Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

36.

Luna:
Végül túléltük a próbát, csak nagyon kimerültünk. Connorék egy csomó képet csináltak rólunk Zaynnel és Shawnnal, meg a picivel is. A próba végére már tudtam a saját koreográfiám és azt beszéltük, hogy következő nap elkezdjük a Zaynnel való táncot is. Kathie mindenkit elbűvölt amúgy. Tündéri kislány. Viszont mire mentünk haza már hulla fáradt voltam és mindenem fájt. Folyamatosan a cikkeken agyaltam, amik megjelentek rólunk Shawnnal. Kezdett nem érdekelni, hogy azt tippelgették, hogy tényleg együtt vagyunk-e, mert az így volt. De mikor bekavartak az orvossal, a terhességgel és a lánykéréssel, az nagyon zavart. Nem Shawn miatt. Hanem maga a helyzet miatt. Amit pedig egy-két ember írt nekem, az már undorító volt és komolyan bántó.

Mikor hazaértünk Shawn megkérdezte, hogy bemegyek-e hozzájuk. Mivel Caleb, Aaliyah és Shawn lettek volna együtt a kicsire vigyázva és szükségem volt a közelségére, így igent mondtam. Ugyan késő volt, de ők éhesek voltak, így csináltam nekik vacsorát és együtt figyeltünk Kathie-re.
-Ez pedig Shawn, Caleb és én kicsiként.-Mutogatta a képeket Aaliyah mosolyogva.
-Nagyon édesek voltatok.-Mosolyodtam el.-Milyen cuki a kis fürdőgatyád Shawn.-Kuncogtam.
-Hé, tiszta divat guru voltam.-Nézett fel a Kathie-vel való játékból.
-Ez asszem ma is így van.-Mosolyodtam el.
Kathie hatalmasat ásított.
-Későre jár. Le kéne fektetni.-Álltam fel.
-De úgy volt, hogy hazaérnek időben anyáék.-Dörzsölte meg a szemét Aaliyah és ő is ásított egyet.
-Lehet még elmentek kicsit iszogatni.-Állt fel Caleb és kinyújtózott.-Viszont tényleg késő van.-Utánozta ő is a kicsit, majd Shawn és én is áldozatául estünk az ásító rohamnak.
-Menjetek aludni.-Biccentettem felfelé.-Lefürdetem Kathie-t, aztán lefektetem aludni.
-Segítek.-Állt fel a karjaiban a kicsivel Shawn.
-Pihenned kell.-Tiltakoztam.
-Ahogy neked is.-Kontrázott rögtön.
-Jó.-Sóhajtottam lemondón.
-Jó éjszakát.-Ölelt meg Aaliyah.
-Jó éjt.-Pusziltam meg a feje búbját.
-Jó éjt Kislány.-Ölelt meg Caleb is, miután Aaliyah odament Shawnhoz elköszönni.
-Jó éjszakát.-Motyogtam kómásan a mellkasába.
Miután lefürdettük Kathie-t-ami közben jól eláztunk, hála a kis lurkónak-, Shawn is lezuhanyzott, majd Kathie kérésére együtt bújtak ágyba. Elkezdtem dúdolni nekik, aminek hatására pillanatok alatt merültek mindketten álomba. Irtó édes látványt nyújtottak együtt, Kathie a cumijával és a plüssével, Shawn pedig ahogy védelmezőn ölelte magához a picit. Csináltam egy fotót róluk, majd adtam egy puszit mindkettőjük homlokára, aztán lementem a nappaliba.
Nem tudtam ott hagyni őket. Tudni akartam, hogy Karenék épségben hazaérnek és Shawnékat sem volt szívem ott hagyni.
Elkezdtem tévézni, de a szemem majdnem lecsukódott közben. Hulla fáradt voltam és kimerült minden szempontból. Folyamatosan ugyanazon agyaltam és ezzel kikészítettem magam.
Egy idő után hiába koncentráltam, a szemeim elkezdtek lecsukódni és már a fejem is bicsaklott előre, amikor az ajtó nyitódása újra éberré varázsolt. Azonnal felpattantam és néztem, hogy ki az. Amikor láttam Karenéket lenyugodtam.
-Jó estét.-Köszöntem nekik.
Volt ott még egy nő és egy férfi, gondoltam, hogy Kathie szülei, így bemutatkoztam nekik, aztán Karent és Manuelt is köszöntöttem.
-Csináltam vacsorát és Kathie-t is lefürdettük és már Shawnnal alszanak. Igazából mindenki alszik.
-Nem kellett volna Luna.-Nézett hálásan Karen.
-Dehogynem. Ez a legkevesebb. Viszont ne haragudjanak, de nagyon fáradt vagyok és még le kell zuhanyoznom. Jó éjszakát.-Köszöntem el tőlük, majd elindultam haza.
-Köszönjük.-Hallottam még Manuel hangját.
-Természetes.-Biccentettem, majd tényleg ott hagytam őket.
Ahogy az ajtónkhoz értem lemerevedtem. Egy csokor rózsa várt a lábtörlőre rakva. Tudtam, hogy Shawn nem lehetett, hiszen aludt Kathie-vel és ha előbb rakta volna oda, akkor az már összeesett volna.
-Biztos Evie-nek.-Motyogtam, s felvettem a csokrot, ám a ráhelyezett kártyát látva görcsbe ugrott a gyomrom.
A gyönyörű művésznőnek, gratulációként a szerződéshez és szeretetem kifejezéseként.-Állt rajt.
Hatalmasat nyeltem és körbenéztem, mivel olyan érzésem támadt, hogy figyelnek és ez nem a lesifotósok miatt volt. Kiszúrtam egy árnyat az egyik fa mögül, így azonnal berohantam a házba és bezártam mindent. Az egész testem reszketett, hogy még a csokor is kiesett a kezemből.
-Itt nem bánthatnak.-Suttogtam magamnak.-Higgadj le Luna, csak menj lezuhanyozni.-Próbáltam elindulni, de a testem még percekig nem mozdult onnan.

