Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 3.

Luna:
A szívem hevesen vert, a mellkasomban rég nem érzett forróság jelent meg, a lábaim megremegtek, ahogy a fiú ajkai és nyelve táncot járt az enyémekkel. Finom volt és érzéki, mégis szenvedélyes. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, közelebb húzva magához, így a testünk összesimult és lángra lobbant. A levegő fogyni kezdett, de a porcikáim szinte üvöltöttek, hogy ne legyen vége a pillanatnak. Azonban sajnos nem tartott örökké a csók. Zayn lassan vált el tőlem, amikor már nem kaptunk rendesen levegőt, s az ajkai még akkor is perzselték az enyémeket, miközben ujjaival finoman simogatta az arcomat és homlokát az enyémnek döntötte.
-Lehiggadtál?-Nézett mélyen a szemembe mosolyogva.
-Csak azért csókoltál meg, hogy megnyugtass?-Haraptam az alsó párnámba valamilyen szinten félve a válaszától.
-Viccelsz?-Húzta fel a szemöldökét és szerintem a mosolyt akkor sem tudtam volna letörölni az arcáról, ha felképeltem volna.-Azóta meg akartalak csókolni, hogy először együtt forgattunk. Az csak ráadás volt, hogy ezzel leállíthattam a dühkitörésedet.
-Bocsánat-sütöttem le a szemeimet és szinte éreztem, ahogy elpirulok.-Csak ahogy a srácok néztek rám és az, hogy elég megemlíteni Shawnt és mindenki azt lesi, hogy nekem vajon mi lesz a reakcióm, én...nekem ez sok, így nem bírom. Tudom, hogy csak nekem akartok jót, meg minden és azt is értem, hogy Shawn ettőlmég a ti barátotok, de éppen ezért kell úgy tovább menni, mintha mi sem történt volna. Nem leszek dühöngő picsa, ha egy ilyen összejövetelen Shawn is megjelenik majd valamikor az új barátnőjével és depresszióba sem zuhanok, oké? Csak kérlek, tegyünk úgy, mintha Shawn és én sosem lettünk volna együtt.
-Tényleg ezt szeretnéd?-Simította meg az alsó ajkam finoman, amitől nekem a szívem kihagyott egy ütemet.
-Tényleg Zayn, csak...az elmúlt két és fél hónapban szinte minden este álomba sírtam magam és azon agyaltam, hogy mi a baj velem, amiért ez történt. Hogy vajon mit ronthattam el, mi volt az az ok, ami miatt Shawn úgy döntött, hogy kidob, ráadásul úgy, ahogy megtette azt, nem akarok visszazuhanni.
-Felesleges volt ezen agyalni, Luna veled semmi gond nincs. Egy hihetetlen csaj vagy. Okos, csinos, szép, van jövőképed és vannak álmaid. Shawn a haverom, de egy barom, amiért ezt eldobta és téged itt hagyott. Ha te azt mondod, hogy nem szeretnéd, ha többet finomkodnánk a témával és túl vagy rajta, akkor eleget teszünk a kérésednek.
-Komolyan így gondolod?-Szegeztem a földre a tekintetem.-Hogy nem velem volt a baj?
Félve pillantottam ismét a mélybarna szemeibe. Szinte rettegtem a válaszától, ugyanis nem túloztam azzal, amit elmondtam. Tényleg nem egy álmatlan éjszakám volt, amit azzal töltöttem, hogy végiggondoltam a kapcsolatunkat és átgondoltam, hogy mit ronthattam el alatta.
Nem feküdtem le vele előbb?
Az a Shawn, akit én ismertem, nem csinált gondot ebből és nem erőltetett volna semmit, amit nem akarok.
Rosszat mondtam neki?
A régi énje megbeszélte volna velem, ha valami nincs rendben.
Olyat csináltam, amire megkért, hogy ne tegyem?
Dehát sosem szabályozott engem.
