Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 14.

Luna:
A szívem hevesen vert visszhangot a fülemben lüktetve, miközben álltam a reptéren és Dean kezét szorongattam. Annyira erősen fogtam a kezét, hogy kezdtem attól félni, hogy eltöröm azt, így megpróbáltam elhúzni, de nem engedte.
-Nyugalom Kislány, végy egy nagy levegőt. Minden rendben lesz-adott puszit a halántékomra, ami a körülöttünk álló paparazzóknak nagyon tetszett.
Igyekeztem nem tudomást venni róluk, ami az elmúlt időszakban egész jól ment, de nagyon idegesítettek. Amikor bevállaltam, hogy megpróbálom az éneklést, tudtam, hogy ez nem csak a pozitív dolgokról szól, de kezdett az agyamra menni, hogy amikor szimplán sétálni mentem, akkor is vagy hatezer kép készült rólam és összekötöttek valami mondva csinált cikkel. Pár nappal azelőtt elmentem Sophie-val és a lányokkal sétálni, majd lehoztak rá két napra kábé egy szaftos pletykát, miszerint Shawnt sírattam a lányokkal, csakmert észrevették a karperecem, ami a fiún is rajta volt. Néha teljesen felfoghatatlan volt a számomra, hogy mennyi időt töltenek emberek azzal, hogy ilyen összefüggéseket keresnek. Az mellékes volt, hogy igazuk volt azzal kapcsolatban, hogy nem véletlenül volt rajtunk és ráhibáztak a dologra, de nem értettem, hogy miért nem töltötték hasznosabban az idejüket, mint a mi magánéletünkben turkálással.
-Nagyon izgulok-néztem rá, s megint megszorítottam a kezét.-Nincs itt Andrew, csak telefonon keresztül tud egyeztetni a fiúk menedzserével és velem és ez ijesztő. Teljesen rá leszek utalva egy idegenre és az sem biztos, hogy jól fog menni a munka. Talán utálni fognak.
-Aki téged utál, annak nincs ki a négy kereke-simított ki egy kósza tincset az arcomból, s a szavaitól éreztem, hogy elpirulok.
Nem azért vörösödtem el, mert ő mondta. Ha Shawntól hallottam volna ezt, akkor valószínűleg sokkal intenzívebb reakciót adott volna a testem. De nagyon jól estek a szavai és zavarba hoztak, ez tény.
Persze ő könnyen mondta, hogy ne izguljak, amikor nem volt rajongója a fiúknak. Már régen is imádtam a zenéjüket és amíg vártam rájuk, teljesen visszarepültem abba a korszakomba, amikor szerelmes voltam Luke Hemmings-be, s minden pillanatban őket hallgattam. Úgy éreztem magam, mint egy kistini. Egyszerre volt izgalmas és ijesztő.
-Ezt csak elfogultságból mondod-néztem a szemébe az orromat ráncolva, de ő megrázta a fejét.
-Ez nem igaz. Nem vetted észre, hogy mindenki imád téged? És, ha Shawn itt lenne, akkor olyan ritka pillanatot élnénk meg, amikor mi ketten egyetértünk.
