Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

4.

Luna:
Nagyon jól éreztem magam Jesse-vel, meglepően jól. Elvitt egy elhagyatott ház tetejére, ahol egy piknikkel várt.
Rengeteget nevettünk és beszélgettünk és messze nem az a fiú volt, aki hetente váltja a csajokat.

-Én, nagyon jól éreztem magam.-Mondtam, mikor az ajtónkban álltunk.-És köszönöm, hogy elvittél oda, bár ki tudja hány lányt csábítottál már el ott.-Mosolyodtam el kínosan.
-Igazából-nyúlt az állam alá és megemelte az arcom.-Te voltál az első akit odavittem és akinél komolyan is gondolom ezt az egészet.-Hajolt le hozzám, majd finoman megcsókolt.
Az első csókom nekem Jesse Wilderrel történt, a suli legszexibb pasijával, ott, az ajtónkban, miután azt mondta, velem komolyan gondolja a dolgokat. Lábujjhegyre emelkedtem, hogy legalább minimálisan egy szintben legyek vele, ő pedig kezeit a derekamra tette, így támaszt nyújtott nekem. Becsuktam szemeimet, hogy még jobban átengedjem magam ajkainak.
Pár perc után, lassan elhajoltam tőle, s ahogy szemébe néztem, nem bírtam ki mosolygás nélkül.
-Még egyszer köszönöm a mai napot.-Mondtam, miközben homlokát az enyémnek döntötte.
-Én köszönöm, hogy eljöttél velem.-Simította meg arcom.-Holnap találkozunk.-Puszilta meg a homlokom, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-Holnap.-Mosolyodtam el mégegyszer, majd beléptem az ajtón.
Mikor becsuktam, neki támaszkodtam és számat elhagyta egy "szerelmes sóhaj".
-Jézusom Luna!-Temettem kezembe az arcom, mikor eszembe jutott mennyire hülyén nézhetek ki.
-Mi volt a randin?-Lépett ki a nappaliból Evie.
-Meglepően jó volt.-Mosolyogtam rá.-Anya?
-Már dolgozik.-Válaszolt, majd megkérdezte:-Rád mászott?
-Nem, de megcsókolt.-Ültem le a kanapéra.
-Megcsókolt?-Húzta fel szemöldökét, hangja cinikus volt.
Nem tudtam miért, de a hugom viselkedése miatt elszomorodtam.
-Figyelj, ha nem érdekel, akkor nem mondom.-Álltam fel, majd elindultam felfelé.
-Luna. Várj.-Szólt utánam.-Meséld el, ha tényleg boldog vagy, akkor érdekel. De ha megbánt megölöm.-Mondta, mire elmosolyodtam, majd visszaültem a kanapéra.

Elmeséltem neki mindent, ami Jessevel történt és hogy mennyire jól éreztem magam vele, ő pedig csendben végig hallgatott.
Miután elmondtam neki, mi volt a randin, meghallgattam a véleményét, miszerint én jobbat érdemlek Jessenél és kicsinálja, ha csak egy rossz szót mer szólni, vagy meg mer bántani, majd felmentem a szobámba tanulni. Mikor mindennel végeztem, készítettem vacsorát kettőnknek, végül pedig kiültem a szokásos helyemre, a tetőre.
Shawn megint kint ült és gitár kíséret mellett énekelt, de akkor annyira boldog voltam, hogy az sem tudott annyira zavarni, sőt még hallgattam is, amit énekelt. Egy idő után, mintha megérezte volna, hogy nézem, mert felém fordult és elmosolyodott.
-Nagyon szép voltál, ma mikor elmentél otthonról.-Mondta, s valamiért abban a pillanatban nem bántam, hogy csak három méter választott el minket.
-Köszönöm.-Mondtam és magam is meglepődtem az ennyire jó modoromon.
-Szóval holnaptól osztálytársak leszünk.-Mondta pár perc kínos csönd után.
Tekintete a gitárra siklott, majd vissza rám, mintha valami igazolást várna tőlem.
-Igen.-Bólintottam, majd valamiért én éreztem úgy, hogy meg kéne szólalnom, holott az érzéseim iránta még mindig ugyanolyan negatívak voltak.-Egyébként-kezdtem "roppant fontos" mondandómat.-Mindig jön suli busz, ide is, de mivel csak pár saroknyira vagyunk a sulitól, így a hugommal mindig besétálunk.- Meg gondolom téged úgyis limóval visznek suliba.-Tettem hozzá gondolatban gúnyosan, amin elmosolyodtam.
-Köszönöm az infót, lehet majd akkor mi is sétálunk, persze csak ha nem probléma.
-Általában találkozunk Sophieval előtte, szóval tőlem sétáljatok.
-Ééés ez az a Luna.-Nevetett fel lágyan.
-Csak az igazságot közöltem.-Néztem rá ártatlanul.
-És ez is tetszik benned.-Mondta olyan természetesen, mintha minden nap közölnénk emberekkel, hogy tetszik bennük valami.
Nem tudtam mit mondjak rá, így csak elkaptam a tekintetem, mintha ezzel leplezni tudnám a zavarom.
Egyáltalán mért hoz zavarba?-Vágtam arcokat, mikor nem figyelt.
Mikor kezdett kínos lenni a szituáció, elkezdtem visszamászni a szobámba.
-Akkor a suliban. Talán.-Mondtam, mielőtt teljesen beértem.
-Jó éjszakát.-Mondta lágyan, amitől borzongás futott végig rajtam.
-Neked is.-Válaszoltam, majd becsuktam gyorsan az ablakot.

