Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 7.

Figyelem!
A részben szereplő dalszöveg a saját irományom. Nem másoltam le senkitől.
Kritikát szívesen fogadok vele kapcsolatban.❤

Shawn:
Elment.
Elköszönt anyáéktól és hazament.
Ez az én hibám volt.
Elhagytam őt és a bizalma is megingott, majd a mélybe zuhant. A bizalma, amit mindig annyira féltett mindenkitől és olyan nehéz volt megszerezni. A bizalma, amit éreztem minden alkalommal, mikor csak együtt énekeltünk.
Az fájt a legjobban, hogy megint megbántottam. Sírva távozott és ez facsart egy hatalmasat a szívemen, amitől elviselhetetlen fájdalom lett úrrá a mellkasomban, ami a padlónál is mélyebbre küldött.
És mégcsak utána sem mehettem, hogy a karjaimba kisírja magát, mivel én voltam az ok, amiért sírt. Valószínűleg csak rontottam volna a helyzeten, ha utána mentem volna, pedig az volt minden, amire vágytam.
Legszívesebben üvöltöttem volna és a falat ütöttem volna, de sosem voltam az önbántalmazás híve. Mégis olyan harag gyűlt fel bennem, amit anno Jesse-ék miatt éreztem, mikor bántották őt. A testemen is látszott ez a méreg. A szívem ezerrel kalapált, az izmaim pattanásig feszültek, a kezeim ökölben pihentek mellettem és remegtek, miközben az állkapcsom már fájt, ahogy összeszorítottam a fogaimat.
Az én szememből is könnyek folytak, miközben Luna szavai a fejemben visszhangoztak. A tudat, hogy bántottam őt, a szavai, amiket mondott és annak az igazsága, valamint az, hogy talán örökre elveszítettem, kikészített.
Légy boldog Honey-val, mert nekem az a legfontosabb, hogy te boldog légy, aztán felejtsünk el mindent-ez az egy mondat egyre hangosabban kiabált a fejemben és törte egyre kisebb darabokra a szívemet.
Még mindig fontos volt neki, hogy boldog legyek. Azok után, amiket csináltam vele, hogy annyiszor padlóra küldtem és megtörtem, még mindig az volt neki a fontos, hogy én boldog legyek.
Ironikus volt, mert azzal, hogy közölte, hogy legyek mással, pont nem a boldogságomat érte el. De ez volt a legkisebb gomdom, akkor, amikor ott álltam és a szívem darabkái a földön estek egyre kisebb darabokra.
A számat elhagyta egy reszketeg sóhaj, majd kimentem a zeneszobából, magam mögött hagyva az emlékeket, amik akkor olyan távolinak tűntek. Mintha az egész csak egy álom lett volna, de közben mégis, fájdalmasan valós. Lassan belépdeltem a szobámba, majd bedőltem az ágyamba, mit sem törődve azzal, hogy vendégeink vannak lent a nappaliban. Hasra fordultam, s a plafont bámulva hagytam, hogy a sós cseppek az orrom alá dörgöljék, hogy mekkora szemétláda voltam Lunával. Viszont az, hogy a tesóim még nem voltak ott a szobámban, csak bizonyították Luna szavainak az őszinteségét. Valószínűleg szólt Aaliyah-nak és Calebnek, hogy abban a helyzetben hagyjanak, mert már rég ott lettek volna, ha nem tette volna ezt meg. És ezért még jobban fáj, amit vele tettem. Annyira ismert. Tudta, hogy mikor, mire van szükségem. Vele a csend is jó volt régen, amikor az enyémnek tudhattam, de akkor, amikor ott feküdtem a szobámban, a némaság kegyetlenül üvöltött a képembe.
-De, ha ennyire ismer, akkor azt is tudja, hogy még szeretem-suttogtam magam elé, s lehunytam szemeim, amitől a könnyek csak gyorsabban buggyantak ki a szememből.
Légy boldog Honey-val, mert nekem az a legfontosabb, hogy te boldog légy, aztán felejtsünk el mindent-csendültek fel újra a szavai a fejemben.
Még mindig az neki a legfontosabb, hogy boldog legyek. Annyi fájdalmat okoztam neki, mégis fontos vagyok a számára. Tudom. Láttam a szemeiben-agyaltam magamban a számat rágva.
A szavaitól lepörögtek előttem a Honey-val töltött idők. Hogy hányszor bújtam hozzá éjjelente és mennyi támogatást kaptam tőle a koncerteken. Láttam magam előtt a jelenetet, amikor találkoztunk a kávézóban, aztán, amikor elhívtam az első randinkra. Lepörgött előttem az első csókunk, az este, amikor azt mondta, hogy lesz a barátnőm és a sok nevetés, amit tőle kaptam.
Istenem Honey.
Tényleg szerettem őt.
Fontos volt nekem, de nem úgy, mint Luna.
Nem szerelemmel szerettem és sosem tudta volna teljesen betömni azt az űrt, amit Luna hiánya okozott bennem.
