Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

11.

Luna:
Kihúztam a fülest a fülemből, majd felnéztem.
-Szia Kicsim, ma elmegyünk valahova.-Állt velem szemben Jesse.
-Hogy jöttél be?-Kérdeztem idegesen.
-Nyitva volt az ajtó, te meg nem vetted fel a telefonod.
-Este próbám van.
-Oké, majd hatra visszahozlak, most öltözz és megyünk.-Biccentett a szekrényem felé.-Vagy majd én keresek neked valamit.-Lépett oda.
-Hova megyünk?-Keltem ki az ágyból.
-Találkozunk Bruce-ékkal.
-De együtt laktok.-Néztem értetlenül.
-Igen Szerelmem, de ez most más találka lesz.-Simította meg az arcom.-Jó buli lesz.
Az érintésétől összerezdültem, de neki nem tűnt fel. Finoman odahajolt hozzám és megcsókolt. Akkor nyoma sem volt az előző esti erőszakos énjének, nem volt követelőző, csak gyöngéd és finom. Kezeit óvatosan a derekamra tette, közelebb húzott magához, s a karjaiba zárt.
-Szeretlek, ezt sose feledd.-Vált el.
Nem tudtam mit mondjak, egy hete voltunk együtt, azóta kétszer bántott, de ott volt az az oldala, aki tudta miket szeretek, mivel nyugtat meg és hogy vidíthat fel. Mivel nem tudtam mit feleljek, csak újra megcsókoltam. Kiélveztem a jó pillanatunkat, magambaszívtam az aftershave-je illatát, élveztem az ajkainak mentolos ízét és kezének melegét a derekamon.
-Elmosogatok és jövök.-Mondtam, miután elváltunk.
Bólintott, majd tovább válogatta nekem a ruhát.

-Ez tökéletes.-Adta a kezembe a kivágott hátú haspólóm és fekete rövidgatyám, mikor visszaértem.
-Ez nagyon durva együtt.-Tiltakoztam félve.
-Nem, ez pont jó.-Tolt a fürdő felé, s a kezembe nyomott még egy fekete csipke fehérneműt.
Hajamat kibontottam, aztán copfba fogtam, majd kissé remegve felvettem a ruhát és kiléptem.
-Gyönyörű vagy.-Csókolt meg.-Menjünk.-Kulcsolta össze ujjainkat, mikor elváltunk, majd elkezdett lehúzni a lépcsőn.
Sóhajtva követtem és a gyomromban gombóc nőtt, miután még összepakolni sem hagyott. Anyáéknak hagytam egy üzenetet, mikor elmosogattam, így legalább nem fognak annyira aggódni.
Mielőtt felültem a motorra mögé láttam, ahogy Shawn bemegy a házba oldalán egy szőkés sráccal. Mikor becsukta az ajtót intett egyet, én pedig szomorúan viszonoztam a gesztust. A szemében düh, idegesség és féltékenység vegyült a félelemmel és az aggódással. Félve felültem Jesse mögé, fejemen a sisakkal, majd becsukva a szemeimet vártam, hogy megérkezzünk.

***

Ahogy megállt a motor, a kép, ami elémtárult cseppet sem volt megnyugtató.
-Mit akartok a roncstelepen?-Kérdeztem félve, de aztán megláttam Drue-ékat piával a kezükben.
-Pasis napot tartunk.-Karolt át, majd a fiúk felé kezdett húzni.
-Akkor én minek jöttem?
-Mert szeretlek.-Koppintott az orromra.
Egy részem legszívesebben hozzávágta volna, hogy ahhoz képest tegnap felpofozott és a véraláfutások a csuklómon még mindig látszanak, de féltem a következményektől, amik anélkül is megtörténtek...

Órákig tartó piálás és füves cigizés után Jesse egyre kanosabb és erőszakosabb lett, a fiúk pedig természetesen adták alá a lovat. A keze a kivágáson át bement a pólóm alá, simogatva a hasam, vagy a mellkasom.
-Jesse állj már le!-Löktem el, mikor egyik alkalommal rámarkolt a mellemre.
-Ne légy már ilyen ünneprontó Cicám.-Fogta két ujja közé az arcom.-Inkább szívj egyet.-Nyújtotta nekem oda a cigit, de ellöktem a kezét.
-Nem kérek a cigidből!-Förmedtem rá.-És, ha megbocsájtotok, hazamegyek!
