Jackpot(JK) ~ Befejezett

31.

Felhúzott lábakkal ültem a kanapén, Jungkook mellkasának dőlve, aki karjait hasamnál keresztezve húzott magához, fejét vállamon pihentetve, félig az enyémnek döntve. Eleinte filmet akartunk nézni, de végül nem kapcsoltunk be semmit, csak üldögéltünk majdnem másfél órája, síri csendben. Nem volt az a kényelmetlen, nehézkes csend, sokkal inkább meghitt és nyugodt volt a légkör. Ujjaimmal Jungkook kezét piszkáltam, aki néha nyakamba fúrta arcát, ezzel halk nevetés kicsalva belőlem. Végül egy hatalmas sóhaj kíséretében elhúzódott tőlem. 

-Fordulj meg - kérte, mire lábaim segítségével vele szembe fordultam. - Ülj ide - paskolta meg combjait, én pedig közelebb mászva hozzá, az ölébe fészkeltem magamat, két lábam dereka mögött kulcsoltam össze. Az eddig rajtam lévő plédet ismét rám terítette, s maga alá gyűrte a széleket, hogy az anyag ne csússzon le rólunk. Karjaim nyaka köré kulcsoltam, ő pedig két tenyere közé vette arcomat, majd közel húzott magához. - Hadd magyarázzam meg kérlek. Szívem szakad meg attól, hogy sírtál miattam - suttogta, ajkamra tapadva. Kezem hajába csúszott, ahogyan viszonoztam csókját. 

-Figyelek - motyogtam, de nem voltam képes a szemébe nézni, amíg elmondta mi történt, így csak vállára hajtva homlokomat támaszkodtam rajta, míg hallgattam amit mond. 

-Miután elmentél, pár hónap múlva meglátogatott Sojin, hogy megkérdezze hogy vagyok. Nem akartam beengedni, kértem, hogy menjen el mert nem voltam olyan állapotban, hogy bárkivel is beszélgessek, de minden áron be akart jönni, hát hagytam. Nem volt itt sokáig, beszélgettünk csak meg ittunk egy keveset, én amúgy is, őt csak megkínáltam és elfogadta. Végül mondtam neki, hogy menjen el, de mielőtt elment volna megcsókolt. Csak egy csók volt, de nem is viszonoztam és azonnal ellöktem magamtól, nem csináltam vele semmit. Megmondtam neki, hogy mindezek ellenére még mindig szeretlek, reménykedtem, hogy valamikor mégis visszajössz hozzám, nem akartam Tőle semmit. Nem tetszett neki, de nem erőltette tovább, én pedig utána nem is találkoztam már vele. Jinhee, esküszöm semmi nem történt senkivel amíg jártunk, ez is akkor történt miután szakítottál velem, de még ekkor sem történt semmi komoly, hiszen nem viszonoztam és nem is hagytam tovább menni. Kérlek, bízz bennem, soha nem csaltalak meg, én sem voltam hozzád soha hűtlen! Még akkor is Rád gondoltam, mikor nem voltál itt, nem is akartam más nőkkel bármit is csinálni, egy sem fordult meg a házamban anyámon kívül - magyarázta, szorosan tartva magához. - Kérlek, hinned kell nekem. Én is adtam neked egy esélyt ezek után, neked is adnod kell nekem egyet, hiszen tényleg nem történt semmi! Nem akarlak egy ilyen miatt elveszíteni, nem tudom, hogyan...

Nem hagytam, hogy befejezze, fejem felemeltem a válláról s lehunyt szemekkel, ajkam segítségével hallgattattam el. Belemosolygott csókunkba, ahogyan megértette, nem haragszom rá, eszem ágában sincs itthagyni. Közelebb csúsztam hozzá, mire felmordult egy aprót, s keze derekamra tévedt. Szorosan tartott egy helyben, s büszkén húztam kicsit kijebb magamat, ahogyan megéreztem magam alatt mit váltok ki belőle. 

-Ne mozogj - suttogta, majd ismét megcsókolt. Hajam előrehullott, ezzel sötét borította arcunk egyik oldalát, mellkasomat is csak azért is az övének nyomtam, s direkt mozdultam egyet rajta, hogy érezze, én legalább annyira élvezem a dolgokat, amiket velem tesz, mint Ő. Lihegve vált el tőlem, lehunyt szemekkel próbálta összeszedni magát. Mosolyogva figyeltem, ahogy küzd magával és szinte láttam, azon gondolkodik, hogyan fog végződni az este. 

-Na mi az? - hajoltam közel hozzá, orrommal végigcirógatva arcának minden szegletét. Lehelete megcsapta arcomat, imádtam mindent amit kiváltottam belőle, s én hasonlóan forrónak éreztem a helyzetet, kiélvezve minden pillanatát. - Mire gondolsz? - suttogtam fülébe. Ujjai bőrömbe martak, ahogyan próbálta magát türtőztetni, de láttam, egyre kevésbé bírja a dolgokat, én pedig pontosan az a fajta ember voltam, aki eléri amit akar. 

