Jackpot(JK) ~ Befejezett

41.

Csendben kevergettem a cukrot a tea alján és annyira erőteljesen bámultam a forgó folyadékra, már lassan kezdtek a szemeim is forogni a helyükön. Sojin ugyanolyan némán üldögélt velem szemben, limonádéjának és az abban lévő jégnek szentelve figyelmét. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán rossz ötlet volt meghívni a kávézóba, nem tudtam mit kellene mondanom neki és ő ugyanolyan elveszettnek tűnt mint én. Az elmúlt három évben, ameddig vele laktam, sosem voltak nagyobb kaliberű vitáink. Amikor összekaptunk egy pizzaszeleten vagy azt vágta a fejemhez, hogy megint nem szálltam be a lakbérbe teljesen más hangvételű viták voltak mint ami most volt közöttünk. 

-Én.. - szólaltunk meg egyszerre, mire egy apró mosoly kúszott arcomra. Sojin szintén szórakozottan pillantott rám, majd kezét megemelve intett. - Kezdd te - mondta. Letettem a kanalat és sóhajtva néztem rá, karjaimmal megtámaszkodva az asztalon. 

-Sajnálom - mondtam őszintén. - Te vagy a legjobb barátnőm és nem lett volna szabad ennyire hevesen reagálnom arra, ami történt. Befogadtál és támogattál amíg olyan nehéz volt nekem, nem volt helyes a viselkedésem. Én csak...hiányzol - sóhajtottam. - Egész nap egyedül vagyok otthon, Jungkook csak este jön haza és mindig fáradt, kimerült...

-Oké, teljesen felesleges bocsánatot kérned, minden ami történt az én hibám. Nem kellett volna bepróbálkoznom Jungkooknál nem sokkal azután, hogy szakítottatok, sőt egyáltalán nem kellett volna. Miután megtettem, illett volna elmondanom ha már megtörtént és amit utána sem csináltam sem volt korrekt. Nagyon nagyon sajnálom, egyáltalán nem volt jogos az én részemről, te tényleg nem hibáztál ez alkalommal. Talán máskor, más dologban biztos, de ez száz százalékban az én hibám volt és semmi mentségem rá. Irigy voltam és féltékeny ahelyett, hogy osztoztam volna az örömödben. Nem kérem, hogy legyen minden olyan mint régen, hogy legyünk legjobb barátok, de tudnod kell, hogy én is nagyon sajnálok mindent és te is nagyon hiányzol nekem - hajtotta le a fejét. Könnyes szemekkel néztem rá, majd átnyúltam az asztalon, hogy megfogjam a kezét. 

-De pontosan azért jöttem. Hogy tiszta lappal induljunk, ismerlek évek óta, az egyetlen barátnőm te voltál mindig, mikor a szüleim meghaltak, mikor Jungkook házából eljöttem és bármit is tettél...lehet, hogy rossz volt de nem megbocsájthatatlan. Végülis, az első alkalom után tényleg nem voltunk együtt, nem lett volna megcsalás senki részéről...

-Nem, nincs erre magyarázat. Én is szeretném, hogy minden rendben legyen közöttünk! Nagyon hiányzol, olyan monoton és unalmas az életem, mióta egyáltalán nem vagy a része. Hiányzik, hogy elmenjünk ide-oda, hogy vásároljunk, hogy csak megnézzünk egy filmet, hogy csak együtt legyünk. Szeretlek Jinhee - nézett rám könnyes szemekkel, mire nekem is kibuggyant egy könnycsepp a szemem sarkából. Gondolkodás nélkül álltam fel és mentem át a szemben lévő kis padhoz az asztal túlsó felére és leülve Sojin mellé, szorosan átöleltem, amit viszonzott. 

-Én is szeretlek és soha nem akarok veled újból összeveszni, rettenetes az élet barátok nélkül! 

-Ne is mondd, tudod milyen érzés volt, mikor láttam valamit vagy történt valami és már a kezemben volt a telefon, hogy felhívjalak és elmondhassam neked, de utána le kellett tennem, mert tudtam nem tudunk beszélni? Azt hittem nem fog érdekelni és te sem kerestél, ez fordítva is így volt biztos vagyok benne. És nagyon sajnálom, amit Jungkookkal is tettem és remélem majd egyszer ezt neki is elmondhatom. 

-Hát az nem hiszem, hogy most lesz - sóhajtottam és visszaültem a teám mellé. - Tegnap nagyon későn jött haza, fél háromkor. Azt mondta addig tartott a munka. Aztán reggel felkeltem, csináltam neki reggelit és kávét és még csak hozzá sem nyúlt! Sőt, nem fogod elhinni, de még rám is kiabált, hogy nem kér belőle! Annyira meg voltam szeppenve, azt sem tudtam mit tegyek. Bocsánatot kért érte, de éreztem rajta, hogy nem őszinte. Alig várta, hogy végre elmenjen otthonról. Mondtam neki, hogy hozza haza a munkát, itthon nyugodt körülmények között van, ha akar tud egy pár percet aludni is közben, tudok neki adni bármit amit kér, nem kellett volna későn vezetnie sem. Annyit aggódtam, ha elalszik vezetés közben, mert nem aludt eleget éjszaka mégis mit csinálok? És ellök magától, folyamatosan csak a munka, munka. Azt is a fejemhez vágta, hogy miattam csinálja, hogy engem eltartson, de múltkor nem volt probléma hogy egy hetet velem volt itthon és semmit sem csinált bent? És milyen papírmunka az, amit csak ott bent lehet megcsinálni? Itthon is nyugton tudna lenni, se gyerekünk, se kutyánk én pedig legalább kevesebbet aggódnék, hogy mikor ájul el vagy tudom is én, történik vele valami...

Sojin gondolkodva kavargatta a limonádét maga előtt, és óvatosan pillantott fel rám. 

-Mi van, ha van valakije? 

Tátott szájjal meredtem barátnőmre és az eszement felvetésére. 

-Sojin! - szóltam rá kissé mérgesen. - Hogy feltételezheted ezt róla? Ismered, Jungkook soha nem tenné ezt meg velem. 

-Nem feltételeztem, de mindenre gondolni kell. Úgy viselkedik, ami nem vall rá. Feszült, ingerült, nem alszik, késik, nem kér tőled semmit és korán megy el. Vagy valami baj van a céggel, vagy megcsal.  

-Ezt ki ne mondd még egyszer! Ebbe bele se merek gondolni! - ráztam meg a fejemet hevesen. - Egyszerűen bármit elhiszek, de ezt az egyet képtelen vagyok. 

-Nem azért mondtam, hogy egyből erre görcsölj rá, csak próbálok gondolkodni, mi lehet Jungkook baja. Tény, hogy hűséges fajta...nem lehet, hogy a szülei gyakorolnak rá valamilyen nyomást ellened? Mármint, nem voltak túl boldogok szerintem, hogy ismét veled mutatkozik...

-Tegnap meglátogatott reggel az anyukája és hosszas beszélgetés után megbeszéltük, hogy megpróbálunk mindketten átsiklani a múltbéli eseményeken és elfogadni a másikat. Nem hinném, hogy köze van hozzá...

Amit Sojinnak nem mondtam el, az a beszélgetés volt amit a nyár végi grillpartin meghallottam. Sojin sok mindent mondott és egyik sem tűnt hülyeségnek, ugyanakkor mégsem tudtam egyiket sem elhinni. Jungkook sosem csalna meg, a vállalkozás ha nem menne, már elmondta volna, és az édesanyja sem tűnt úgy, hogy még egyszer hátba akarna szúrni...mi lehet a baja?