egy könnycsepp is kicsordult a szemeimből és a szívverésem is megugrott a szavaitól. Újabb ok volt, hogy ne adjam fel. Azonban hiába küzdöttem, valami mindig visszahúzott. Talán a szörnyű fájdalom, vagy a félelem, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan sem a többiekkel, sem pedig magammal, mint volt, nem tudom, de mint azt utólag megtudtam, egy hétig fogságban tartott a saját testemben.
Shawn telefonjának csörgése húzott ki az emlékek kavalkádjának fullasztó mocsarából. Lassan mocorogni kezdtem, mire ő jobban betakart.
-Ne haragudj.-Suttogta, miközben a készülékért nyúlt.
-Mennyi az idő?-Morogtam hunyorítva a megváltozott fényviszonyok miatt.
-Fél kettő.-Mondta, majd felvette a telefont.-Szia anya...igen, fent van...nem, most ébredt...igen, de nem baj...egy kicsit...-Kezdett köhögni.
Innentől nem tudtam figyelni a telefonbeszélgetésre. Folyamatosan Shawnt néztem. Nem volt jól. Már mikor átjött, voltak kisebb karikák a szeme alatt, de azokat rá lehetett volna fogni a kialvatlanságra. Ám most...sokkal sápadtabb volt, a szeme alatt a karikák lilás színt kezdtek felvenni, a gyönyörű szemei csillogtak, de nem az erőtől. Ez a nyavaja engem is egyik pillanatról a másikra vert le a lábamról. Először csak köhögtem úgy, hogy reggel még semmi bajom nem volt, aztán a torkom is fájt, meg a fejem és délutánra már harmincnyolc fokos lázzal feküdtem. Nem tudom, hogy én fertőztem meg Shawnt, vagy ő engem, de úgy néz ki, hogy még a betegség is egyszerre csapott le ránk.
-Anya átjön ápolni minket, amíg a szüleid nem érnek haza.-Szakított ki Shawn az elemzésből.-Aztán hazamegyünk.
-Nem akarom, hogy elmenj.-Bújtam jobban hozzá.-Shawn te lángolsz.-Kezdtem tapogatni homlokát.
-Jól vagyok. Csak köhögök, meg kicsit fáj a torkom.-Fogta le kezeim, de szinte láttam, hogy nehezére esik megemelni a karjait.
-Nem.-Húztam ki kezeim gyenge szorításából.-Maradj nyugton.-Álltam fel a lázmérőért.
-Luna, jól vagyok.-Nézett halvány mosollyal, erőtlenül.
Ahogy megtaláltam a lázmérőt, a halántékához téve vártam, hogy igazolja, hogy igazam van. Nem mintha örültem volna, hogy Shawn beteg, csak tudtam, hogyha látja, hogy nem tévedek, akkor nyugton marad.
-Harmincnyolc kettő.-Olvastam fel az eredményt.
Ennek ellenére, ajkaimat elhagyta egy kacaj.
-Minek örülsz ennyire?-Nézett rám mosolyogva.
-Még a betegség is összeköt minket.-Fogtam meg kezét.
-Milyen romantikus.-Nevetett fel ő is.
-Készítek teát.-Másztam ki az ágyból.-Én most jobban vagyok. Sietek.-Adtam puszit homlokára, azonban ahogy kiléptem a szobámból, Mrs. Mendes vissza is toloncolt, mondván, hogy ő majd körbeugrál minket, mi maradjunk a fenekünkön.
-Bár nem így képzeltük el a hétvégét.-Fonta össze ujjainkat Shawn.-Valamilyen szinten nem bánom, hogy így lett.-Nézte kezeinket, miközben másik kezével a hajam simogatta.
-Igen, elvégre legaláb együtt vagyunk.-Mosolyodtam el halványan.-Jól indul amúgy a kapcsolatunk, lassan három hete vagyunk együtt és eddig kábé feküdtünk egymás mellett.-Gondolkoztam el.
-Majd bepótoljuk a dolgokat.-Adott puszit a homlokomra, de aztán megváltozott a hangulata és komolyra váltott.-Luna.-Kezdte.
-Hm?-Néztem fel rá.
-Nem miattad nem hozom nyilvánosságra a kapcsolatunkat. Téged akarlak védeni még amennyire ez lehetséges.
-Tudom. Nem kell félned, hogy lelépek mellőled, mert nem hozzuk nyilvánosságra a dolgot.-Tettem szabad kezem arcára.-Én nem a hírneved miatt vagyok veled.
Elmosolyodott, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-Mondta, mikor elvált tőlem.
-Én is téged.-Cirógattam arcát.