Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 2.

Luna:
Mikor a suli előtti napokban megérkeztünk a repülő térre, már alig vártam, hogy hazaérjek, hogy aztán indulhassak találkozni a többiekkel, de mikor összeszedtem a csomagom és kiérve megláttam a rám váró fiút, először lemerevedtem. Eszméletlenül hiányzott már ő is és a többiek is. Elmosolyodtam, majd eldobva a nálam lévő cuccaimat, -amiket nem Dean cipelt-a karjaiba rohantam.
-Szia Hercegnő-kapott fel és megpörgetett.-Annyira hiányoztál.
-Te is nekem-fúrtam a fejem mosolyogva a nyakába, miközben magamba szippantottam az illatát.-Hogy-hogy itt vagy?
-Gondoltam, hogy eléd jövök és megleplek-ölelt szorosabban Zayn és még mindig a levegőben tartott.
-Édes vagy nagyon-néztem a szemébe, mire kisfiúsan elmosolyodott.
-Arra gondoltam, hogy most, ha a szüleid is megengedik-pillantott rájuk ártatlanul, majd vissza rám-akkor én dobnálak most haza, te összeszednéd magad és utána irány Niallhez, a többiek már nagyon várnak.
-Anyu? Apu?-Néztem rájuk a lehető legaranyosabban, mivel tudtam, hogy apa nem szereti, ha mások mögé ülök be a kocsiba, mert olyankor mindig sík ideg.
-Menjetek csak, érezd jól magad-adott puszit anya, majd elkezdett bepakolni a kocsiba, amit idehívatott.
Dean úgy segített bepakolni anyának és a húgomnak, mintha tényleg egy pár lennénk és kötelességének érezné, miközben én apára pillantottam, aki Zaynt fürkészte.
-Ha baja esik, akkor véged van-morogta végül, miközben köszönésképp megölelt engem.
-Ígérem Uram, hogy jobban vigyázok majd rá, mint saját magamra-felelte határozottan Zayn egy bólintás kíséretében, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-Niallnél találkozunk-búcsúzott el tőlem Sophie is, majd egy harmadik járműhöz sétált, én pedig elfogadtam Zayn néma gesztusát.
Beszálltam előre, a testőröm pedig mögöttem foglalt helyet. Dean nem szólt semmit, de amikor Zayn beült a kormány mögé a kocsiba, a levegő megtelt feszültséggel. Olyan volt, mintha a két fiú néma harcot vívtak volna és ez engem egyre csak fojtogatott. Úgy néztek egymásra a visszapillantóban, mint akik mindjárt egymásnak esnek és kiverik egymásból a szuszt. Ennyire durva ellentét és kellemetlenség még Shawnnal sem volt, amikor egy légtérben kellett lenniük Deannel.
-Na és, milyen volt Magyarország?-Törte meg a csendet egy idő után Zayn.
-Gyönyörű volt-döntöttem a fejem az ablaknak.-De az emberek nagyon szomorúnak tűntek többségében-húztam el a szám kissé szomorkásan.-De Budapest és a Balaton is annyira szép volt. Azok a fények és a hosszú séták esténként, meg a magyar ételek. Minden tökéletes volt, elterelte a figyelmem és...
Elharaptam a mondatom, amikor az egyik hatalmas épületen Shawn fényképe villant fel, ahogy az Armani reklámarcaként szerepel. A sebek megint sajogni kezdtek a szívemen és mégis képtelen voltam elszakítani a tekintetem a képen gitározó fiúról a hatalmas felirat fölött. Annyira boldognak tűnt azon a képen. Az a mosoly régen az én napjaimat aranyozta be, de már nem volt az enyém. Akkor már Honey kelt erre a tökéletes arcra és az ezer wattos mosolyra.
-Luna-fogta meg a kezem Zayn az ő szabadjával.-Megvagy?
Még pár másodpercig meredtem a hirdetésre, s felkészítettem magam lélekben arra, hogy gyakrabban fogom látni a városban sétálva Shawnt annak ellenére, hogy a világ másik oldalán van, mint azt szeretném. Végül megnedvesítettem az ajkaim és Zaynre pillantottam egy magamra erőltetett mosollyal.
-Persze-szorítottam meg a kezét finoman.-Shawn már a múlt. Tovább lépett és nekem is ez a tervem. Már több, mint két hónapja szakítottunk, lejárt a gyászidőszak. Amikor a Szigeten találkoztunk, az fájt, de talán pont ez kellett ahhoz, hogy végleg lezárjam a dolgokat. Innentől kezdve Shawnhoz csak a munka köt, semmi más és nem akarom, hogy több közöm legyen hozzá-mondtam el a kis hegyibeszédem, magamat is meglepve a határozottságommal, miközben a mellkasomban lévő fájdalom egyre csak enyhült.
Végre annyi idő után már nem éreztem azt, hogy a szívem ki akar szakadni a testemből. Nem múlt el azonnal és teljesen a fájdalom, de nem is égetett és kínzott az, ahogy bennem pihent. Megjelent előttem Shawn arca, amikor meglátott Deannel és ettől valami furcsa bizsergés járt át.