-Nem mész sehova!-Kapta el a csuklóm és visszarántott.-És tudod, arra jöttem rá, hogy ezalá a ruha alá, nem kell melltartó.-Csatolta ki a melltartóm.
-Jesse, ez kurvára nem vicces!-Kaptam magamelé a kezem, s miközben hátatfordítottam nekik, elkezdtem visszacsatolni azt.
-Jajj ne izélj már!-Szólalt meg Bryce.-Igazán nem kéne szégyelned magad.-Nevetett, s a többiek asszisztáltak hozzá.
Szememben könnyek gyűltek, s a megaláztatástól a düh csak gyűlni kezdett bennem.
-Fogjátok már be a pofátokat!-Kiabáltam el magam.-Mit képzeltek? Hogy azért mert a hülye libák szétnyitják nektek a lábukat, azért bárkit megalázhattok és megkaphattok?!
-Állíts már magadon!-Forgatta a kését nevetve Jesse.-Tudd, hogy kivel beszélsz.-Fújta rám a füstöt.
-Nekem ebből elegem van! Majd szólj, ha képes leszel normálisan bánni az állítólagos szerelmeddel!-Indultam el.
-Hohó! Állj!-Futott utánam.-Most szakítasz velem?!-Nézett a szemembe.
Mintha az ő tekintetében fájdalom és félelem csillogott volna, s mintha kijózanodott volna.
-Jesse, én nem vagyok erre vevő! Nem vagyok olyan, mint azok, akiket eddig meghúztál! Velem nem bánhatsz így!-Mondtam, s amíg ő le nem törölt egy könnycseppet, addig fel sem tűnt, hogy sírok.
-Luna, én szeretlek! Komolyan!-Emelte meg az arcom az államnál fogva.-Megváltozom, ígérem.-Könnyezett be.
-És honnan tudjam, hogy tényleg megváltozol?
-Megígérem, a ma este az utolsó!
-Akkor kezdésnek hagyd, hogy hazamenjek.-Szipogtam.
-Persze, menj csak. Holnap elmegyünk suli után ebédelni és elviszlek edzésre.
Bólintottam, mire adott egy puszit.
Hiába ígérte meg, a dolgokon nem változtatott, megalázott és bántott, nem először. A könnyeimnek nem tudtam parancsolni és nem is figyeltem hova megyek, amíg meg nem álltam és fel nem néztem. Gondolom a tudatalattim tisztában volt vele, hogyha Jacob meglát így, akkor levadássza Jesse-t, ráadásul amúgyis próbálnunk kellett ma, szóval csak bekopogtam.
-Luna?-Nyitott ajtót Shawn.
-Szia.-Mosolyodtam el szomorúan.
-Mi történt? Megint Jesse bántott?
-Nem, csak egy újabb nézeteltérés.-Szipogtam.
-Gyere be. De Luna, mi ez rajtad, te ilyet nem vennél fel.-Nézett rám, miután becsukta mögöttünk az ajtót.
-Ő adta rám, de kérlek ne beszéljünk róla.-Töröltem meg a szemem.
Bólintott, majd bevezetett a nappaliba.
-Megjött a pizza?-Kérdezte a szőkés srác, aztán rámnézett.-Mi történt?
-Ne beszéljünk róla!-Ráztam a fejem hevesen.
-Niall, ő Luna Blake, akiről meséltem.-Terelte a szót Shawn, s mikor kimondta, hogy mesélt rólam, valami meleg érzés támadta meg a mellkasom.-Luna, ő itt Niall Horan.
-Bár sose hallgattam One Directiont, de nagyon örülök a találkozásnak.-Mosolyodtam el, s a kezemet nyújtottam.
-Szintúgy.-Mosolygott, miközben egy csókot lehelt a kezemre.-Shawn nagyon sokat mesélt rólad és nem túlzott, mikor azt mondta, gyönyörű vagy.
Éreztem, hogy elpirulok, de mielőtt bármit szólhattam volna, megjelent Shawn a tévében:
-A fiatal énekesről pár napja megjelent egy kép, amin egy titokzatos lánnyal volt. Shawn ma viszont eltörölte a gyanút, miszerint bármi lenne köztük, ám sokan úgy gondoljuk, hogy csak a lányt védi, miután újabb képek jelentek meg róluk.-Mondta a műsorvezető, majd bejátszották Shawn nyilatkozatát.
