Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

47.

Luna:
-Beszélj Calebbel.-Vágta rá Sophie, amikor elmeséltem neki a Magconról szóló tervemet.-Nála jobban senki sem ismeri Shawnt.
Épp az asztalomnál ült és csináltam a halloweeni sminkjét. A fiúkat egy órával későbbre hívtam át, hogy legyen egy kis időnk kettesben a legjobb barátnőmmel. Jessiék azt mondták, hogy ott találkozzunk, Evie-t és Aalt pedig már megcsináltam, így tényleg kettesben tudtunk lenni.
Elég húzós hetünk volt. A fotózás után megint felrobbantottuk az internetet. Hozzáteszem a képek nagyon jók lettek, csak valaki mégis meglátott minket a fotózás alatt és posztolt is egy képet, amin Josiah épp engem fotóz, Shawn pedig néz. Nemcsak kirakta ezt a képet, de a következőt írta hozzá:
"Szeretném, ha egyszer rám is olyan szerelmesen néznének, ahogy Shawn néz Lunára."
Na innen viszont jött minden. Vita, hogy nem is néz rám úgy. Támadások, hogy csak kihasználom és Camival sokkal jobb páros lennének. Vádaskodások, hogy biztos kamu, hogy együtt vagyunk Deannel és valójában Shawnnal titkoljuk a dolgot. Majd jött az, hogy egyik sem igaz, mert a klipp Zaynnel annyira hiteles lett, hogy azt nem tudtuk volna előadni, hacsak nincs köztünk valami. Egy darabig bírtam ezeket, aztán megint bezártam az összes portált és a legtöbb időmet magammal, Shawnnal, vagy a temetőben Caroline-nal töltöttem. A barátaimat eléggé elhanyagoltam, mert vagy edzettem, vagy tanultam, vagy dolgoztam, vagy a temetőben sírtam, amikor épp nem Shawn karjaiban dühöngtem. De mindezek ellenére ők mellettem maradtak és naponta legalább egy órát telefonáltunk a közös csoportunkban, hogy ne hanyagoljuk el egymást teljesen. Mondjuk nekik is durva hetük volt. Elenára és Jessire is rászállt a sajtó Louis és Harry miatt, Sophie-t és Calebet pedig Shawn és miattam faggatták, amikor csak tudták a cápák, úgyhogy mindegyikünk igyekezett meghúzni magát. Tudtuk, hogy egy idő után lecseng az egész, úgyhogy próbáltunk nem túl sokat parázni és kihasználni azt az időt, amíg nyugtunk lehetett.
Ráadásul nem volt elég a sajtós dolog, a Rómeó és Júlia darab folyamatos próbái is kimerítettek minket. Szépen haladtunk mondjuk. Még a leglustább, vagy kiállhatatlanabb ember is odatette magát a próbák alatt. Sőt, Jese-ék is normálisak voltak, amíg a színpadon álltunk. Mondjuk attól erősen tartottam, hogy aznap a bálon majd megtalál, de igyekeztem elnyomni ezt a félelmet.
-De szerinted nem hülyeség?-Nyitottam meg a képet a csontváz sminkről.-Nehezebbet nem találtál?-Döntöttem oldalra a fejem.
-A könnyűben mi lenne a buli?-Vigyorodott el.-Az én legjobb barátnőm nagyon ügyes, neki a könnyű nem kihívás.
Csak mosolyogva megforgattam a szemem, majd elkezdtem a rendes sminket.
-Egyébként nem az. Shawn azt mondta, hogy neki is hiányoznak a srácok és Caleb majd' hogy nem a testvére. Szerintem is jó ötlet egyébként, de nem árt biztosra menni. Majd ma, ha átjönnek, akkor lefoglalom Shawnt és amíg Caleb sminkét csinálod, addig kifaggathatod.
Na igen...én lettem a mi kis négyesünk sminkese erre a napra. De nem bántam. Amúgyis szeretek rajzolni, meg festeni, mindig megnyugtat. Azután a hét után még jót is tett egy kis kikapcs.
-Köszi. Imádlak.-Mosolyodtam el halványan.-A hajaddal mi legyen? Befonjam, vagy feltupírozzam, vagy ilyen fonás és konty, mint a csajnak a képen?
Sophie kiválasztott egy La Cantrina, azaz mexikói csontváz jelmezt. Calebbel ők is egymáshoz illő jelmezt választottak, úgyhogy nem kis meló állt előttem, de minden percét élveztem.
-Szerinted melyik legyen?-Sandított rám bociszemekkel, mire felnevettem.