Talán tetszett, hogy féltékeny volt?
Nem tudtam biztosan, csak abban voltam biztos, hogy nem akarok újra az élete fontos része lenni és azt sem akartam, hogy ő az enyém része legyen. Szimplán munkakapcsolatot akartam vele, még a "barát" címet sem akartam és nem is tudtam volna ráaggatni. Képtelen lettem volna újra megbízni benne. És ezt nem úgy gondoltam, mint annak idején, amikor megismerkedtünk. Ezt komolyan így éreztem. Csak valami nagyon durva bizonyítékkal tudtam volna ismét a bizalmamba engedni és megint nem csak kollégaként, hanem esetleg amolyan fiú barátként tekinteni rá. Mégcsak a közvetlen közelben sem volt, mégis képes volt elérni, hogy eszembejusson és én ezen is át akartam lendülni. Már nem akartam, hogy attól, hogy meglátok egy ruhát a szekrényemben, amit az egyik randinkon viseltem sírógörcs, vagy hiány törjön rám. Eldöntöttem, hogy tényleg elengedem és ehhez tartottam magam akkor is, amikor a közös barátainkkal szembe találtam magam egy zuhanyzás és átöltözés után Niallnél. Az ő kék szemeibe volt a legnehezebb belenézni az elején, mivel tudtam, hogy Shawn és ő szinte legjobb barátok. Féltem, hogy esetleg kiakad, vagy felhozza a dolgot, esetleg másképp fog hozzám állni, mert Shawn mellé áll, de ez a félelem hamar elillant, amikor a fiú úgy üdvözölt, mintha a húga lettem volna.
Mióta megismertem ezt az öt srácot, azóta úgy imádtam őket, mintha gyerek korom óta barátok lettünk volna. Eszméletlenül aranyosak voltak velem már az elején is, pedig egyáltalán nem voltam jó passzban-Jesse-nek hála-, amikor először találkoztam velük.
-Annyira hiányoztatok-szorítgattam meg mindegyikőjüket egyesével, Jessicáékat sem kihagyva természetesen.
-Ti is nekünk-mosolygott rám halványan Elena, de a szemén láttam, hogy milyen témába akar belekezdeni.
Mivel ahogy tudtunk apáékkal, elmentünk az országból nyaralni és a barátaink többi tagja is más-más helyeken töltötte a szünidőt, így nem igazán volt időnk lelkizni a Shawnos dolog miatt, mivel ez nem telefon téma. Sophie volt az egyetlen-mivel ő velünk jött a nyaralásra-, akivel úgy igazán ki tudtam beszélni magam a mi kis brigádunkból, de ahogy belenéztem a többiek szemébe, láttam rajtuk, hogy ők is tudni akarják, hogy mégis milyen állapotban van a lelkem.
-Menjünk beljebb-javasoltam a cipőmből kibújva, hogy ne az ajtóban álljunk neki kitárgyalni a dolgokat.
-Áfonyás vodka?-Kérdezte Zayn úton a konyha felé, én pedig bólintottam, miközben helyet foglaltam a kanapén.
-Szóval hogy vagy Luna?-Kérdezte Liam pár perc csend után.
-Már jobban-mosolyodtam el halványan, de láttam rajtuk, hogy őket ez annyira nem győzte meg, így elkezdtem kifejteni.-Amikor szakítottunk, az kegyetlen volt, de Magyarországon elterelődtek a gondolataim. A Szigetes találkozás fájt, viszont Sophie, Dean és a családom segítettek feldolgozni a dolgokat, így két és fél hónap után már tényleg jobban vagyok és elhiszem, hogy tovább tudok lépni.
-Parancsolj-adta a kezembe a visszatérő Zayn a poharat, majd leült mellém a kanapéra.
-Köszi-néztem rá hálásan, aztán vissza a többiekre.-Úgyhogy kérlek, hogy ne húzzatok falakat magatok közé. Louis, nyugodtan fogd meg Elena kezét, Harry ne féld behúzni az öledbe Jessit és Niall, kérlek, hogy öleld meg bátran Allisont, ahogy azt szoktátok, amennyiben Sophie-nak ez nem fáj-pillantottam az említett barátnőm felé.
-Dehogy, nyugodtan-mosolyodott el az italába kortyolva.-Nem rég találkoztam Calebbel és nem sokára megint láthatom, úgyhogy igaza van Lunának, amennyiben neki nem okoz gondot, csak bátran.
-Erre iszunk-emeltem fel a poharam, majd lehúztam a szeszt, ami forróságot hagyott maga után, miközben leért a céljába.
El is felejtettem, hogy az volt megbeszélve Calebbel, hogy visszajön a suliba. Ő volt a másik ember, akivel féltem a találkozástól, hiszen Shawnnal szinte testvérek, de mivel Niall-lel ennyire jól ment, reméltem, hogy vele sem lesz gond. Elvégre ő is olyan volt számomra, mint egy testvér és mégiscsak a legjobb barátnőm szerelme volt. Távol állt tőlem a feszültség keltés.
-És közben meséljetek, hogy nektek hogy telt a nyár? Mi van a munkával? Hol voltatok?
