Jackpot(JK) ~ Befejezett

52.

Az, hogy nem szoktam hozzá a vezetéshez és nem volt sok tapasztalatom benne, sokkal feltűnőbb volt mint vártam, hiszen a fiúk felváltva kérdezgették tőlem, ne cseréljenek e velem helyet, még ittasan is jobban csinálnák nálam. Két kézzel szorítottam a kormányt, mintha csak az életem múlna rajta - bár annyira nem alaptalan a gondolat - és olyan testtartással ültem, mintha csak menekülnénk valaki elől. 

-Nem baj, egyébként ügyes vagy, büszke vagyok Rád - magyarázta Jungkook a hátam mögül, s óvatosan a vállamra simított, mire visítva kiabáltam rá, hogy azonnal hagyjon békén és még egyszer hozzám ne nyúljon ha vezetek, mert bevágom a csomagtartóba. 

-Életveszélyben vagyok miattad - közöltem vele szemrehányóan, dühösen meredve rá a visszapillantó tükörből. 

-Hidd el, ha a halálomon lennék is jobban csinálnám - duzzogott, én pedig amint leparkoltam a régi épület előtt, ahol laktam és leállítottam a motort, lehunyt szemekkel dőltem hátra az ülésen. Mély levegőket vettem, ahogyan próbáltam megnyugtatni magamat és megvártam, míg a légzésem normálissá válik végre.

-Ha ennyire félsz, miért nem mondtad el? - hajolt Jungkook előre, a két első ülés közé és onnan nézett rám. - Kibírtam volna alkohol nélkül ezt a pár napot, viszont rossz látni, hogy ennyire görcsölsz. Hidd el, ügyes vagy és bízom benned, ha nem tenném nem engedném hogy vezesd a méregdrága autóm. Úristen, az autóm... - meredt maga elé mintha csak szellemet látott volna. - Basszus, a kocsim - kapta a szája elé a kezét, mire duzzogva csatoltam ki az övemet. 

-Örülök, hogy még mindig jobban szereted nálam - nyitottam ki az ajtót, mert Sojin írt, menjek fel segíteni neki még valamiben. 

-Te ezt nem értheted - rázta meg a fejét. - A férfiak szívében külön fiók van az autónak. Olyan ez nekem, mint...mint Neked a drága ruhák és a vásárlás! A szekrényed közelébe se engedsz, annyira félted a ruháid! Ch! 

-Utállak - meredtem rá összehúzott szemekkel, de azért mosolyogtam közben. - Mindjárt jövök - csaptam be az ajtót és a ház felé vettem az irányt. Mielőtt elindultam volna felfele, kicsit megálltam, ahogy elöntöttek az emlékek a házzal és a környékkel kapcsolatban. Hónapokkal ezelőtt, amikor még abból álltak a napjaim, hogy a világ legutálatosabb, legrosszabb, legneveletlenebb kis görcsére vigyázzak már-már undorítóan kevés pénzzért, amikor mindenem eladtam, csak hogy másnap is legyen mit ennem, amikor Sojin befogadott magához, amikor zokogva jöttem el hozzá, miután Jungkookot otthagytam, eszembe sem jutott volna, hogy valaha hátrahagyom ezt a helyet és visszamegyek oda, ahova mindig is tartoztam. Hogy Jungkook és én ismét egy pár leszünk, hogy az egymás iránti szerelmünk felül fog kerekedni minden sérelmünkön és fájdalmunkon és ismét lesz olyan, hogy Mi. Pontosan, ahogyan előtte is volt. Óvatosan hátrapillantottam vállam fölött az autóra, amiben Jimin és Jungkook valamin nevettek s hirtelen eszembe jutott, mikor hazahoztak minket és kiderült előttük, hogyan is élünk a barátnőmmel. Talán az lehetett az a pont, amikor Jungkook úgy gondolta, eleget szenvedtem és sínylődtem amiatt, amit tettem és elkezdte máshogy látni a dolgokat. Mindketten tudtuk, megváltoztam. Nem is kicsit. Talán nehéz volt az az időszak, de kifejezetten jót tett nekem, hogy megtanultam milyen ha elvakít a vagyon, a mutogatás és kapzsiság. Jungkook pedig rájött, milyen ha feltétel nélkül adsz, még annak is aki nem érdemli meg, hogy mikor kell meghúzni a határt, melyik embert kell néha bizony kidobni az életedből, hogy te haladj előre. Hogy átmenetileg vagy csak végleg...az a végén kiderül. 