Az is igaz, hogy voltak vitáink és veszekedéseink, de mindig meg tudtuk beszélni. Hiába vetítettem le több ezer lehetséges forgatókönyvet a fejemben, egyikre sem találtam rendes példát, ami tényleg megtörtént volna, vagy oda vezethetett volna, hogy úgy szakít velem, ahogy tette azt. Mondjuk abban is biztos voltam, hogy az a Shawn, akivel összejöttem, nem így szakított volna velem.
Vagy végig félreismertem?
-Halálosan-felelte komolyan Zayn, majd magához ölelt.-Luna veled az égvilágon semmi gond nincs.
-Azért az nem igaz-tiltakoztam azonnal, de ő nem tágított.
-Nyilván nem láttam mindent a kapcsolatotokból, de minden srác olyan csajról álmodik, amilyen te vagy. Fogalmam sincs, hogy mi ütött Shawnba, de az biztos, hogy nem a te hibád volt, ami ide vezette.
-És, ha igen? Ha belefáradt abba, hogy nem nyilvános a kapcsolatunk? Hogy nem foghatja a kezem az utcán és nem csókolhat meg?
-Shawn túlságosan szeretett ahhoz, hogy emiatt ezt tegye. Komolyan nem a te hibád volt Lu.
A hangja olyan finom volt és kedves, hogy a mellkasomban forróság jelent meg. Annyira jó volt a karjaiban állni. Biztonságban éreztem magam és olyan volt, mintha a világ összes gondjától, bajától és fájdalmától megvédett volna.
-Zayn-lépett be Niall a konyhába, de ahogy meglátott minket, meg is torpant.-Megzavartam valamit?-Kapkodta a tekintetét köztünk, s a szemei összeszűkültek.
-Nem, csak beszélgettünk-feleltem, s visszaléptem a pulthoz, majd azonnal le is húztam a piámat.
Kirázott a hideg, ahogy a szesz végighaladt a testemen, miközben belül viszont lángoltam. Zayn vetett rám egy huncut mosolyt, majd mellém dőlve a pultnak, Niall felé pillantott.
-Mért kerestél?
-A lányok filmet akarnak nézni, de megint nem tudom összecsatlakoztatni a PS-t a Netflix-szel. Megcsinálod kérlek?
-Persze-lökte el magát addigi támaszától, majd magamra hagyott.
Vetettem utána egy elkeseredett pillantást, ugyanis messze nem akartam még, hogy elmenjen. Azt akartam, hogy még jó hosszú percekig öleljen.
Niall elég szúrós szemmel nézett a barátja után, amikor az elhaladt mellette, ami furcsa mód nekem halvány mosolyt varázsolt az ajkaimra.
-Minden rendben?-Indult el felém a fiú.
-Persze, minden, csak beszélgettünk Zaynnel. Volt neki pár kérdésem-érintettem meg automatikusan a szám, ahogy összefontam a karom magam előtt a történtek miatt.-Nincs gond.
-Luna, az ami történt, az...
-Niall-szakítottam félbe elé lépve-már jól vagyok, nincs gond. Komolyan. Nem szeretnék ezen rágódni többet, de édes vagy, hogy aggódsz-adtam puszit az arcára, majd elindultam befelé.
A nappaliba érve visszaültem a korábbi helyemre és onnan figyeltem a mellettem ülő Zaynt, ahogy babrált a PS-sel és a Netflix-szel, miközben a szemem előtt újra lepörögtek a konyhában történtek. Az ajkaim még mindig bizseregtek, a szívem hevesen kalapált a mellkasomban, amikor eszembe jutott a szájának édes íze és a gerincem mentén borzongások futottak végig, libabőrt hagyva maguk után.
-Nézzünk HSM-et-szakított ki a gondolatokból Elena hangja.
-Jó, de a kettőt, az a legjobb az összes közül-nézett boci szemekkel Zaynre Jessica, amitől a fiú halkan felnevetett és kikereste a filmet.
-Amikor azt mondtam, hogy komolyan indítsuk be a bulit, nem pont erre számítottam-dőltem hátra, de nem tudtam nem mosolyogni rajtuk.
-Én nem bánom, az időeltolódás kegyetlen egy dolog-ásított egyet Sophie, s magához ölelte az egyik párnát.
