Jackpot(JK) ~ Befejezett

47.

-Befejezted? - vontam fel a szemöldököm és csípőre tett kezekkel pillantottam le a kanapén fetrengő fiúra. Jungkook szétterülve sajnáltatta magát, karjait össze-vissza dobálta ahogyan forgolódott mindenfele, majd amikor érezte, hogy lassan legurul az ülőalkalmatosságról, visszafordult és a másik irányba nézve szenvedett. 

-Még nem - nyöszörgött és lefelé görbülő szájjal pislogott fel rám. - Egy csődtömeg vagyok Jinhee. Egy csődtömeg - sóhajtotta és a haját összeborzolva végre felült az ágyon. - Tudnom kellett volna! Már akkor észre kellett volna vennem, mikor az első két befektető kivonta a támogatását! Hogy lehettem ennyire vak? Újakat kellett volna keresnem, nem pedig a régiekbe kapaszkodnom! Ahhh! - csapott a mellette lévő párnába, mire szemforgatva ültem le mellé és állát megragadva magam felé fordítottam fejét. 

-Figyelj rám - kezdtem, Jungkook pedig végre lenyugodott. - Kezdelek unni, szóval nem mondom el még egyszer. Nem akarom még egyszer meghallani, hogy magadat ostromolod és kárhoztatod folyamatosan. Ilyen a business világa, egyszer fent, egyszer lent. Most megpróbálsz lazítani pár napig, utána pedig összeszeded magad és keresünk megoldást a problémákra. Nagyon ügyes és kitartó vagy Jungkook, büszke vagyok Rád el sem hiszed mennyire. Most egy kudarc miatt ne add fel és ne csalódj magadban, a legsikeresebb emberek is elbuknak nem is egyszer mielőtt felérnek a csúcsra. Tanultál ebből, legközelebb látni fogod időben hol a hiba mielőtt károd lesz belőle. Az ember a hibájából tanul és...

Nem tudtam befejezni bölcs szónoklatomat, Jungkook karomnál fogva maga felé húzott és ajkait az enyémeknek nyomva jelezte, hogy megunta szent beszédemet. Szemforgatva viszonoztam csókját bár kissé frusztrált, hogy milyen csodálatos monológgal készültem neki és még csak nem is volt hajlandó megengedni, hogy befejezzem. 

-Még nem végeztem - húzódtam el tőle, de ismét visszarántott magára. 

-A lényeget hallottam - csókolt meg újra, mire karjaim nyaka köré fontam s kényelmesen az ölébe fészkeltem magamat. Mosolyogva simogattam haját, miközben lassan áttért a nyakamra. Szememet lehunyva élveztem minden mozdulatát és érintését magamon, mikor csöngettek. Jungkook elégedetlenül nyöszörgött nyakamba én pedig szórakozottan toltam el magamtól és vigyorogva néztem vágytól izzó szemeibe. 

-Megyek, kinyitom - másztam le róla. Jungkook megnyalta alsó ajkát ahogyan végignézett rajtam miközben leszenvedtem magamat a lábairól. 

-Készülj, este kivégezlek. 

-Uralkodj magadon, beköszöntek női napjaim. 

-Ne már! - vágta ismét hátra magát a kanapén szenvedve. - Ti nők, alattomos némberek szórakoztok az emberrel vágyat keltve benne, utána szemrebbenés nélkül lógva hagyjátok - puffogott. 

-Nem én választottam - vontam vállat nevetve, majd kinyitva az ajtót mosolyogva invitáltam be Jimint, aki teljesen otthonosan mozogva lépkedett be mellettem a házba, cipőjét kényelmesen levágta a fal mellé és egyenesen a nappali felé vette az irányt. 

-Te mit vergődsz itt? - ült le Jungkook szenvedő lénye mellé és egy hatalmasat csapott a térdére. 

-Hagyjuk - legyintett Jungkook, de azért észrevétlenül megajándékozott egy undok pillantással. Ezért akkor sem kap belőlem, ha éppen nincs semmi problémám.

-Jimin, kérsz valamit? - kérdeztem és megálltam mellettük. 

-Ahh, nem tudom valami üdítőt, mindegy mit - legyintett, én pedig a konyhába igyekezve füleltem mégis miről beszélnek majd. - Mikor kapom meg a szülinapi ajándékom? - kérdezte Jungkooktól. 