-A lány, akivel a fotón szerepelünk, egy barátom. A kilétét nem árulom el, de biztosíthatok mindenkit, hogy köztünk a baráti és szakmai kapcsolaton kívűl semmi nincs.-Mondta az egyik kamerába nézve Shawn.
-A mostani képen azonban már látható a lány arca, így lassan a kiléte is kiderül, szóval csak kitartás Shawn rajongók.-Kacsintott a nő.
A könnyek újra a szemembe gyűltek, de nem tudtam pontosan miért.
-Elmehetek rendbetenni magam?-Kérdeztem, hogy ne lássák, ahogy esetleg újra összeomlom.
-Persze.-Kezdett el óvatosan vezetni Shawn.
-Kaphatok egy pólót, vagy pulcsit? Vagy bármit, ami többet takar ennél?-Kérdeztem reszketve a visszafojtott sírástól.-Persze, ha probléma, hazamegyek, csak....
-Adok.-Szakított félbe finom hanggal.
-Köszönöm.-Húzódtam össze.-És a tegnapit is.
-Nem kell megköszönnöd.-Mosolyodott el.
-De igen, tegnap nagyon sokat jelentett és most is beállítottam, pedig van még időnk a próbáig és te amúgyis Niall-lel vagy most és belerondítottam a fiús napotokba.
-Nem rondítottál semmibe.-Mondta, majd idegesen a hajábatúrt egy sóhaj kíséretében.
Ahogy a szemébe néztem, tudtam mi baja, így megálltam és elkaptam izmos alkarját, hogy magamfelé fordítsam. Ahogy megtorpant, ijedtemben alrébb léptem, mintha arra várnék, hogy Jesse újra felpofoz, de rájöttem, hogy Shawn az, így nincs veszély. Mélyen belenéztem azokba a rozsda barna szemekbe. Ahogy jobban megnéztem őket, feltűnt, hogy nem sima barna. A külseje zöldes, majd sárgás és barnában végződik. Gyönyörű látvány volt, főleg, mikor a fényben csillogott, lehetett az a reggeli nap fénye, vagy az éjszakai holdé, de gyönyörű és megnyugtató volt az a szempár.
-Nem tehetsz arról, hogy ránk szállt a sajtó. Együtt próbálok egy sztárral és elmentem vele egy fotózásra, várható volt, hogy ez nem lesz egyszerű.-Próbáltam kemény maradni, de egyszerre több érzelem is száguldozott bennem.
A félelem Jesse miatt, hogy újra bántani fog, ha meglátja a dolgokat. Az apró reménysugár, hogy meg fog változni. A fájdalom, amiatt, amit tett. Az öröm, hogy Shawnra számíthatok. A szégyen, hogy egykor utáltam őt, pedig nem is ismertem. És rengeteg olyan érzés, amit nem tudtam pontosan hova tenni.
-Nem kellett volna odamenni, nem kellett volna vállalnom, hogy veled énekeljek és nem kellett volna elvinnem téged a fotózásra sem.-Lett egyre idegesebb, s kezei ökölbe szorultak.
-Shawn, nem tehetsz semmiről. A próbákat élvezem, annál jobb helyet pedig nem is találhattunk volna és a fotózás is olyan élmény volt, amit el sem tudtam volna képzelni.-Fogtam meg kezeit és kibontottam ökleit.
-De, ha Jesse meglátja, vagy ha...
-Túlélem. Nem lesz semmi baj, oké?-Váltottam bíztató hangra, s fel sem tűnt, hogy ő közben összefonta ujjainkat.
-Rendben.-Mondta lassan, mire hozzábújtam.
-Mostmár amúgysem rázhatsz le. Eddig legalább nem bírtalak, de már barátok vagyunk.-Mosolyodtam el, miközben elnyomtam azokat a furcsa érzéseket, melyeket kiváltott belőlem.
-Ha tudnálak sem akarnálak lerázni.-Mondta a hajamba, majd nyomott egy puszit a homlokomra.-Gyere, adok egy pólót.-Vezetett be a szobájába.
-A kicsi Shawn még mindig cuki.-Vigyorogtam, ahogy megint megláttam a kiskori képét, mielőtt beléptünk a szobájába.
-Ne is mondd.-Nevetett fel.-Ez jó lesz?-Vett ki egy fehér inget a szekrényéből.
-Jelenleg bármi jó.-Néztem magamra.-De nem baj, ha kérek hozzá egy pulcsit?
-Amit csak szeretnél.-Vett ki egy fekete pulóvert is.
