Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 4.

Luna:
-Ezért még állati pipák lesznek-kuncogtam, miközben Zayn behúzott a vendégszobába, miután mindenki elaludt.
-Nem tehetünk róla, hogy nem volt hely ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk-vigyorgott, majd egy puszit lehelt az arcomra.-Hoztál pizsamát?
-A nappaliban felejtettem-sütöttem le a szemeim zavaromban és beharaptam az alsó ajkam.
-Elfordulok, addig bújj bele a felsőmbe-vette le az említett ruhadarabot, majd a kezembe adta és megfordult.-Egyébként én ott is simán aludtam volna veled, ha elfértünk volna, szóval valószínűleg így is, úgy is kaptuk volna a kérdéseket-fejtegette tovább az előbbi témát.
-Hát kérdésekből szerintem így is kapunk majd bőven, ha más nem, akkor én a lányoktól biztosan-vettem le a felesleges ruhdarabokat, meghagyva a bugyit, majd belebújtam Zayn pólójába.
Ahogy megcsapott az azon lévő illata, a testemet forróság öntötte el és a gyomromban furcsa bizsergés indult. Biztonságban éreztem magam a pólójában.
-És mit mondasz majd nekik?
-Az igazat-bontottam ki a hajam.-Hogy csak együtt aludtunk.
-És a csókot elmondod?
-Ha te nem szeretnéd, akkor nem-érintettem meg a karját, hogy jelezzem, hogy visszafordulhat.
Amint ismét felém volt arccal, a tekintete végigsiklott rajtam, majd az arcán hatalmas mosoly terült el.
-Jól áll-simított ki egy tincset az arcomból, amitől a bőröm pirossá változott.-És nyugodtan mondd el, ha szeretnéd, nem bántam meg.
-Kicsit nagy-néztem végig magamon a témát terelve, s konstatáltam, hogy a póló kábé a combom közepéig ér.
-De így tökéletes-adott puszit a homlokomra, majd az ágy felé biccentett.-Mássz be, mindjárt én is bebújom, csak leveszem a gatyám, meg a zoknim.
-Okés-biccentettem mosolyogva, majd bemásztam a puha párnák közé és betakaróztam.
Hiába volt vagy negyven fok, én abban is képes voltam fázni, így vagy nyakig betakaróztam. A húgom mindig ezzel piszkált régen, ugyanis kicsi korom óta ezt tettem, de amikor velem aludt, hogy megnyugtasson, akkor tűrte a meleget és a takarót. Soha nem fogom tudni megköszönni neki rendesen azt, amit értem tett abban az időszakban. Hiába mondta, hogy testvérek vagyunk és én már sokkal többet is tettem érte, ha nem lett volna mellettem, akkor talán sokkal rosszabbul viseltem volna a helyzetet és ezt meg akartam neki köszönni, minden áron.
-Fázol?-Pillantott rám Zayn, miközben kibújt a nadrágjából és a zoknijából.
Ahogy ezektől megszabadult, teljes rálátást nyertem a testére. Az izmos lábaira, kockás hasára, erős mellkasára és bicepszeire. Mikor megfordult, hogy lekapcsolja a lámpát, a hátát és a fenekét is végigmértem, s a látványtól nagyot nyeltem. Miközben lépdelt felém és az ablakon besütő Hold fénye megvilágította őt, ezzel ezüstre festve a testét, a porcikáim szinte visítani kezdtek, hogy megérinthessem és ő is engem. Vágy öntötte el a testem, ahogy bemászott mellém. A szívem zakatolni kezdett, a gyomromban a bizsergés egyre csak nőtt, s a vérem felpezsdült. Shawn volt az első, akivel testi kapcsolatom is volt, s mióta elment, nem volt senki más, viszont olykor kifejezetten vágytam rá. Zayn annyira közel volt hozzám és csak egy bokszer takarta a tökéletes testét. Mégis, amikor körém fonta a karjait, nem az volt a legfontosabb, hogy lekerüljön rólunk a maradék textil. Onnantól a vágy átment inkább megnyugvásba és melegségbe. A fejem a mellkasára tettem, az egyik lábam áthelyeztem a combjain és a hasán kezdtem rajzolgatni az ujjaimmal. Zayn a vállamat cirógatva, másik kezével a hajammal játszva feküdt mellettem, miután betakarta magát a derekáig.
-Így kényelmes?-Kérdezte suttogva az ajkait a homlokomhoz érintve.
-Igen, nagyon jó-hunytam le a szemeim mosolyogva.-Neked jó?
-Tökéletes-biccentett aprót, s folytatta a hajammal való játszadozást.
-Miért pont velem akarsz fellépni a Grammy-n?-Kérdeztem pár perc csend után.-Hiszen mennyi One Direction rajongó örülne annak, ha valamelyik fiúval énekelnél majd. Az emberek tombolnának és a lányok zokognának-mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott pár rajongó arca, amikor találkoztak velem egy boltban, vagy csak az utcán.