-Jó, az igaz-húztam el a számat.-Mikor Magyarországra értünk, akkor is vagy négy napba telt átállnom arra az időzónára-hajtottam a fejem Zayn vállára, aki közben elindította a filmet.
-Meg úgy is lesz egy nyár záró buli még a suli kezdete előtt, majd akkor odacsapunk-karolt át mosolyogva a fiú és simogatni kezdte a vállam.
-Basszus, belegondoltatok abba, hogy mikor visszatérünk a suliba, mi leszünk a nagyok?-Elmélkedett Jessi, Harry kezével játszva.-Végzősök leszünk, lezárul egy korszak. Legközelebb, amikor visszamegyünk, már az egyetem jön, ahol megint elveszett kis gólyák leszünk.
-Ne is emlegesd ezt-ráztam meg a fejem összevont szemöldökkel.-Ha belegondolok abba, hogy tovább tanulás és felvételi rosszul leszek. Hányingerem lesz, görcsbe ugrik a gyomrom és rám jön a sírhatnék.
-Ennyire nem vészes az-küldött bíztató mosolyt felém Liam.
-Nem hát, meg te hatalmas utazásra indulsz-kezdett pattogni Elena.-Koncertek, fellépések, díjak, egy szuper utazás. Élmények.
-Csak ne felejts el minket-kacsintott rám Allison, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Higgyétek el, hogy nem foglak. Amikor csak tudunk majd beszélünk és ahányszor haza látogatok, összehozunk egy talit.
-Ajánlom is-pillantott rám Sophie-és kérek majd koncertjegyeket, amikor csak tudok menni. Ott akarok lenni és csápolni az első sorban.
-Majd meglátom, hogy mit tehetek az ügyben-mosolyogtam a legjobb barátnőmre.
-Én is kérek koncertjegyet és...
-Jó, jó, mind kapunk koncertjegyet, de most csitt lányok, mert megy a film és ez a kedvenc számom-szakított minket félbe Louis, amitől belőlem egy kacaj szakadt fel.
-Igazad van, elnézést Szívem-adott puszit neki Elena, majd hozzábújva ő is a filmnek szentelte a figyelmét.
A szobára néma csend borult, csak a filmet lehetett hallani, amivel visszarepültünk tíz éves korunkra. Mosolyogva figyeltem, ahogy még a fiúk is megbabonázva nézik a High School Musicalt, amikor Zayn a forró, puha ajkait a halántékomhoz érintette.
-Alszol ma velem?-Suttogta a fülembe, amitől nekem elakadt a lélegzetem.
A szívem megint gyorsulni kezdett, a testem libabőrös lett, ahogy felpillantottam rá.
-Csak alvás, nyugalom. Semmi több-simította meg az arcom édes mosollyal.
-Szerinted a többieket nem idegesítené?
-Teszek rá-vonta meg a vállát-szeretnék melletted aludni. Már nem vagy együtt Shawnnal, semmi rosszat nem teszünk ezzel. Te szeretnél velem aludni? Mert semmit sem erőltetek, amit nem akarsz.
Egy másodpercre lesütöttem a szemem. Mióta Shawn elment, maximum a húgommal aludtam együtt, mert ő vígasztalt a könnyes éjszakákon, de az, hogy Zaynnel aludjak annyira csábított és vonzott, hogy képtelen voltam sokat gondolkozni. Igaza volt. Nem voltam már együtt Shawnnal, vele pedig jól éreztem magam és biztonságban. Mégis kinek ártottunk volna?
Ismét összeakasztottam a tekintetem az övével, majd biccentettem.
-Igen, szeretnék veled aludni.
A fiú arcán hatalmas mosoly terült el, s mikor visszahajtottam a fejem a vállára, ő puszit lehelt a fejem búbjára. Ismét a filmet kezdtem nézni, de nem tudtam nem észrevenni Niall tekintetét, amivel meg tudta volna ölni Zaynt. Nem hibáztattam olyan szempontból, hogy Shawn az egyik legjobb barátja, de neki is el kellett fogadnia a tényt, hogy nem fogok örökké várni egy olyan emberre, akire nem biztos, hogy tudok megint úgy nézni, mint régen.