-Lassan elveszem a teljes ruhatárad.-Nevettem fel kínosan.
-Azért az még messze van.-Adta oda a ruhadarabokat mosolyogva.
-Hát, köszönöm.-Bólintottam.
-Ha akarod kimegyek és...-Elharapta a mondatot, ahogy, mikor felém fordult, meglátta, hogy már megszabadultam a haspólótól.
-Bocsánat.-Jöttem zavarba a pillantásától, pedig alapjáraton nem vagyok az a túl szégyellős típus.-Csak...
-Nem, én kérek elnézést.-Mosolyodott el és az erekciója észrevehető volt a nadrágjában.-Ki kellett volna mennem.-Tette hozzá.
-Hát.-Vontam vállat.-Elvégre a strandon még kevesebb ruhában látnál.-Mondtam, s belebújtam az ingbe.
-Shawn!-Szólt fel Niall.-Van egy kis baj!
-Maradj itt.-Mondta, s elkezdett kioldalazni a szobából, miután bólintottam.
Az ing a combom közepéig ért, eltakarva a rövidnadrágot, s átlátszott rajta fekete melltartóm.
-Mit keresnek itt?!-Kiabált lent idegesen Shawn.
-Nem tudom, kimentem a kajáért és megláttam őket. Nemcsak a ti házatok körül hemzsegnek.-Hadarta kétségbeesetten Niall.
Félve az ablakhoz léptem és kinéztem rajta. A sok fotós, riporter és újságíró láttán kiesett a kezemből a pulcsi. Pár percig szeppenten álltam ott és kifelé meredtem, majd a pulcsival a kezemben, elindultam lefelé.
-Rázzuk le őket valahogy.-Mondtam, mikor leértem.
Niall tátott szájjal mért végig, Shawn pedig követte példáját, csakhogy az ő pillantásába belepirultam.
-Hahó!-Kiabáltam, mikor még mindig nem mozdultak.
-Bocs!-Rázta meg a fejét Niall.-Mit csináljunk?
-Csak, adjatok egy percet. Shawn, telefonálhatok egyet?-Néztem rá, mire bólintott és odadobta nekem a mobilját.
Sophieról semmit nem tudtak, szóval, rögtön őt hívtam, s meglepetten láttam, hogy Shawnnak megvan Sophie száma.
-Halló?! Shawn, mi a baj?
-Szia Soph.-Szólaltam meg rekedtesen.
-Luna, úristen, tudod, hogy aggódtam én....
-Ne haragudj, hogy nem hívtalak, otthon hagytam a mobilom és sajnálom, hogy megzavarom a randitokat, de segítség kéne.
-Megijesztesz. Mi a baj?
-Shawnék és a mi házunkat ellepték az újságírók és le kéne őket koptatni.
-Öt perc és ott vagyunk.-Mondta, majd kinyomta a telefont.
Ha valakinek annyi tapasztalata van a fiúkkal, mint Sophie-nak, akkor seperc alatt le tud koptatni bárkit. Bár alapesetben én vagyok az, aki simán lekoptat bárkit, ha akkor kimentem volna, tuti csak rontott volna a helyzeten. Shawnék közben finoman behúztak a konyhába, ahova nem láttak be.
-Shawn, mi folyik itt?-Lépett be Aaliyah a konyhába a hátsóajtón, oldalán Evie-vel és két sráccal.
Shawn elkezdte elmagyarázni a helyzetet, de Niall elémlépett és elterelte a figyelmem.
-Mi történt az arcoddal?-Nézte a kéznyomott.
Bassza meg! Elfelejtettem és a sírás leszedte az alapozót!-Fortyogtam magamban.
-Mi történt volna?-Bújtam bele a pulcsiba a rámtörő rossz érzés miatt.-Edzésen emelések közben az egyik csaj véletlenül megütött.
A konyhában az összes tekintet rámsiklott és Shawn törte meg a csendet.
-Tegnap még nem volt ott és azóta nem volt edzésed, ráadásul téged emelnek, nem te emelsz.-Nézett a szemembe.
-Azt ne mondd, hogy Jesse megütött!-Szűrte fogai közt Evie keményen.
-Jesszusom! Dehogy! Már tegnap ott volt, csak alapozóval eltűntettem.
-Nem volt rajtad alapozó!-Vágta rá egyszerre Shawn, Evie és Aaliyah.-Most van, de tegnap nem volt.-Folytatta Shawn.