-Utállak - morogta és egy határozott mozdulattal a hátamra fordított a kanapén. Egy pillanatra meglepődtem, de ez el is illant abban a percben, hogy megtámaszkodott fölöttem. Csillogó szemekkel nézett rám, s én elnyílt ajkakkal figyeltem, ahogyan végigméri minden centimet. - Annyira szép vagy - mondta teljesen megbabonázva, ajkát megnyalva. - Komolyan mondom, gyönyörű - magyarázta, sokkal inkább magának, mintha ő sem hitte volna el, hogy valós vagyok. Mosolyogva tűrtem, hogy jó alaposan megnézzen magának, mintha egyébként nem látott volna már eleget. 

-Na, csináljuk vagy mi lesz? - csapta a karjára, amivel felettem támaszkodott. Jungkook döbbenten nézett rám, megleptem szavaimmal. Pontosan tudta, mire akarok kilyukadni vele, mit szeretnék csinálni, de mégis úgy nézett ki, mintha eddig fogalma sem lett volna róla. 

-Ez a nő - ciccegett, majd pólóm aljára tévedtek kezei, s elkezdte rajtam felhúzni az anyagot, azonban valahol félúton megakadt benne. Teljes testével lábaimon ült, s kissé elveszett tekintettel nézett rám. Kérdőn vizslattam arcát, megpróbálva leolvasni mit is gondol, mi baj van most. 

-Mi az? Nem akarod? - kérdeztem, s bár láttam rajta, hogy majd megőrül, hogy végre leteperhessen, nadrágja sem üvöltött másról, mégis úgy tűnt, nem akar tovább haladni. Mivel három éve nem volt dolgom fiúval s mint kiderült, neki sem lánnyal, viszont előtte nem egyszer feküdtünk már le, kissé frusztált mennyire nem történik meg a dolog, miközben itt fekszem alatta ő pedig rajtam pihenget. 

-Nem, nem az - rázta meg a fejét s megnyalta alsó ajkát. - Nem az, mindjárt meg is teszem - biztosított róla, így elégedett mosolyra húztam a számat, s aprót mozdultam alatta csípőmmel, hogy éreztessem vele, jobb ha siet, mert kezdek türelmetlen és kívánós lenni, ha nem lép, akkor majd megerőszakolom én. Kezeivel ismét lenyomott a kanapéra, egy helyben tartva. - Csak próbálom feldolgozni, hogy itt vagy. Velem - mondta halkan, mire megpróbáltam uralkodni magamon és türelmesen hallgattam. - Három év, és ismét itt vagy, és ha belegondolok, hogy nem egyedül fogok lefeküdni és elaludni, és nem egyedül fogok kelni, és ismét velem leszel éjszaka, én csak...én csak boldog vagyok. Annyira boldog vagyok Jinhee - hajtotta le a fejét. 

Kezemmel arcára simítottam, állát megemeltem, hogy nézzen rám. Szemei tényleg boldogan csillogtak, pont mint amikor megismertem, amikor együtt voltam vele. 

-Szeretlek - közöltem vele az egyszerű, de annál igazibb tényt. - Ezen nem változtat semmi és senki. Most pedig szedd magad össze és vedd le végre a ruhám - dőltem hanyatt a kanapén. Jungkook szemforgatva nevetett fel, végre lehúzva rólam a felsőmet, s kettőt meglengetve a levegőben eldobta valamerre. Két kezemmel eltakartam arcomat, ahogyan felnevettem gyerekes tettére, azonban a levegő is bennem akadt, ahogy megéreztem ajkát végigszántani kulcscsontomon. Mély sóhaj hagyta el a számat, kezemmel a hajába túrtam, ahogyan élveztem minden egyes érintését magamon. Másik kezemmel elkezdtem nadrágjába gyűrt pólóját felszenvedni rajta, mire megemelte fél kezét, hogy segítsen. Azonban azt a kezét emelte meg, amely a kanapén belső részén volt, így másik keze, amivel támaszkodott, lecsúszott a kanapéról, ezzel pedig a földön kötött ki. Viszont mivel én teljesen rajta csüngtem, minden végtagommal belé kapaszkodva, természetesen estem vele együtt. 

-Te jó ég - visítottam fel a nevetéstől. - Jól vagy? - tapogattam fejét, de nem tudtam a nevetést abbahagyni. 

-Aha - nyöszörgött, s szemeit kinyitotta. Ajkait széles mosolyra húzta, ahogyan meglátta rajta ülő, vihogó lényemet, s tekintetét levezette a felsőtestemen, amit csak egy melltartó takart. Feltűnően megbámulta melleim, s egy aprót húzott a száján. - Határozottan kisebbek lettek - mutatott rájuk csalódottan. - Vissza kell őket növeszteni - gondolkodott, azonban feljajdult, miután fejbevertem. 

-Még egyszer beszólsz nekik, egyiket sem kapod meg - fenyítettem meg szórakozottan, mire bocsánatkérően bólintott és felült, még szorosabban ölelve magához.