Hihetetlen, hogy mennyire szívetmelengető látvány és érzés tud lenni, hogy valaki ennyire ragaszkodik hozzád, mégha nem is ismer személyesen. Mindig tudtam, hogy ez különleges dolog lehet egy rajongó és énekes, vagy kedvenc színész között, de átélni egy teljesen más élmény volt. Hiszen kisgyerekek néztek fel rám és akartak olyanná válni, mint én. Inspiráltam őket és ők is engem. Azt, amit nekik köszönhettem, azt leírni is nehéz lett volna. Nélkülük sehol nem lettem volna, de az érdekelt a legkevésbé. Az ő örömük tette azt az egészet olyan meséssé. Az örömük és a szeretteim büszkesége. Nem is olyan rég még szinte képtelen voltam mások előtt szerepelni, s akkor Zayn Malik kért fel, hogy lépjek fel vele egy olyan neves díjátadón, mint a Grammy. Ezt nem tudtam volna megtenni, ha nem állnak mögöttem olyan csodás emberek, mint akik ott voltak nekem.
-Felkértek, hogy énekeljek valakivel és nekem rögtön te ugrottál be. Jó volt veled dolgozni, jól szólunk együtt és a magánéletben is fontosak vagyunk egymásnak. Hülye lettem volna nem téged választani.
-És a srácok?
-Mivel a korábbi menedzserünkkel nem egy gond volt, így nem lenne túl szerencsés egyelőre együtt dolgozni, mert abból dráma lehetne.
-És mit akarsz majd énekelni? A te számaid közül valamelyiket? Vagy a duettünket?
-Tőled a With You-t.
A kijelentésére felkaptam a fejem és feltámaszkodva a szemébe néztem.
-Az én dalomat akarod énekelni?-Néztem meglepetten és a mellkasomat újabb melegség hullám öntötte el.
-Szeretem azt a számot-mosolyodott el kisfiúsan, mint amikor zavarban van.
-Komolyan azt akarod énekelni?
-Teljesen komolyan-bólintott magabiztosabban.-Feltéve, hogy neked is megfelel és Andrew is belemegy.
-Bele fog szerintem-feküdtem vissza a mellkasára és jobban hozzábújtam.
-És neked megfelel az a dal?
-Nos, át kell majd írni két szólamra, hogy duettként tudjuk előadni, de igen, érdekes lesz, tetszik az ötlet-szökött idétlen mosoly az arcomra.
-Hát, februárig van bőven időnk mindezt megcsinálni-suttogta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Majd maximum érted megyek a suliba, hogy aztán tudjunk próbálni, meg meglátjuk, hogy hogy érsz rá az iskola, meg az érettségi mellett.
-Hihetetlen, hogy mennyire nem akarom elkezdeni ezt az évet-sóhajtottam megrázva a fejem.
-Igaza van Liamnek, messze nem olyan ijesztő ez, mint ahogy azt gondolod.
-Lehet, de maximalista vagyok és tudod, hogy milyen izgulós is mellé.
-Igen, tudom-simogatta a karom fel és le.-De ha valaki, akkor te simán megcsinálod. Szorgalmas vagy és okos, egyszerű menet lesz, csak a parát kell majd legyőznöd.
-Hát igen, az lesz a nehezebb része az egésznek-ásítottam nagyot, mire ő édesen felkuncogott.
-Aludj csak. Sok volt az utazás, meg az időeltolódás, rád fér a pihenés.
-De nem baj?
-Dehogy, jó éjt Hercegnő-adott puszit a fejem búbjára.
-Jó éjt Zayn-suttogtam csukott szemmel már félálomban.
Reggel szokás szerint korábban keltem mindenkinél, így ügyelve arra, hogy senkit ne keltsek fel, kimásztam az ágyból és a konyhába mentem reggelit és kávét készíteni. Sütöttem palacsintát, mert tudtam, hogy a fiúk és a lányok is imádják, majd lefőztem a kávét és megcsináltam mindenkinek úgy, ahogy szereti, aztán sorba raktam, hogy ne keverjem össze. Miután végeztem mindennel, a pultra ülve kezdtem meginni a sajátomat, s közben halkan dúdolgattam. Olyan nyugodt és kellemes éjszakám volt, amit elég rég tapasztaltam már, de Zayn karjaiban egyszerűen elkapott a teljes megnyugvás. Eszembe se jutott Shawn arca, s nem kapott el a hiánya sem. Csak Zayn létezett és én és ez az érzés az álmaimba is elkísért.
-Jó reggelt-lépett be a konyhába suttogva Niall.
-Jó reggelt-szálltam le a pultról, majd odaadtam neki a kávéját.-Parancsolj.
