Jackpot(JK) ~ Befejezett

48.

*Jungkook*

Könnyes szemekkel álltam, két kezemmel Jinhee derekába kapaszkodva. 

-Azt ígérted maradsz! Azt ígérted velem leszel! Azt ígérted....Jinhee! Jinhee ne menj el, kérlek! - kiáltottam, hangom azonban némának tűnt és a lány nem hallotta. Alakja egyre csak távolodott, vissza sem nézett rám ahogyan magamra hagyott, újra. 

Levegő után kapkodva ültem fel az ágyban, nem ez volt az első álom ami kísértett az elmúlt időszakban. Fejem oldalra fordítottam és kissé nyugodtabb stílusban néztem a mellettem alvó lányra aki nem ébredt fel az újabb rémálmomra. Talán most nem voltam annyira hangos mint tegnap, mikor rémületemben fejbevertem éjszaka. Lehunytam a szememet és térdeimet felhúzva, karjaimmal átöleltem azokat, fejemet megtámasztva rajtuk. Amióta gondok vannak a céggel, nem ez az első, hogy ezt álmodom. Jinhee minden éjszaka elmegy és bár minden alkalommal mellettem volt mikor felébredtem, valamiért az álom erősebbnek hatott. A folyamatos rettegés és aggódás, hogy a múlt megismétli önmagát, csendben emésztett mert nem mertem elmondani neki. Tisztán látttam rajta, hogy komolyan gondolja ez alkalommal és tudtam nagyon megbántanám, ha elmondanám neki kétségeimet, azonban nem tudtam magamon sem segíteni, nem én irányítottam az álmaimat. 

Hirtelen erőteljes vágyat éreztem, hogy magamhoz húzzam. Szerettem volna annyira a közelében lenni, amennyire csak lehet, így közelebb mászva hozzá, magamhoz öleltem és megigazítottam rajta a takarót. Jinhee nem ébredt fel, de karját átvetette derekamon, úgy ölelt félig-meddig álmában, s mosolyogva pusziltam meg fejét abban reménykedve, nemsokára én is visszaalszom. 

Gondolataim közé férkőzött Jimin ajánlata az egész túráról, s bár eleinte kétségeim voltak afelől, hogy jó ötlet-e menni, most mégis úgy döntöttem, örömmel részt veszek a túrán.  Egyrészt mert Jimin a legjobb barátom volt és mindig mellettem állt, ennyit megteszek érte, másrészt mivel ez volt az első nagyobb utazás amit Jinheevel csináltam volna, mióta visszajött. Mindkettejüket rendesen elhanyagoltam az utóbbi időben és botrányosan viselkedtem, ahelyett, hogy megbeszéltem volna velük a problémát. 

Hirtelen önzőnek éreztem magamat és nemtörődömnek, Jinhee az elmúlt napokban többször is rosszul volt miattam, s bár feltűnt, mégsem foglalkoztam vele. Annyira lekötött a munka, hogy helyrehozzam még időben a hibákat, hogy flottul menjen minden és megmaradjon amiért küzdöttem, hogy észre sem vettem mennyire ellöktem a lányt magamtól, egészen addig a pontig, amikor képes volt azt feltételezni rólam, hogy csalom a háta mögött. Hogy őszintén visszatekintsek az elmúlt időszakra, nem lepődtem meg a feltételezésen, tényleg úgy estem minden este haza, mintha előtte az autóban még megengedtem volna magamnak valakivel egy gyors menetet, amikor pedig haza sem jöttem, neki fogalma sem volt arról, talán apámmal vagyok, talán a közös jövőnkért szenvedek órákon át. Nem, persze, hogy nem erre gondolt a jelek alapján s most jobban szégyelltem magamat, mint bármikor. 

Közelebb bújtam hozzá, szorosan magamhoz húzva, s bár úgy éreztem kicsúszott a lábam alól a talaj ismét, hogy elnyel a munka és a nehézség világa, mégsem éreztem magamat annyira rosszul, hiszen itt volt mellettem. Mindezek ellenére hazavárt minden este, amiért nem lehetek neki elég hálás. Hirtelen ötlettől vezérelve egy apró puszit hintettem arcára, majd orrára, egészen bebarangolva arcának minden szegletét. Ajkai hirtelen mosolyra húzódtak és eltávolodott tőlem, arcát a párnába rejtve. 