Shawn említésére egy pillanatra lemerevedett a testem, amit ő azonnal érzékelt és a karjaiba vonva próbált enyhíteni a fájdalmamon. Eltelt egy hét, mióta a barátom elindult a turnéra és amennyire lehetséges volt, beszéltünk is a lehető legtöbbet, de nem lett egyszerűbb a távolság okozta hiány enyhítése. Általában igyekeztem elterelni a figyelmemet és minden mással lekötni azt, ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, hogy mennyire van tőlem messze Shawn. Éppen ezért rengeteget tanultam, áldoztam időt a hobbijaimra, írtam dalokat, valamint töltöttem időt a barátaimmal és a családommal. Amikor nem ezeket tettem, akkor vagy a karperecet nyomogattam, vagy messengeren beszéltem Shawnnal, vagy FaceTime-oltunk, vagy pedig aludtam. Na meg a barátom fenomenális koncertjeit néztem. Ez alatt az egy hét alatt visszavontam minden értetlenkedésem, amit az váltott ki, hogy nem értettem, hogy egyes emberek miért alszanak úgy, hogy hívásban vannak. Shawnnal rengetegszer csináltuk így, s ettől legalább minimálisan olyan volt, mintha mellettem szuszogott volna. Na meg az is mellettem volt, hogy a ruhatára nagy része és a parfümje nálam volt, amit magányos óráimban szaglásztam. Nem volt egyszerű, de igyekeztük kihozni a legjobbat a helyzetünkből. Végtére is megvoltak a maga előnyei. Például, hogy több időt töltöttem a szeretteimmel. Elég irónikus is volt a helyzet, ugyanis pont az egyik ilyen közös időtöltésnél a plázában, összefutottam Honey-val, aki mint kiderült, tovább lépett és nagyon boldog. Méghozzá Zac Efron volt az a szerencsés, akivel tovább tudott lépni. Amennyire lesokkolódtam, amikor megláttam, végül annyira élveztem is a beszélgetést, ugyanis tényleg hihetetlenül kedves lány.
-Sajnálom, nem akartalak megbántani, vagy felzak...
-Dehogy, semmi baj. Nem zaklattál fel, ne szabadkozz-ráztam a fejem a mellkasába fúrt fejjel.
Már szinte láttam magam előtt a másnapi cikkeket: Luna Blake és barátja nem félnek kimutatni az érzéseiket, a reptéren ölelkeztek, mintha nem lenne holnap.
Utáltam, hogy minden egyes fiúval, aki kicsit is kedves volt nekem és lógtam együtt vele nyilvános helyen, azzal hirtelen már össze is hoztak. Ez volt anno Shawnnal, meg Zaynnel, Deannel, sőt, egyszer még Calebbel is. Tudtam, hogy nem lesz másképp Luke-kal, vagy a fiúk valamelyikével sem, amikor majd kész lesz a klip. Elfogadtam, de nagyon idegesített.
-Biztos?-Fürkészte az arcom aggodalmasan, ami nekem halvány mosolyt csalt az arcomra.
-Biztos, ne aggódj-borzoltam össze a haját, amivel mosolyt csaltam az ajkaira.
Szóra nyitotta a száját, de a riporterek és paparazzók felhördülése jelezte, hogy megjelentek a fiúk és a pillanatnyi nyugalom, amit Dean okozott nekem, egy szempillantás alatt tűnt el. A szívem megint felgyorsult és a térdeim is remegni kezdtek, hiába szorította meg bíztatólag, finoman a kezem Dean. S amint a négy fiú a kis csapatukkal közelebb értek, egy pillanatra annyira lefagytam, hogy azt sem tudtam, hogy hogy köszönjek nekik. Rengeteget beszéltünk már telefonon, de munkakapcsolatilag egy kézfogás illett volna, azonban a jó kapcsolatunkhoz, amit addig mobilon keresztül alakítottunk ki, az ölelés passzolt volna. Szerencsére Luke a kezébe vette a dolgokat és amint a közelembe ért, egy hatalmas mosollyal az arcán megölelt.
-De jó végre látni élőben is, nem csak a FaceTime közben-szorított magához, s a hátam kezdte simogatni.
-Én is örülök nektek-mosolyodtam el, miközben üdvözöltem a másik három fiút is, aztán a menedzserükhöz léptem.-Jó napot, Luna Blake vagyok.
-Hugh Banks vagyok, a fiúk menedzsere-mosolygott rám kedvesen a férfi.
-Andrew nem tud itt lenni, mert Shawn turnén van, de...
-Ne aggódj Luna, Andrew mindent elmondott-szakított félbe és a vállamra tette a kezét.-Folyamatosan beszélünk, úgyhogy mindent tudok és semmit nem fogunk rád erőltetni, amit nem akarsz, vagy nem vállalsz be. Ja és tegezz nyugodtan.
-Nem tudom, hogy Andrew említette-e az új albumot, de...
-Szerintem ezzel várj, amíg nyugodtabb helyen leszünk-szakított félbe a fülemhez hajolva Dean, s én akkor kerültem vissza a valóságba.