Sojin már az ajtó előtt állt, úgy várt rám, mikor pedig meglátott, idegesen toporogva húzott be az apró lakásba. 

-Minden rendben? - kérdeztem óvatosan. 

-Persze. Nem. Vagyis de, csak... - hunyta le a szemét és egy mély levegőt véve rám pillantott végül. - Te ismered Jimint jól, ugye? 

-Nem - ráztam meg a fejemet. - Pontosan annyit tudok róla, amennyit Jungkook barátnőjeként illik, talán kicsivel többet. Nem igazán foglalkozunk úgy egymással, ha Jungkooknak nincs köze a dologhoz. Miért? Tényleg, akartam is kérdezni, van valami köztetek? Csak mert Jimin igazán akarta, hogy gyere velünk és bár azt mondta, engem akar egy barátnővel feldobni, kissé átlátszónak hangzott, tekintettel arra, hogy voltunk már hármasban nem egyszer és semmi bajom nem volt vele. 

-Izé...nem olyan régen, pár hete összefutottunk, és beültünk egy bárba egy italra és hát...jól éreztem magamat vele és utána felhívott, és azt mondta kellemesen telt az idő számára is, utána pedig elhívott ide-oda...és most nem tudom, mit vegyek fel hogy tudod...magamra hívjam a figyelmét. 

-Azt írtad neki készen vagy...

-Jaj, ne bölcselkedj már! - kapta el Sojin a karomat. - Kész vagyok, de most, most mit vegyek fel, az útra! 

-Oh! Hát mindenképpen valami kényelmeset, túrázni megyünk. Felesleges imponálni neki szép ruhákkal...de ha élvezte a társaságod, pont nem az fogja érdekelni mi van rajtad...

-Ahj, igazad van. De nem is tudom...

-Sojin. Jimin és Jungkook lent isznak a kocsiban. Magasról tesz arra, hogy nézel ki. Most ünnepelteti magát és elvannak, mint igazi férfiak. Bár kezd elegem lenni, még egyszer beszólnak a vezetési stílusomra, felrakom őket ablaktörlőnek...

-Ha összetöröm magam, vajon ápol majd? - ábrándozott Sojin, s bár rezzenéstelen arccal bámultam rá, valahol megértettem. Emlékeztem arra, milyen volt eleinte Jungkook mellett, s nem akartam elrontani az örömét és a kis rózsaszín felhőjét. Hagytam, hadd tervezgesse ahogyan majd megmenteti magát, miközben segítettem neki valami kényelmes és megfelelő ruhát választani. Kissé szégyelltem magamat, amiért ismét a márkás és divatos melegítőmben feszítettem az ő egyszerű szettje mellett, ráadásul Jungkook és én pontosan ugyanúgy néztünk ki, még a hülye is rájött volna a ruhánkból, hogy egy párt alkotunk, de ugyanakkor úgy éreztem, Sojin mindig is ilyen volt, s pontosan ezért illettünk össze mint barátok. Az extravagáns, meggondolatlan, nagyzoló, öntelt liba és az egyszerű de nagyszerű, bölcs és életrevaló barátnője. Én és Sojin. 

-Figyelj - álltam meg a lépcső aljánál, mielőtt beszálltunk volna. - Azt mondtam a fiúknak, üljenek hátra és szórakozzanak, mi pedig ülünk előre úgyis én vezetek. Azonban ha szeretnéd, akkor magam mellé hívom Jungkookot, és akkor te ülhetsz hátra Jimin mellé, hogy beszélgessetek. Nekem mindkettő megfelel, mit szeretnél?

-Mit gondolsz te rólam? - húzta fel az orrát. - A barátok először. Persze, hogy ülök melléd, a gyerekeknek hátul a helyük - nevette el magát, mire én is felnevettem és bólogatva szálltam be előre, mellém pedig Sojin ahogyan megbeszéltük. 

-Mehetünk? - fordultam hátra, Jungkook pedig közel hajolva hozzám egy puszit nyomott az orromra és a szemembe nézett. 

-Még egyszer megkérdezem, mert ez nem vicces és nem akarom hogy stresszelj. Vezessek helyetted? - kérdezte komolyan, én pedig mosolyogva megráztam a fejemet. 

-Nem, jól vagyok, ne aggódj. Te csak lazulj ott hátul, tartsatok mini kanbulit, ahogy látom Jimin kezében van két sör, és ha csak nincs két szája akkor az egyik a tiéd - csókoltam meg, majd előre fordulva bekötöttem magamat és egy mély levegőt véve, elindultuk.