-Hagyj - suttogta álmos hangon, de azért továbbra is hozzám bújva ingadozott az álom és az ébrenlét között. Szórakozottan álltam ellen kérésének, és csak azért is puszilgattam, piszkáltam, nem foglalkozva azzal, hogy az éjszaka közepén vagyunk. 

-Nem - magyaráztam és még közelebb másztam hozzá, már majdnem félig rajta feküdtem. - Szeretlek - suttogtam, ujjaimmal tincsei közé túrva, amelyek szinte elvesztek a hajzuhatagban. - Nagyon szeretlek. 

-Én is, de ez igazán várhatott volna reggelig - ásította és végre felém fordult. A sötétben csak a körvonalait tudtam nehezen kivenni, fogalmam sem volt szemei nyitva vannak e vagy csukott szemekkel tűri szeretetrohanom, mindenesetre én nyitott szemmel bámultam a sötétbe, valahogy odaképzelve őt magam elé. 

-Most kellett elmondanom - suttogtam közénk. - Akartam, hogy tudd. 

-Tudom - válaszolt halk és bágyadt hangon. Keze hirtelen az enyém után indult, ujjait összekulcsolta az enyémekkel. - És azt is tudom, hogy néha arról a napról álmodsz - mondta hirtelen, mire némán hunytam le szemeim. Megesküdtem volna rá, hogy nem ébredt fel rám...ezek szerint gyakran csak tettette, hogy alszik és végig tudott róluk. 

-Sajnálom - sóhajtottam.

-Nem kell - engedte el a kezemet, s tapogatózva, keze az arcom felé indult. Tenyerét arcom oldalára tette, ujjával végigsimított a szemem alatti részen. Legalább száraz volt, ha még sírtam volna, biztosan megbántom az érzéseit. - Idő kell ehhez Jungkook. Nem fog pár hónap alatt minden helyreállni, akkor sem, ha minden energiánk és időnk egymásba fektetjük. Ez a lyuk három évig szélesedett, növekedett, nem fog azonnal eltűnni. Dolgozunk rajta, folyamatosan és egyszercsak minden rendben lesz. Akárhányszor ezzel álmodsz, próbálj arra gondolni, hogy majd vége lesz, ahogyan mindennek egyszer, s mikor felébredsz belőle, én itt leszek. Kivéve, ha kimegyek pont inni. Olyan száraz a levegő a szobában, kéne egy párásító... - veszett el a gondolataiban hirtelen, mire felnevettem és karjánál megfogva a mellkasomhoz húztam. 

-Olyan aranyos vagy - mosolyogtam hajába. - Veszünk párásítót - válaszoltam szórakozottan, végül pedig lehunytam a szememet. 

-De nem? - magyarázott tovább. -  Néha olyan száraz az arcom is. Idő előtt ráncos leszek és akkor mit fogok csinálni? Olyan fiatal vagyok, nem gondolod? - csacsogott, miután sikeresen felébresztettem, azonban ez volt az utolsó mondat, amire még emlékszem a beszélgetésünkből. Amint szemeim lehunytam, Jinheevel a karjaim között, elnyomott az álom, és többet nem is riadtam föl semmire, aludtam nyugodtan és kényelmesen, tudva, hogy igazat mond és mellettem lesz mikor felkelek. Kivéve, ha kimegy inni. 

-------------------------------------------------

Jaj, jaj olyan sokára hoztam a részt sajnálom :( 

Viszont, készen lettem a szakdolgozattal és be is van köttetve, szép és boldog darabka! Mondjuk még mindig nincs vége a dolgoknak, de egy percre fellélegezhetek és legalább tudtam írni egy kis részt!

Addig is, ameddig nem hozom a következőt, nemrégen kitettem egy Jungkook sztorit, Amit csak szeretnél címmel, ha valakit érdekel, lehet olvasgatni, már pár rész kint van, igyekszem azt is hamar pótolni! Ha pedig tényleg sehova nem írok, de valakit szintén érdekel mit csinálok, akkor Instagramon nemrégen újraindítottam a szépségblogom, ami régebben itt is működött könyv formájában! Akkor népszerű volt, azonban nem szerettem annyira írni, így pár rész után töröltem, de most néhanapján amikor nincs annyi időm, hogy írjak de van időm tanuláson kívül másra, ott megtaláltok! Smink, arcápolás, szépségápolás blabla -> vikiisbeauty néven megtaláltok!