-Köszi-ült az asztalhoz, majd végigmért.-Az Zayn pólója rajtad?
-Igen, tegnap kölcsönadta.
-Együtt aludtatok?
-Igen, a vendégszobában, mert nem fértünk el, miután mindenki kidőlt.
-Csak aludtatok?-Szűkültek össze a szemei, ahogy az arcom kezdte fürkészni.
-Igen Niall, csak aludtunk-sóhajtottam a hajamba túrva, majd ellöktem magam a pulttól és leültem az asztalhoz vele szembe.
-Mi van most köztetek?-Kortyolt a kávéjából.
-Barátok vagyunk-vontam vállat, s én is ittam a reggeli ébresztőmből.
-Szóval azt mondod, hogy amikor tegnap beléptem hozzátok a konyhába, akkor nem történt köztetek semmi?
-Csókolóztunk-vágtam rá, mintha csak az időjárásról csevegnénk, de abból ítélve, ahogy Niall összerezdült az jött le, hogy neki kicsit sem tetszik ez a téma.-De mért zavar ez téged annyira? Mármint tudom, hogy Shawn az egyik legjobb barátod és, hogy én is fontos vagyok neked, de már nem vagyunk együtt.
-Tudom-sóhajtott és feszélyezve a hajába túrt.
-Akkor mért zavar ez az egész? Miért baj, hogy Zaynnel jól érzem magam? Hiszen ő is a barátod. Az ő boldogsága nem fontos neked?
-Dehogynem fontos, hiszen lényeges része az életemnek. Amikor anno kilépett a bandából az nagyon megviselt, érted? Volt olyan, hogy valaki a koncert közben felkiabált, hogy ne én énekeljem a szóló részt, hanem Louis, mert én nem nézek ki jól és nem illek közéjük. Amikor ezt meghallottam, akkor teljesen kibuktam és kábé összeomlottam. Lementem a színpadról és miután Louis befejezte a dalt, megállították a koncertet és lejöttek megnyugtatni. Szerinted nem fontosak nekem mindannyian?
-Tudom, hogy azok, de épp ezért nem értem, hogy mért nézel rá úgy, mint egy gyilkosra, ahányszor a közelembe jön.
-Egyszerűen féltelek titeket. Zayn mélyen belül nagyon szenvedélyes és romantikus, mégha ezt nem is mutatja ki, de azért tud seggfej is lenni. Te meg nagyon érzékeny és értékes lány vagy, nem akarom, hogy esetleg összetörjön téged, vagy egymásnak okozzatok kárt. Na meg Shawn...-elharapta a mondatot és lesütötte a szemét, de már túl késő volt, nekem felkeltette a figyelmem.
-Mi van Shawnnal Niall? Mi köze van ehhez az egészhez? Miatta nézel úgy Zaynre?
-Minden nap telefonál, hogy mi van veled és hogy vagy. Szerintem egyáltalán nincs túl rajtad Lu.
A szavaira egy pillanatra a szívem kihagyott egy ütemet és a lélegzetem is elakadt, de aztán megjelent előttem a kép, ahogy Honey-val ölelkeztek, mielőtt a Szigeten fellépett a színpadra. Meg az, ahogy viselkedett velem, mielőtt szakított és elönt a méreg.
-Nekem nagyon úgy tűnt, hogy már túl van rajtam-álltam fel, hogy elmossam a már üres bögrémet.-Nem bűntetheted Zaynt azért, mert jól érzem magam vele, miután Shawn úgy viselkedett.
-Tudom, hogy neked énekelt a Szigeten-szólt utánam Niall, mire lemerevedtem.
-Ott sem voltál-tiltakoztam összeszedve magam.
-De elmesélte nekem-vágta rá azonnal, elérve, hogy feléforduljak.-Felhívott másnap és elmondta, hogy mi volt. Azt is, hogy volt egy kis szóváltásotok.
-Ez már teljesen tárgytalan-fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.-Két hete volt és engem nem keresett, ráadásul nem tudnék bízni benne úgy, mint régen.
-Luna...-állt fel, de megráztam a fejem.
-Kérlek Niall-szakítottam félbe-Shawnnak már barátnője van, én meg nem akarok már a múlton rágódni, érted? Megértem a te oldalad és az aggodalmaidat is, de nagyon szépen kérlek, hogy fogadd el a helyzetet.
-Rendben-bólintott pár perc csend után, de amikor elkezdtem elmosni a bögrémet, megint megszólalt.-Ha esetleg megpróbálna megint az életed része lenni és bebizonyítaná, hogy megbánta és bízhatsz benne, akkor hagynád neki?
A kezem lemerevedett és az izmaim is befeszültek, miközben a mellkasomba belenyilalt valami. Fájt. Nagyon.
-Őszintén nem tudom Niall-nyeltem nagyot a csapból folyó vízre meredve.