Pontosan tudtam, hogy mire megy ki a játék.
-Megcsinálom neked a fonott kontyot.-Birizgáltam meg Sophie orrátt az ecsettel, mire tüsszögni kezdett.
-Kapd már be.-Nyújtotta ki rám a nyelvét mosolyogva.-Tudod, hogy utálok tüsszenteni.
-Bocs Drága.-Küldtem puszit neki mosolyogva.
-Egyébként nem akarom mondani, de Zaynnel a ti dalotok a csengőhangom.
-Leváltottad Shawnt?-Ráncoltam a homlokom még mindig felfelé görbülő ajkakkal.
-A legjobb barátnőmnek kijött az első száma, még jó, hogy azt állítom be csengőhangnak.
-Zayn dala.
-Még mindig itt tartasz? Nem Lu, ez kettőtök dala. És nem sokára a teljesen egyéni dalod is kijön és akkor az lesz az új csengőhangom.-Mondta határozottan.
-Ne is mond. Még rengeteg meló van addig, mire teljesen meg leszek elégedve velük. Legjobban akkor megy a munka, ha Shawnnál vagyok, vagy, ha a temetőben.-Halkult el a hangom a mondat végére, mire Sophie kinyitotta a szemeit.
-Caroline nagyon büszke lenne rád.-Nézett mélyen a szemembe.-Mind azok vagyunk.
-Te is...
-Sokat járok-e hozzá? Még szép. A héten is öt délutánból hármat ott töltöttem. Láttam, hogy vittél neki új virágot.
-A kedvenceit, igen.-Sóhajtottam.-Ott nyugtom van. Nem zaklat senki és olyan, mintha még mindig....-elcsuklott a hangom, így inkább témát váltottam, mielőtt elsírtam volna magam.-Na csukd be szépen a szemed, hogy a szemüreg részt jól meg tudjam csinálni.-Erőltettem mosolyt magamra.
-Luna-tette a kezét az enyémre-nem a te hibád.-Rázta a fejét határozottan.-És még mindig velünk van. Ahogy mi is itt vagyunk egymásnak. Előttem nem kell erősnek mutatnod magad, ha sírnál.
A szavai elérték, hogy a sós cseppek legördüljenek az arcomon és kifakadjak.
-Mindent előre elterveztem már általánosban Soph. És mostanában a dolgokat nem én irányítom feltétlen és ez megijeszt. És hiányoznak a barátaim, te, meg Caroline. És a családom.
-Kincsem-ölelt magához szorosan-tudom, hogy ez most ijesztő neked, de talán jót is tesz. Megtanít sodródni az árral. Nálad erősebb lányt nem ismerek, minket pedig nem fogsz elveszíteni Lu. Veled vagyunk. A családod is és a barátaid is.-Tolt el, hogy a szemembe tudjon nézni.-Érted? Itt leszünk és már most baromi büszkék vagyunk rád.-Törölgette a könnyeim.-Szeretünk.
-Én is titeket.-Bújtam hozzá halvány mosollyal, s a nyakába fúrtam a fejem.

Egy órával később kész lettem a sminkjével, pont, amikor a fiúk beléptek a szobába. Valamin nagyon nevettek épp, de ahogy Caleb meglátta Sophie-t, elakadt a lélegzete.
-Gyönyörű vagy.-Makogta maga elé.
A smink miatt hihetetlen, de tényleg az volt. Mármint... Sophie csontváznak volt sminkelve, mégis baromi szép volt. A nagy, kék szemei világítottak a smink alólról, a telt ajkait pedig vörös rúzzsal emeltem ki jobban. Baromi büszke voltam erre a sminkre és Sophie pedig szerintem szinte az egyetlen lány, aki még csontvázként is gyönyörű tudott lenni.
-Üljetek le, még meg kell csinálnom a haját, de aztán ti jöttök. Kicsit elcsúsztunk a csajos csevely miatt.
-Eszméletlen ügyes vagy Luna.-Borzolta össze a hajam Caleb, miközben én előkerestem pár rózsász csattot Sophie hajába.
-Túlzás.-Mosolyogtam a számból kilógó hajtűvel.
-Nem, igaza van-lépett mellém Shawn, s hatalmas tenyerét a derekamra tette.-Nagyon ügyes vagy.-Adott puszit a halántékomra.
-Próbálkozom.-Mondtam lazán, de közben éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.
-Ne éés-dőlt el Caleb az ágyamon-miről szólt a csajos csevely?
-Az nem a te dolgod, amíg a lábad között ott lóg az a...