-Mi Allivel Olaszországban voltunk-kezdte Niall, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem akarok többet beszélni a Shawnos sérelmeimről.-Sétáltunk, dalokat írtam, nem is egyet. Már beszeltem is a menedzseremmel, hogy mikor kezdjük őket felvenni. Meg persze pihentem Allivel-karolta át a lányt Niall.
-Munkával hasonlóan vagyok-húzta az ölébe Jessit Harry.-Mi utaztunk amennyit csak tudtunk és kihasználtuk a pihenést-harapott alsó ajkába mosolyogva, teljesen zavarba hozva ezzel az épp rózsaszín hajú lányt, mivel mind tudtuk, hogy ez mit jelent Harry Styles-nál.
-Mi meg a horvátokat látogattuk meg-szállt be a beszélgetésbe Elena is, s Louis vállára hajtotta a fejét.-Lou dalokat szerzett, én véleményeztem és még közelebb kerültünk egymáshoz-mosolyodott el a barátnőm.
-Én a családommal töltöttem a nyarat-kortyolt a söréből Liam.-A fiammal és a barátnőmmel.
-Örülök, hogy pihentetek és, hogy ennyire jó volt-vezettem végig rajtuk a tekintetem mosolyogva, majd azt megállítottam Zaynen.-Na és Szépfiú? Veled mi a helyzet? Mit csináltál a nyáron?-Haraptam az alsó ajkamba, mire a szemei azokra siklottak.
-Nos, én utazgattam, dalokat írtam és eldöntöttem, hogy veled akarok fellépni a februári Grammy-n, amennyiben te is benne vagy-simított ki egy tincset az arcomból, mire én beledöntöttem egy pillanatra a fejem a kezébe.
-Nagyon jól hangzik, állok elébe-suttogtam az ajkait figyelve, mire valamelyik fiú megköszörülte a torkát.
-Na és nektek milyen volt Magyarország?-Szakított ki a Zaynt való tanulmányozásból Louis hangja.
-Nagyon szép volt-dőltem hátra, Zayn pedig automatikusan átkarolt és közelebb húzott magához.-Beleszerettem abba a helybe, szeretnék majd még visszamenni. Sophie, neked hogy tetszett?
-Szerintem is gyönyörű volt-bólogatott helyeslőn.-Azok a séták és a magyar ételek, isteniek voltak. A város fényei, na és a Balaton... Kenterbe ver nem egy tengerpartot. Csak az emberek nagyon szomorúnak tűntek-húzta el a száját szomorkásan, mint én pár órával azelőtt.
-Igen, de ugyanakkor nagyon segítőkészek és kedvesek is voltak. Szívesen koncerteznék majd egyszer ott-forgatgattam a poharam az ujjaim közt.
-Tényleg, te mennyit dolgoztál a nyáron?-Kérdezte Zayn a vállam cirógatva.
Tetszett ez a helyzet vele. Az illata belopta magát a pólusaimba, a teste melegítette az enyémet és az ujjaik, amik fel, s alá járkáltak a meztelen vállamon, borzongásokat futtattak végig a gerincem mentén, elérve, hogy a pihék a tarkómon vigyázzba vágják magukat.
-Rengeteget-sóhajtottam és a vállára hajtottam a fejem.-Nem azért, mert muszáj volt, hanem mert így adtam ki magamból a Shawnnal kapcsolatos dolgokat.
Ahogy kiejtettem a fiú nevét, a szobára teljes csend telepedett és megfagyott a levegő, miközben szinte mindenki aggódó pillantást lövelt felém. Tudtam, hogy csak engem féltenek és nekem akarnak jót, de nem bírtam elviselni, hogy úgy kezelnek, mint egy törékeny virágszálat. Sóhajtva álltam fel, majd kinyújtóztam.
-Megyek, töltök magamnak még egy kört. Aztán kezdjük el úgy igazán ezt a bulit-mosolyodtam el bíztatólag, s eltűntem a konyhában.
-Ugye tudod, hogy csak aggódunk?-Lépett mögém Zayn pár perccel azután, hogy felszívódtam közülük.
-Tudom, de nem kell, mert jól vagyok-pillantottam rá, miközben kitöltöttem még egy pohár vodkát magamnak.-Komolyan Zayn, meddig lesz kuss, ha valaki kiejti Shawn nevét? Tényleg kezdek jobban lenni, de képtelen vagyok nem észrevenni a sok aggódó pillantást. Ettől kikészülök. Tudom, hogy szerettek és azért van és én is titeket, de nem azért jöttem ide, hogy az én lelkemet ápoljuk, mert szegény kicsi lánnyal szakítottak. Szeretlek titeket, de komolyan tovább szeretnék lépni, de úgy nem megy, hogy ti, a barátaim nem támogattok, mert...
Zayn egy csókkal fojtotta belém a további mondandóm és higgasztott le egy pillanat alatt. Először fel sem fogtam, hogy mi történt, de az édes, puha, telt ajkai táncra hívták az enyémeket és a bizsergés, ami átjárta a testem képtelen volt nem viszonozni a meleg érzés gesztusát.