-Kicsim-nyitott be anya a szobámba egy kopogás után, aztán megállt az ajtóban és bedugta a fejét, hogy rám tudjon nézni onnan.-Bejöhetek?
-Gyere-néztem rá a könnyeimen keresztül, megemelve a fejem a párnáról.
-Luna mondta, hogy volt egy kis vitátok-jött be, majd megállt az ágyam mellett.
-Az nem a jó szó rá-néztem vissza a plafonra.-Nem vita volt-ráztam meg a fejem.-Annál rosszabb. Egy kegyetlenül fájdalmas veszekedés. Sajnálom, hogy elrontottam a karácsonyi összejövetelt.
-Az összejövetel a legkevesebb-rázta meg a fejét sóhajtva.-A lelketek aokkal jobban aggaszt minket.
-Szeretem őt, még mindig anya-hunytam le újra a szemeimet és a hangom elcsuklott a mondatom végére.
Régen mindig arra vágytam, hogy megtudjam, hogy milyen az igazi szerelem. Akartam, hogy egyszer majd valaki összetörje a szívem, mert el sem tudtam képzelni, hogy ennyire tud fájni. Akkor, amikor ott feküdtem, a könnyeim perzselték a bőröm, ahogy végigfutottak az arcomon, vagy épp a halántékomon és a mellkasomban egyszerre volt üresség és égető fájdalom, azt kívántam, hogy bár soha nem tapasztaltam volna meg, hogy milyen, amikor egy ember szíve összetörik valaki miatt, akit feltétel nélkül szeret.
-Fiam, apád mesélte a beszélgetéseteket, és egyet értek vele. Komolyan varázslatos volt, ami köztetek volt. Annyira örültem, hogy végre megtaláltad azt, akivel megélheted az igaz szerelmet. A fiam végre boldog volt és ez felbecsülhetetlen volt nekem. Viszont azt tudnod kell, hogy, ha Luna nem tud újra a bizalmába fogadni, akkor is élned kell majd tovább az életed-ült mellém és rátette kezét az enyémre.
-De anya-ültem fel és mélyen a szemeibe néztem.-Luna nélkül ez nem élet, csak létezés-folyt végig egy újabb könnycsepp az arcomon.-Helyre fogom hozni. Helyre akarom. Így mindketten szenvedünk és én nem bírom elviselni, hogy ő nincs jól. Szükségünk van egymásra. Nem fogok semmit sem erőltetni, de nem fogom feladni-töröltem meg szemeim, s már valamennyivel határozottabb voltam.
-Ebben biztos vagyok-könnyezett be anya is a szemembe nézve.
-Szerinted hogy kezdjem el? Hogy tehetek jóvá egy ilyen hibát? Te mivel bocsátanál meg Luna helyében?
-Én nem beszélhetek az ő nevében Kicsim-rázta meg a fejé egy halovány mosollyal.-Nem vagyunk egyformák, nem képzelhetem magam a helyébe, mert akkor is én, én maradnék egy másik testben.
-De valamilyen tanácsod csak van-remegett meg az alsó ajkam, ahogy már-már betegesen akartam kapni valami támpontot.
-Tanuld meg Shawn, hogy semmi sem durvább, mint egy összetört szívű nő. Hogy mit tanácsolok Lunával kapcsolatban? Csak az alapján tudok nyilatkozni, amit láttam és hallottam. Ne erőltess semmit neki. Lassan és óvatosan közelítsd meg és hagyd, hogy magától döntsön úgy, hogy megint a bizalmába fogad téged-simította meg az arcom, mire én bólintottam, majd felálltam, s kezembe vettem a gitárom.
-Megharagszol, ha kimegyek énekelni egy kicsit? Most nem hiszem, hogy nagyon menne a mosolygás. Ígérem, hogy összeszedem magam és nem sokára visszamegyek hozzátok.
-Persze-állt fel, s elém lépett.-Menj csak. Csak tudni szerettem volna, hogy megvagy-e-adott puszit a homlokomra, majd kisétált a szobámból.
Még egy darabig meredtem az ajtóra, amin távozott, s emésztgettem a szavait, hogy össze tudjak tenni magamban egy koncepciót, ami alapján helyre terveztem hozni a dolgokat Luna és köztem, de végül kimentem az erkélyemre, melyről ráláttam Luna szobájára. Az erkélyre, amihez annyi vele töltött emlék fűzött és ami annyira hiányzott a turné alatt. A tekintetem automatikusan Luna ablakára siklottak, de nem láttam mozgást, így visszavezettem a pillantásom a gitáromra, s énekelni kezdtem.
When You're Ready.
Egyértelműen neki énekeltem, mint régen, tele érzelmekkel, fejben a burokban, ahova régen kerültünk minden alkalommal, amikor együtt hallattuk a hanguk.
-Szeretlek-suttogtam magamban neki üzenve, miközben olyan érzelmesen játszottam, mint talán még soha életemben.
Belevittem a fájdalmam, a hiányérzetet, amit ő hagyott maga után, a reményt, amit a szavai adtak, hogy talán újra lehet az enyém és a szerelmet, amit iránta éreztem, mióta először megláttam.