Osztálykiránduláson voltunk, Sophie ott állt Calebbel mellettem és beszélgettünk.
-Mért, mi baja Shawnnak?-Kaptam fel a tekintetem, mikor Caleb megemlítette.
-Nem tudom, csak fogta a gitárját és lement a parkba.-Rántotta meg vállát.
Pár pillanatig néztem őket, majd elindultam a parkba, figyelve hogy a késői órákban, ne kapjon el egyik tanár sem. Ahogy a parkba értem, megláttam őt. A holdtól ezüstre festett fák között sétált, énekelt a gitár kísérete mellett. Lassan közelítettem meg, a fák mögött bújkálva, hogy ne vegyen észre. Óvatosan lestem ki a fa törzse mögül, de ekkor a dalnak vége szakadt. Shawn felém kezdett lépdelni, bár nem voltam biztos benne, hogy lát, belenézett a szemembe. Bőre szürke volt a hold fényétől, izmos teste csak még nagyobb hangsúlyt kapott a fényes égi testtől. Telt ajkai mosolyra húzódtak, majd újra játszani kezdett, miközben felém lépdelt. Lassan lépkedtem hátra, de ezzel felfedtem magam, a mosolya még szélesebb lett, tökéletes fogsora megvillant és megszaporázta lépteit. Az az arc, annyira idegesített, hogy el sem lehet azt képzelni, elhordtam magam mindennek, hogy a jó szándékom még ezután a seggfej után is elhozott. Nem tudtam tovább menekülni, hátam egy fának ütközött és Shawn már túl közel járt, gitárját a hátára helyezte, befejezte a dalt, majd két kezét megtámasztotta a fejem két oldalán.
-Tudtam, hogy utánam jössz.-Hajolt olyan közel hozzám, hogy orrunk összért.
-Honnan?-Kérdeztem, miközben egy nagyot nyeltem.
-Én mindig megszerzem, amit akarok.-Éreztem lehelletét az ajkamon, majd lassan közel hajolt hozzám és megcsókolt.
Nem löktem el, nem is akartam igazán, sőt, hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.

Kiabálva ébredtem az ágyamban, miközben lerugdostam magamról a takarót.
-Nem! Nem! Nem! Nem! Nem!-Ráztam a fejem, úton a fürdő felé.
-Kicsim!-Hallottam meg anya hangját az ajtóból.-Mi a baj?
-Csak hülyeséget álmodtam, semmi komoly! Sajnálom, hogy felébresztettelek.-Töröltem le a vizet az arcomról.
-Nem ébresztettél fel, már amúgyis idő van.-Állt mögém.
-De nem rég értél haza, nem?
-Éjfélkor.-Mondta könnyedén.-Kicsim, hivatalosak vagyunk a szomszédba egy ebédre, ma.
-Shawnékhoz?-Fordultam felé.
-Igen és apád szeretné, ha jönnél.
-Nem! Anya, kizárt! Egész nap össze vagyok vele zárva, ne kelljen még suli után is!-Ráztam a fejem.
-Kérlek Luna, ne kelljen erről vitát nyitnunk. Te egy gyönyörű, okos lány vagy.-Tette arcomra kezeit.-Okosabb vagy annál, hogy ilyen dolgok miatt hisztizz.-Nézett mélyen a szemembe.
-Nem hisztizek.-Mondtam higgadtan.-És eleget teszek a kéréseteknek.
-Szeretlek.-Mosolyodott el, nyomott egy puszit a homlokomra, majd kisétált.

***

-Sziasztok!-Ölelt át Sophie, mikor megérkeztünk Evie-vel a szokásos helyünkre.
-Szia!-Öleltem vissza.
-Na, mi volt a randin?-Nézett rám, mikor elváltunk.
-Megcsókolt.-Válaszoltam, miközben mentünk a kávézó pultjához, hogy vegyünk magunknak kávét, Evie-nek pedig forró csokit, ahogy azt minden reggel.
-Hahó pincér! A részleteket!-Bökött meg, mire elmosolyodtam.

Miután megvettük az italokat, úton a suliba elmeséltem mi történt, Evie megint csendben hallgatott végig és türelmesen.

-Ez komoly?-Kérdeztem, mikor megláttam, hogy az iskola Shawn tiszteletére ki van díszítve és a lányok táblákkal a kezükben ugrándoztak, amin ez állt: Szeretünk Shawn!-Mindjárt felfordul a gyomrom.-Viharzottam be a suliba.
Elkezdtem pakolni a szekrényembe, amikor a lányok sikolyai jelezték Shawn megérkezését.
-Ne legyél ilyen.-Mondta Sophie, miután Evie elment a barátnőivel.
-Azt ne mondd, hogy ez nem gáz!-Néztem rá, aztán ellágyultam.-Menj oda nyugodtan Calebhez.
-A barátnőm vagy és hiába szeretem Shawn zenéjét, ha te itt vagy, akkor itt maradok.
-Ez most nem Shawnról szól, hanem a boldogságodról.-Mondtam, majd megláttam Jesset.-Nem leszek egyedül, ha meg igen, az sem baj. Menj csak.
Egy percig hezitált, majd elmosolyodott.
-Köszönöm.-Mondta és odament, az akkor már kapuban álló Calebhez.
-Itt az én Hercegnőm.-Csókolt meg Jesse.
-Jó reggelt.-Mosolyodtam el, mikor elváltunk.
Kezei a derekamon pihentek, én pedig a nyakába helyeztem enyéimet.
-Luna!-Jelent meg Jesse egyik barátja, Paul.
-Helló!-Biccentettem.
Kicsit zavart a helyzet, ahogy megjelentek Jesse barátai, úgy álltak körbe minket, mint éhes hiénák és én feszélyezve éreztem magam.
Ez mostantól így fog menni?-Tettem fel magamban a kérdést, miközben tekintetem a felénk közeledő Sophiera, Calebre és Shawnra csúszott.