Jackpot(JK) ~ Befejezett

Epilógus

-Jinhee, igyekezz már! - kiáltott fel nekem az emeletre Jungkook. - Még Jiminhez is be kell mennünk, hogy odaadjam neki az ajándékot - sürgetett. Sietve kaptam magamra a dzsekimet és megigazítva mindenemet a tükörben, szapora léptekkel mentem le Jungkookhoz, aki dühösen nézett rám a lépcső aljánál. - Az előbb még készen voltál. Mi tartott eddig?

-A szépség időbe kerül - dobtam a hajamat a hátam mögé.

-Mintha neked annyit kéne erőlködnöd rajta - hessegetett ki az ajtón. Mosolyogva haraptam alsó ajkamba Jungkook kedves megjegyzésén és az autóhoz léptem, ameddig ő az én bőröndömet is bedobta a csomagtartóba. Feljebb húztam a dzsekimet, s a kis hátizsákomat hátra dobtam, csak a telefonomat hagytam magamnál. Beültem s bekötöttem az övemet, így mikor Jungkook beszállt mellém, már nem kellett foglalkoznom semmivel. Mielőtt elindította volna az autót, megfogta a kezemet és egy puszit nyomott a kézfejemre. Tekintete a rajtam lévő jegygyűrűre siklott és egy széles mosoly ült ki arcára. - Imádom látni rajtad.

Lehunyt szemekkel hajoltam oda hozzá és egy gyors csókot nyomtam ajkaira, mielőtt még elkapott volna és el sem engedett volna.

-Menjünk akkor - néztem előre mosolyogva.

Pár hónapja Jungkook megrendelte Jimin ajándékát, ami egy autó volt. Teljes mértékben Jiminre lett szabva, a színe, a belső elrendezése, a kialakítása mind mind Jimin ínyére volt, még a navigáció hangja is az övé volt. Jimin nem tudott róla, hogy ma megyünk hozzá, úgy tudta már reggel elutaztunk, így meglepetésként érte, hogy a szülinapja előtt betoppantunk hozzá. Mosolyogva álltunk az ajtóban, Jimin pedig örvendezve köszönte meg amiért eszünkbe jutott és szakítottunk rá időt még indulás előtt.

-Tessék - adta neki Jungkook oda a kocsi kulcsait egy dobozba rejtve. - Remélem tetszeni fog. Hónapok óta intézem.

-Remélem ez nem az amire gondolok, mert akkor mindketten kaptok a fejetekre - lesett ránk tátott szájjal. Mosolyogva megvontam a vállamat, mint aki tényleg nem tudja miről van szó, mikor a hátunk mögül dudaszó szelte át a levegőt. Mindketten hátranéztünk, Jimin pedig kikerekedett szemekkel indult el a feljáró fele, ahol Sojin leparkolt a vadi új autóval. Mosolyogva néztem Jungkookra, aki szórakozottan figyelte barátunkat, aki éppen az új autóját ölelgette mintha csak legalább az újszülött gyereke lenne.

-Nem hiszlek el Titeket - nézett ránk egy pillanatra, majd folytatta az autó szeretgetését. - Basszus, a pali vett nekem egy kocsit! - üvöltött. Nevetve fogtam meg Jungkook kezét, aki Jiminre kiáltott.

-Ha visszajöttünk, megyünk egy-két kört! - nevetett, s mivel késésben voltunk, csak gyorsan elköszöntünk és már rohantunk is a reptér fele. Izgatottan néztem ki az ablakon, minden egyes perccel nagyobb görccsel a gyomromban, ahogyan már tűkön ülve vártam az indulást. Jungkook felhívott a cégben valakit, hogy vigye el majd az autót amivel jöttünk, a kulcsokat pedig leadta az információs pultnál. A kezemet megfogva haladt előre, másik kezével a saját bőröndjét húzva, míg az enyémet én húztam magam mögött. A táblára pillantva láttuk, hogy majdnem egy óránk van az indulásig, így kissé lejjebb engedtünk a feszült sietségből és leültünk egy kicsit távolabb másoktól.

-El sem hiszem, hogy megtesszük - nézett rám csillogó szemekkel. - Még akkor is ha nem teljesen hivatalos. Azért ez mégiscsak egy buli, ilyet nem csinál akárki - ujjongott.

Három hete, amikor igent mondtam neki a lánykérésre, kitalálta, hogy mielőtt összeházasodunk a család, barátok és mindenki előtt, és megtartjuk a világra szóló lakodalmat, el kellene lógnunk Vegasba, mert ez mekkora poén és itt is összeházasodni két ittas állapot között. Nekem sem kellett sokat könyörögni, azonnal benne voltam a hülyeségben, így mielőtt nagyon elkezdtük volna a szervezkedést, elhatároztuk hogy eljövünk ide mint valami rossz filmben és talán nem is fogunk emlékezni rá, de azért megpróbáljuk. Bár Jungkook szülei nem igazán díjazták az ötletet, hogy úgy házasodjunk össze, hogy talán olyan részegek leszünk, hogy az se biztos egymásnak mondjuk ki az igent, s az sem biztos hogy hivatalos ember lesz aki összead minket, ragaszkodtunk ehhez az őrült ötlethez, már megszoktuk hogy körülöttünk semmi sem normális.