-Paranoiásak vagytok!-Nevettem fel keservesen.-Nincs semmi bajom. És most nagyobb bajunk is van!-Mutattam az ablak felé.
Szóranyitották szájukat, de szerencsére Sophie és Caleb beléptek a házba a hátsó ajtón át.
-Csak egy percet adjatok.-Indult rögtön az ajtó felé Sophie.
Kibontottam a hajamat, hogy eltakarja a kéznyomot és megpróbáltam terelni a témát.
-És...kik a fiúk?-Erőltettem mosolyt magamra.
Ahogy végignéztem rajtuk, tudtam, hogy már láttam őket a suli folyosóján, de sose beszéltem velük, Evie-vel pedig, mióta felgyorsultak az események, nem tudtam rendesen beszélni.
-Justin Lane és Garrett Apa.-Mutatta be őket Aaliyah, mire kezetfogtak velünk és Shawnék és én is bemutatkoztam...bár Shawnt ismerték.
Sophie pár perc múlva visszajött és megállt előttünk.
-Egy időre leráztam őket, de nem sok időbe telik, míg rájönnek, hogy jó címet kaptak és én hazudtam arról, hogy rossz házhoz jöttek.-Mondta komolyan.
-Köszönöm.-Néztem a szemébe, mire biccentett.
Sophie, mintha csak ekkor vette volna észre Niallt, olyan kiguvadt szemekkel nézett rá.
-Sophie, ő itt Niall Horan. Niall, ő Sophie Prior, Caleb barátnője.-Mutatta be őket egymásnak Shawn.
-Nagyon örülök.-Fogott vele kezet Niall.
-Én is.-Vigyorgott Sophie.
-Hát...-Kezdte Caleb.-Hamár így összejöttünk, talán elüthetnénk az időt.
-Nem tudom, hogy jó ötlet e. Megzavartam Shawnékat, tönkretettem a randitokat és még Aaliyah-ék sem tudtak békeben hazajönni.-Hebegtem.-Azt hiszem jobb, ha hazamegyek. Alapból Jesse-vel kéne lennem, a próbánk csak egy óra múlva kezdődik, meg kéne csinálnom a házit és...
-Nem mész sehova.-Szakított félbe Sophie.-Nem tetted tönkre a randit és lefogadom, hogy a többiek sem bánják, de azt elárulhatnád, hogy mi van Jesse-vel.
-Mi az, hogy mi van vele? A barátaival van és nem akartam zavarni, ezért eljöttem, a kulcsom pedig itthon maradt és ezért jöttem Shawnékhoz.
Csend telepedett a szobára, de ahogy végignéztem a szemeken, tudtam, hogy még az sem hisz nekem, aki akkor ismert meg.
Percek teltek el csendben, mikor kibukott belőlem a kérdés:
-Honnan tudták meg a címünket?
-Bármelyik osztálytársunk megadhatta, aki szeret szerepelni, vagy keresztbe akar tenni neked.-Nézett a szemembe Sophie, mire a düh lila ködként borult az agyamra és ökölbeszorított kezekkel indultam az ajtó felé.
-Mégis mit csinálsz?-Kapott fel a derekamnál fogva hátulról Shawn.
-Elküldöm azt a libát a büdös francba!-Kapálóztam.-Eressz el!
-Miről beszélsz?-Tartott szorosabban.
-Arról a ribancról!-Kiabáltam.
-Luna beszélj már érthetően!-Emelte meg a hangját és magafelé fordított, én pedig ijedtemben összébbhúzódtam.-Sajnálom.-Vett vissza.
-Nem csináltál semmi rosszat.-Ráztam meg a fejem.
-Miatta van, igaz?-Kérdezte halkan.-Bántott.
-Nem, csak még sosem keltél ki így magadból és meglepett.-Válaszoltam halkan, hogy a többiek ne hallják a beszélgetésünket.
-Ne haragudj, csak...
-Tudom.-Szakítottam félbe és a szemébe néztem.
-Sajnálom.-Ölelt magához sóhajtva.
-Semmi baj. Én is sajnálom.-Temettem arcom a mellkasába.-Mostmár megverhetem Blairt?-Mosolyodtam el halványan.
-Blair volt?-Tolt el, hogy a szemembe tudjon nézni.
Szemében harag, düh, félelem és aggódás csillogott, s mintha csodálat is ragyogott volna, bár ezutóbbit nem tudtam hova tenni. Újra elvesztem szemeiben és csak egy bólintásra futotta tőlem.