Hiába voltam annyira kimerült és fáradt, mikor végre ágyba kerültem az istenért sem tudtam aludni. Folyamatosan belopták magukat a hangos, gonosz és ijesztő gondolatok a fejembe és hiányzott Shawn is mellőlem.
Ez így nem jó.-Gondoltam magamban.-Nem lenne szabad ennyire függenem tőle. Szeretem, de nem normális, hogy nem tudok aludni, csakmert nincs itt mellettem.
Sóhajtottam, majd felültem.
-Akkor írjunk.-Dörzsöltem meg az arcom.
Felkapcsoltam a lámpát, elővettem a tabletem, majd folytattam a történetem, amit Shawnnak is olvastam, mikor nála voltunk.
Az írás segített ugyan, de a gondolatok csak nem higgadtak. Folyamatosan a cikkek, Jesse-ék, az orvostól kapott hírek és a rózsa csokor körül pörgött az agyam.
Épp publikáltam az új fejezetet, amkor koppanást hallottam az ablakomon. Riadtan ugrottam egyet és a pulzusom egy másodperc alatt ugrott kétszázra. Újabb koppanás. Majd még egy. Az ablakomra meredtem és vártam mi jön, de csak ismét koppant az üvegen egy kis kavics.
-Szedd össze magad, állj fel és nézd meg, hogy mi, vagy ki az!-Parancsoltam magamra határozottan.
Felálltam, kissé remegve, majd szép lassan az ablakomhoz lépdeltem. Azonban ahogy kinéztem rajta minden félelmem elillant.
-Mit csinálsz?-Nyitottam ki azt és hajoltam ki rajta.
-Felébredtem és nem voltál mellettem, így nem tudtam visszaaludni és mikor átnéztem, láttam, hogy ébren vagy.-Mondta halkan.
-Kathie?
-Anyukájával és apukájával alszik már. Pihenned kéne.
-Nem tudtam aludni.
-Beengedsz?
Egy kis ideig haboztam, mivel aggasztott, hogy tőle függött a jó alvásom, de aztán bólintottam. Szükségem volt a védelmére, különösen a rózsás dolog után.
-Gyere az ajtóhoz.-Mondtam, majd elindultam le.
A csokrot direkt nem dobtam ki. Meg akartam mutatni neki. Mivel megígértük egymásnak, hogy őszinték leszünk a másikkal.
Ahogy belépett a házba, azonnal megcsókolt.
-Mi a baj?-Kérdezte aggódva, amint látta riadt tekintetem.
-Valaki ezt küldte. És láttam valakit a fa mögött, mikor hazajöttem.-Remegett meg a hangom.
-Mért nem hívtál rögtön?-Kérdezte megfeszítve a testét.
-Aludtál. Nem akartalak zavarni és reménykedtem, hogy csak képzeltem az árnyat.-Remegett a hangom a milliónyi érzelemtől, amik bennem tomboltak.
-Luna-vont ölelésébe sóhajtva.-Sosem zavarsz, érted? Szeretlek.
-Szeretlek.-Bújtam hozzá.
-Jesse-ék nem lehettek?-Próbálta kitalálni, hogy ki küldhettek a rózsákat.
-Szerintem Jesse-ék nem vacakoltak volna a rózsákkal, sem a cetlivel. És egyedül voltam. Ha ők lettek volna, simán odajöttek volna és azt tettek volna velem amit csak akarnak.-Ráztam meg a fejem.
-Félix?
-Szerintem ő is odajött volna.
-Akkor nem, ha meg akarnak törni. Akár Jesse-ék, akár Félix, akár más. Nem tudjuk ki az és mit akar.
-Kérlek ne beszéljünk most erről.-Néztem rá.-Menjünk aludni, mert mindjárt összeesem a fáradtságtól.-Fogtam meg a kezét és felhúztam a szobámba.
Shawn levette a felesleges ruhadarabokat, majd bebújt mellém és engem magához ölelt.
-Nagyon édesek voltatok Kathie-vel, ahogy aludtatok.-Cirógattam a mellkasát.
-Kicsit olyanok voltunk, mikor fürdettük, mint egy család.-Játszott a hajammal.
Egy pillanatra megijedtem, de aztán beláttam, hogy tényleg olyanok voltunk és igaza van.
-Igen. Nagyon édes kislány, bármikor segítek vigyázni rá, ha úgy van.
-Köszönöm. Az egészet, hogy csináltál vacsorát és ott voltál velünk.
-Én köszönöm, hogy bejöttél ma hozzám.
-Ki szeretném használni a perceket, amiket együtt tudunk tölteni.-Adott puszit a homlokomra.
-Nagyon szeretlek.-Néztem rá, majd megcsókoltam.
-Én is téged.-Mondta, mikor elváltunk.-De most próbálj aludni, hosszú napod volt és holnap sem lesz könnyű.
-De te is aludj.-Suttogtam lehunyt szemekkel kómásan.
-Úgy lesz, csak megvárom, hogy te elaludj.-Suttogta ő is.
Csakhogy a történések túlságosan felzaklattak és így az álmok sem voltak túl békések. Finoman szólva sem...