-Fenevad.-Szakított félbe a szemöldökét húzogatva, belőlem pedig felszakadt a nevetés.
-Fenevad? Te így nevezed?
-Még szép.-Vágta rá vigyorogva.-Elég bőkezű volt velem a teremtő, nincs rá panasz.
-Asszem megvan a következő csajos csevely témája.-Vetettem jelentősségteljes pillantást Sophie-ra, aki csak mosolyogva biccentett.
-Arra a beszélgetésre én is kérek meghívót.
-Most mondtam Caleb, amíg ott van a lábad közt a, nem, kizárt, hogy ezt kimondjam-grimaszoltam-szóval, amíg pasi vagy, addig nem kapsz meghívót.
-Jó, akkor ti sem a mi pasis beszélgetésünkre.-Nyújtotta ki rám a nyelvét.
-Ne fenyegess.-Emeltem égnek a tekintetem mosolyogva.
Szerettem az ilyen négyes pillanatokat. Mármint nagyon szerettem nagy társaságban lógni a többiekkel, vagy csak a lányokkal, de imádtam Calebbel, Shawnnal és Sophie-val négyesben lenni. A mi történetünk még akkor kezdődött, amikor csak mi voltunk és ők mindazok ellenére, amik történtek, mellettem voltak.
-Baromi ügyes vagy.-Nézte magát a tükörben Sophie, miután kész lett.-Köszönöm.-Ölelt meg, majd Shawnba kapaszkodott.-Shawn, szomjas vagyok, veszel le nekem poharat, amíg Luna megcsinálja Caleb sminkjét?-Kezdte kihúzni a szobámból váltva velem egy pillantást.
-Persze Törpilla.-Mosolyodott el Shawn.
-Na azért óvatosan a szavakkal. A csajod százötvenhét centi, én százhatvannyolc. Ő a Törpilla.-Csiripelt Sophie már a folyosón.
-Még hallak titeket.-Szóltam utánuk.
-Bocs Szívem, szeretünk.-Kiabált vissza Sophie.
-Tényleg szeretünk Édesem, de igaza van.-Tájékoztatott a nyilvávalóról Shawn is, mire csak megforgattam a szemem.
-Tényleg igazuk van.-Bólogatott Caleb vigyorogva.
-Fogd be, vagy nem csontváz leszel, hanem bohóc.-Fenyegettem meg, miközben elkezdtem lealapozni, de aztán komolyra váltottam.-Kérdezhetek valamit?
-Ezt hallhatja a Fenevad?-Ráncolta a homlokát.
-Eksüszöm, hogyha még egyszer kimondod, hogy Fenevad, én beragasztom a szád.
-Mért? Zavarba hoz?
-Te totál dilinyós vagy.-Nevettem fel.
-Na de viccet félretéve, mondd, hogy mi nyomja a lelked.
Kicsit deja vú érzésem volt. Arra emlékeztetett ez a jelenet, amikor Jesse-éktől kimentve elvittek Niall menedék házához és először találkoztam a fiúkkal. Caleb akkor délután felkísért, hogy megmutassa a szobám és akkor nyíltunk meg egymásnak először úgy igazán.
-A fotózáson Zayn mesélt a Magconról és, hogy mi történt Shawn és a srácok közt. Beszéltem már Shawnnal valamennyire erről, de szeretném elintézni neki, hogy Cammel beszéljenek. Ha nem is lesznek barátok, akkor is legalább tisztázzák a dolgot. Szerinted ez mennyire rossz ötlet tízes skálán?
Egy darabig tanulmányozta az arcom és szinte hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de aztán elmosolyodott.
-Szerintem egyáltalán nem rossz ötlet. Sőt... Ennyi jár mindkét fiúnak, de mindkettő hülye ahhoz, hogy megtegye a kezdő lépést.
-Akkor szerinted írjak rá Cameronra?
-Egy próbát megér.-Bólogatott hevesen.-Nincs mit veszítened Törpilla.-Borzolta össze a hajam.
-Ó, fogd be.-Löktem meg mosolyogva.
Sophie és Caleb támogattak ebben, Zayn szerint is jó ötlet volt és Shawnnak is hiányzott Cam. Anyáékkal és a bátyámmal mindenképp akartam még beszélni előtte és a One Directionös fiúkat is meg akartam hallgatni, hiszen voltak hasonló helyzetben, ha nem is teljesen ebben. Még jó pár beszélgetés állt előttem, de az első, apró lépést megtettem: bekövettem Cameron Dallas-t. Így aznap márcsak egy okom volt az aggódásra: hogy mi lesz a bálon.