-Októberben, amikor hivatalosan is szülinapod van. Szeptember van. 

-Tudom. Azért jöttem, hogy elhívjalak titeket jövőhét végén túrázni, amolyan szülinapi buliként. Nem tudom októberben lesz-e még lehetőségünk erre, az idő miatt, most még olyan meleg van sokszor. Túrázásra tökéletes. Jöhetnétek ti ketten, megyek én, Taehyung, a többiek még nem válaszoltak. Hé Jinhee, hívhatnád Sojint, úgy tudom szent a béke - kiáltott ki nekem. 

-Honnan veszed? - tettem le elé a poharat amint beértem. 

-Beszéltem vele - vont vállat. 

-Miért? - ültem le Jungkook mellé, aki azonnal közelebb csúszott hozzám és átkarolt a vállamnál fogva. 

-Miért ne? - nézett rám a pohara mögül. - Ha akarod, hogy ne egyedül legyél lány akkor hívhatod. Szívesen látom - magyarázta, mire összehúzott szemekkel pillantottam rá. Jimin mióta akarja Sojint a közelébe? 

-Nem is tudom - sóhajtotta Jungkook. - Annyi minden van most, nem tudom lesz e kedvem ilyenekkel foglalkozni, túl sok elintézni való van bent...

-Aha, arra bezzeg van időd hogy itthon fetrengj. Tudom mi történt Jungkook és hidd el, én sajnállak a legjobban. De ennyit megtehetsz értem, ha már az elmúlt időszakban konkrétan tettél rám. Ne is tagadd és szégyelld magad. 

Mosolyogva néztem Jungkook irányába, aki gondterhelten dörzsölte meg homlokát szabad kezével, Jimin pedig segélykérően fordult felém.

-Bízd rám - tátogtam legyintve egyet, mire Jimin boldogan és elégedetten dőlt hátra a kanapén. Egyet kacsintott majd fél lábát átvetette a másik lábán és elterpeszkedve gondolkodott. 

-Azon agyaltam, hogy fejenként vihetnénk sátrat vaaaaagy - vakargatta állát. - Láttam egy elképesztő jó sátrat csak nagyon drága. Kell sok ember, hogy megérje. Egy hatalmas sátor és azon belül vannak kiépítve kisebb részek. Középen pedig van egy nagy előtérszerűség ahova kiülhetnénk este játszani valamit vagy értitek. És a tetején amúgy ki lehet látni az égre éjszaka. Kinek is fantáziálgatok, úgyis meg fogom venni - hunyta le a szemeit. 

-Ez jól hangzik, én szívesen mennék - bólintottam, Jungkook pedig rám nézett. 

-Tényleg? Örülnél neki? 

-Igen, de ne azzal foglalkozz, hogy nekem mi tetszik, hanem azzal, hogy Jimin kért meg rá - ráztam meg a fejemet. - De csak akkor megyünk, ha megbizonyosodtam róla, hogy lelkileg és mentálisan rendben vagy. Nem kell Jimin szülinapját elrontani a folyamatos idegeskedéssel - magyaráztam. 

-Jinhee igazat mond, látod még mindig olyan bölcs mint volt - helyeselt Jimin. 

-Hagyjál már, ma már egyszer kioktatott - legyintett Jungkook. - Maradsz kajálni? - kérdezte, Jimin pedig rám pillantott. 

-Tudod, hogy engem nem zavar - mosolyogtam rá. 

-Akkor igen. Úgyis régen ettem házi kosztot - tűnődött el, én pedig felállva otthagytam őket, hogy beszélgessenek, azután játszanak mert mint kiderült, Jungkooknak van valami játéka, amivel sokat játszottak mielőtt visszajöttem volna, így egyedül maradtam a főzéssel, amíg ők ketten üvöltve vitáztak és játszottak, de nem bántam. Jungkook végre kicsit lazított, a barátjával volt, kicsit ivott is úgyhogy összességében örültem Jimin látogatásának és meghívásának. Vannak időszakok, amikor még a barátnő is kevés. Ilyenkor haveri ápolás kell a léleknek és boldog voltam, hogy Jungkook ezt Jimin személyében megkapta.