Oda a reptérre, ahol körbevett az a rengeteg idegen és riporter, akik a legapróbb morzsára is ugrottak és emeletes tortákat gyártottak belőle. Ha elmondtam volna, amit akartam, akkor még több pletykának valót adtam volna a kíváncsi füleknek és azt nem akartam.
-Igazad van-néztem a fiú szemébe, majd a vendégeinkre.-Andrew intézett nekünk egy kisbuszt, azon megbeszéljük a dolgokat, kövessetek-indultam el kifelé az épületből, egyenesen a kint ránk váró jármű felé.
A fejemet lehajtottam, hogy a sok vakuvillanás ne vakítson annyira el és tudatosan mentem előre, a földre szegezett tekintettel. Több százan vettek körbe, mégis eszméletlen egyedül éreztem magam valamiért. Nem tudtam, hogy az egyre csak fojtogató érzéstől, amit a tömeg keltett bennem, vagy attól, hogy aznap először volt időm arra, hogy Shawnra gondoljak és a hiány okozta, de jelen volt.
Szerencsére mikor beestünk a kisbuszba és elindultunk, már egy fokkal jobban voltam. Nem toltak az arcomba kamerákat, vagy mikrofont, esetleg diktafont és nem vakultam meg a vakuktól. Csend volt és csak mi magunk. Csakis a jármű motorjának a zúgása hallatszott, amíg a fiúk is és én is összeszedtem a gondolataim. Csak akkor tűnt fel, hogy még mindig Dean kezét szorongattam, amikor a fiú közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott:
-Megvagy Kislány?
-Igen, ne haragudj-akartam elhúzni a kezem, de nem engedte és én nagyon hálás voltam ezért.
Megnyugtatott a közelsége és a támogatása. Valahogy nem éreztem már magam olyan egyedül.
-Mostmár mondhatod, amit bent akartál-mosolyodott el kedvesen, majd a fiúk felé biccentett, akik valami csokit kezdtek el enni.
-A stúdióba rendelhetünk majd pizzát. Bizonyára éhesek vagytok, ahogy látom-biccentettem oldalra a fejem, s képtelen voltam nem mosolyogni rajtuk.
Olyanok voltak, mint a kisfiúk. Kicsit úgy éreztem magam, mint az oviban. Teljesen azt a hatást keltették, mintha hónapokig könyörögtek volna az anyukájuknak azért a csokiért.
-Az életmentő lenne-válaszolt Calum, s a szemében édes fény csillant, amin nem tudtam nem nevetni.
-Van egy nagyon jó pizzázó, majd rendelek mindenkinek-biztosítottam őket, aztán áttértem a másik témára, amit még a reptéren kezdtem el.-Szóval, tudom, hogy most fogunk először együtt dolgozni és még nem tudjuk, hogy pontosan hogy is fog működni. Sőt, a klip miatt előre is elnézést kérek, olykor bénázom és nagyon maximalista vagyok-grimaszoltam, de ahogy Dean kis köröket kezdett rajzolgatni a kézfejemre, lassan lehiggadtam.-A lényeg, hogy nem tudom, hogy Andrew mondta-e, de készül az új albumom és szeretnénk vendégelőadókat rá és én rátok is gondoltam. Persze csak akkor, ha ti is benne vagytok, meg Hugh, te megengeded és jól fog menni ez a projekt, de nagyon örülnék neki.
-Én támogatom-mosolyodott el Ashton, majd a többiekre pillantott.
-Elég csábító ajánlat-piszkálta a gyűrűjét Micheal, s Calum is bólintott egy édes mosollyal.
-Már most imádok veled dolgozni, ne viccelj-nyújtotta a kezét Luke, nekem pedig felgyorsult a szívverésem.
-Király-csaptam bele felkiáltva, mint egy kislány, de aztán elkomolyodtam és Hugh-ra néztem.
-Biztos vagyok benne, hogy remekül fog menni a közös munka, meg hát szívesen utazok ide bármikor-bólintott, majd visszamélyedt a telefonjába, amin nagyon írt valamit.
-Mondtam, hogy imádni fognak-suttogta a fülembe Dean, én pedig aznap talán először, fellélegeztem.