Jackpot(JK) ~ Befejezett

51.

Éppen fogat mostam, és az arcomra kent naptejet vizsgáltam a tükörben, mikor valaki az ajtóra olyan szinten ütött rá, a ház fala megremegett. Döbbenten fordultam hátra, mikor valaki ismét az ajtóra csapott, s szinte biztos voltam benne, hogy ököllel ütötte, mert ilyet sima tenyér nem csinál. Fogkefével a számban mentem ki a fürdőből, ahol összefutottam egy legalább annyira bambán néző Jungkookkal, s mindketten kerek szemekkel meredtünk a lépcső fele, ahonnan érkezett a hang, a bejárati ajtót verte valaki folyamatosan.

-Mi a szar? - vettem ki a számból a fogkefét, ügyelve arra, hogy ne folyjon szét mindenhova és csöpögjön a fogkrém, miközben Jungkook dühösen magára cibálta a melegítőfelsőjét.

-Nem tudom, de még egyszer az ajtómra üt, a fejét is szétcsapom rajta - robogott le a lépcsőn, én pedig kissé aggódva követtem, fogalmam sem volt mégis ki zaklat minket reggel kilenckor. - Nyugodjál már meg, nyitom! - üvöltötte el magát a következő ütésnél, s mielőtt az illető ismét megpróbálkozhatott volna vele, Jungkook olyan lendülettel vágta ki az ajtót, azt hittem kiszakad. Az ajtó mögött Jimin álldogált, ijesztő vigyorral a fején, a levegőben ökölben tartott kézzel, miközben kihúzta magát és boldogan a levegőbe ugrott.

-Gyerünk, gyerünk fiatalok, ideje túrázni! - ujjongott, Jungkook pedig a szemét forgatva lépett el az ajtótól s hagyta, hogy Jimin belépjen rajta.

-Kulturáltabban nem tudtad volna jelezni, hogy megérkeztél? Tudod, van csengőm. Ha nem jó, akkor mobilom. Vagy...és jól figyelj, fülem, hogy meghalljam ha kopogsz? - szólt cinikusan és felkapva kezébe az üres hűtőtáskát, a konyhába indult, hogy gondolom belepakolja amit a kirándulásra összevásároltunk. Addig én visszamentem a fürdőbe, pár utolsó simítással rendbe tettem magamat és a derekamra kötve a Jungkookkal ugyanolyan pulcsimat, a fiúk után indultam.

-El sem hiszitek, mennyire izgatott vagyok - üldögélt Jimin az egyik széken mosolyogva. - Jó reggelt Jinhee. Köszönöm, hogy eljöttök, olyan régen voltunk már így közösen bármerre is - ábrándozott, én pedig elkaptam Jungkook mosolygó pillantását, ahogyan bólintott. Hát igen, jó sok idő után ez lesz az első alkalom, amikor ismét együtt a banda. - Végül nem jön senki. Csak négyen megyünk, viszont a többiek azt mondták, kárpótlásul majd rendezünk egy bulit. Szóval nem kell alkalmazkodnunk senkihez, elférünk egy autóban és én most közlöm veletek, nem vezetek mert inni akarok. Sokat. Nagyon sokat. Szeretek inni, de ezt tudjátok - legyintett. - A lényeg, hogy én nem akarok mert engem ünneplünk előre is.

-Semmi gond, majd én vezetek - cipzározta be a hűtőtáskát Jungkook, mire elkaptam a kezét és megráztam a fejemet.

-Hagyd, majd én. Igyál nyugodtan, rád fér a pihenés, az ünnepelt pedig nem részegedhet le egyedül - mosolyogtam Jiminre, aki körkörös mozdulatokat tett ujjával, miközben felém mutatott.

-Látod, mindig is kedveltelek - kacsintott és elővette telefonját, ami megrezzent. - Sojin azt írja készen van, mit írjak, mikor vesszük fel?

-Akkor az én autómmal megyünk - bólintott Jungkook maga elé és felém fordult. - Te pedig nem vezetsz, mert tudom, hogy nem szeretsz. Iszok alkoholmentes sört, az is valami, majd berúgunk máskor.

-Akkor odafele vezetsz te, viszont hazafele pedig én - fontam keresztbe a karjaim magam előtt. - Jungkook, nehéz időszak volt ez, sokat dolgoztál és aggódtál, itt az ideje hogy pihend ki, és ha ehhez három sör kell, akkor nem bánom. Tudok vezetni, az életben egyszer belefér.

-Komolyan? Nem baj?

-Nem - mosolyogtam rá, mosolyom azonban nem sokáig élt az arcomon, amint hozzámvágta szinte a kocsikulcsot.

-Na, akkor kezdheted is! Szeretlek - slisszant el előlem és elkapta az üveg alkoholt a levegőben, amit Jimin dobott neki, s hirtelen fel sem ismertem mi az. Unottan bámultam utánuk, ahogyan kifelé igyekeznek, miközben kezembe fogtam a táskát az asztalról.

-Legalább a cuccaink lehozhatnád - közöltem szemrehányóan Jungkookkal, aki sietős léptekkel az emeletre ment a bepakolt csomagokért, miközben kint Jimin próbálta a saját cuccait a csomagtartóba gyömöszölni.

-Várj, ezt vegyük ki - húztam kintebb a sátrat, amit már korábban beraktunk. - Így odafér a cuccod. Ezek meg mehetnek hátra, úgy néz ki akkor lesz hely, csak ketten ülnek majd ott.

-Tudod - fogta meg a karom Jimin, mire érdeklődve fordultam felé. - Sajnálom. És köszönöm.

-Mit?

-Ahogyan eleinte beszéltem és viselkedtem veled. Attól, hogy a legjobb barátom és jót akarok neki, nem befolyásolhatom a döntéseit vagy a kapcsolatait, nem volt helyes amit tettem vagy mondtam néha. Ugyanakkor, köszönöm. Hogy itt vagy vele és szereted. Nézz rá, olyan boldog - mutatott el a fejem mellett, én pedig hátranézve figyeltem Jungkookot, ahogyan bezárja a bejárati ajtót, majd felkapva a bőröndöt, amiben mindkettőnk cucca volt, megigazította magán a pulcsit, aminek a párja az én derekamra volt kötve. - Örülök, hogy ismét veled van. Jobbat nem kívánhatnék neki.

-Köszönöm - suttogtam boldogan és hálásan, majd lehunyt szemekkel fogadtam Jungkook ajkait az arcomon, s hagytam, hogy közelebb húzzon magához.

-Biztos vezetsz? Tényleg nem baj? - suttogta a fülembe, mire finoman megráztam a fejemet.

-Nem, érezd jól magad te is. Viszont akkor ülj hátra Jiminhez, és akkor mellém ülhet Sojin. Ti meg elvedeltek hátul, de ha kérhetlek ne legyél használhatatlanul berúgva.

-Ne aggódj, csak egy kicsit - nevetett fel, majd lecsukta a csomagtartó tetejét s kikerülve engem, beült Jiminhez hátra. Egy mély levegőt véve néztem a két fejet hátulról, ahogyan nagy hangzavarral kinyitják a kezükben lévő üvegeket és meghúzzák azokat, majd elmosolyodtam. Igen, kell ez a kis kirándulás nekünk, s csak reméltem, semmi olyan nem történik, ami megzavarná az idillt kettőnk között.