Jackpot(JK) ~ Befejezett

23.

*Jungkook*

-Jó nyarat! Írjatok majd és küldj képeket a nyaralásról! - intett Jimin, mielőtt a hátára kapta volna táskáját és be nem szállt volna az anyukája mellé, aki türelmesen megvárta, míg elbúcsúzik mindenkitől. Már nem sokan voltunk az iskola előtt, a diákok nagy része abban a pillanatban elhagyta a környéket, hogy vége lett a tanévnek, minél messzebb akartak lenni a sulitól két teljes hónapig. Nagyot sóhajtva ráztam meg a hajamat, fejem kezdett forró lenni az erős Napsugaraktól és melegtől, ami jellemezte a júniusi délutánt. 

Mivel már több barátom nem tartózkodott a suli előtt, én is hátamra kaptam a táskám és szemem elé húztam napszemüvegem, indulásra készen, mikor is hirtelen valaki elkapta a csuklómat. Meglepve pillantottam hátra vállam felett, azonban amint megláttam ki is fogja kezem, szívem heves dobogásba kezdett és éreztem, azonnal izzadni kezd a tenyerem. Még szerencse, hogy volt vagy harminc fok, volt mire kennem. Szemüvegem feltoltam, hogy ne üvegen keresztül nézhessem Jinhee arcát, hanem a saját szemeimmel. A meleg ellenére is gyönyörű volt, még ha izzadt is nem látszott rajta, s egyenruhája helyett, saját kis szoknyája libegett rajta, ahogyan mozgott. Szégyenlősen nézett vissza rám, mire megengedtem egy mosolyt és teljesen felé fordultam. 

-Szia - köszöntem boldogan, s bár próbáltam izgalmam elrejteni, megremegett hangom. Köhintve vakargattam meg nyakamat, ahogy lepillantottam kezére, ami még mindig az én csuklóm fogta. Lehajtotta a fejét, s egy mély levegő vétel után ismét a szemeimbe nézett. 

-Szia - köszönt vissza kedvesen, kis idegességgel a hangjában. Érdeklődve vizslattam arcát, várva miért is állított meg, mielőtt hazamehettem volna. - Én... - pillantott félre zavartan, majd látszólag erőtt vett magán és határozottan rám nézett. - Én csak kellemes nyarat szerettem volna kívánni és...érezd jól magad a nyaraláson - nyögte ki gyorsan, mire elmosolyodtam. Úgy látszik mindenki tudott arról, hogy a szüleimmel a Maldív-szigeteken fogunk nyaralni s ennek függvényében mindenki szerette volna elmondani, hogy jó szórakozást kíván. Bár az év elején nem sok mindenkivel beszélgettem, így ahogy lassan megismertük egymást az év során, első év végére sikerült azt mondanom, nincs olyan ember az osztályban, akivel ne lenne jó kapcsolatom. A legjobb barátomnak egyértelműen Jimint mondanám, de a többi fiúval sem ápoltam rossz viszonyt. A lányokkal annyira nem foglalkoztam, egy személy vonta magára minden figyelmem, Jinhee. Amióta karácsony környékén makettet kellett építenem vele fizika órán, biztosra mondhatom, a legtöbbet Jimin után vele beszéltem az osztályból. Szünetekben, suli után, tanítás előtt reggel, sőt az utóbbi hónapban még online is, smsben és néha fel is hívtam. 

Felesleges letagadni, teljesen bele voltam esve, mint vak ló a szakadékba, s bár nem akartam magamat hamis reményekkel táplálni, úgy tűnt én sem vagyok közömbös számára. Ezért bukfencezett a gyomrom pusztán attól, hogy leszólított, hiszen mindig vártam, mikor beszélhetek vele újra. 

-Köszönöm - bólintottam mosolyogva, s érdeklődve néztem rá. - Ti mentek nyaralni? 

-Igen, de nem tudom hova - vont vállat szerényen. - Anyu azt mondta, meglepetés - mosolygott és lesütötte a szemét. Mindketten a kezét figyeltük, amivel engem fogott s nem mozdultam, mert úgy éreztem, még nincs vége a beszélgetésnek. Szívem hevesen dobogott, ahogyan mellkasát figyeltem. Szaporán vette a levegőt, mintha erőt gyűjtene valamihez. 

-Jungkook - szólalt meg hirtelen. 

-Hm? 

-Szeretnék...beszélni...veled..veled valamiről...vagyis...vagyis már beszélünk, szóval ez hülye kérdés volt...inkább...szóval van valami, amit...valami amit el akarok mondani és...és nem tudom, hogyan kezdjem el és...

-Mondd ki - mosolyogtam zavarán. - Mondd ki nyugodtan, majd megértem - bátorítottam, s reméltem nem látja, mennyire gyorsan emelkedik mellkasom, nem érzi a tenyere alatt mennyire is szapora a pulzusom. Volt valami, amit nagyon szerettem volna hallani tőle, s reménykedtem benne, egy apró szikra gyulladt bennem, hogy talán azt akarja mondani, amit én is szívesen beismernék neki. 

-Szóval...szóval az van, hogy... - nyelt egyet és felemelve a fejét a szemembe nézett. Arca piros volt, amit betudtam volna az őrült melegnek, de valahol tudtam, köze nincs arcszínének a Naphoz. - Szóval..én...én...csak azt akarom mondani, hogy...kedvellek Jungkook - mondta ki végre, velem pedig megfordult a világ. Tágra nyílt szemekkel próbáltam emészteni vallomását,s  bár vártam, hogy ezt mondja mégis meglepett. Most tényleg bevallotta, hogy tetszem neki? - Mármint, úgy kedvellek, mint egy fiút...szóval hogy...hát tetszel - ismerte be halkan. Legszívesebben felüvöltöttem volna örömömben, jobban örültem ennek mint a nyaralásnak s hirtelen nem is akartam menni, itthon akartam maradni Jinhee közelében, ha már beteljesült a vágyam. Remegő gyomorral nyúltam másik keze után, majd a karomat kihúztam szorításából és mindkét kezét tenyereim közé vettem. Óvatosan pillantott fel rám, várva mit reagálok, azonban ahogy meglátta széles mosolyom, automatikusan ő is mosolyra húzta ajkait. 

-Ha tudnád, mekkora örömöt okoztál most nekem - suttogtam, egy lépéssel közelebb lépve hozzá. Felpillantott rám, szemei csillogtak, csakúgy mint nekem. - Azóta tetszel, hogy megépítettük azt a makettet. Nem mertem elmondani, mert féltem talán nem viszonzod és akkor vége a barátságunknak, de most, hogy te bátrabb voltál mint én, elmondom neked, hogy ugyanígy érzek - mosolyogtam, mire Jinhee lehunyta a szemeit. Boldogan hajoltam közelebb hozzá, homlokom az övének támasztva miközben még mindig a kezeit fogtam. 

-Elmegyünk valahova, mielőtt elutazol? - kérdezte bátortalanul. 

-Mhm - motyogtam boldogan, szavak nem jöttek ki a számon. Mellkasom majdnem felrobbant, táncolni lett volna kedvem attól a mérhetetlen boldogságtól, ami végigtombolt bennem. - Hívlak és megbeszéljük - suttogtam, mire bólintott. Szemeit kinyitotta, s felpillantott rám. Csak nézett a szemeimbe, mire hirtelen előrehajolt és egy apró puszit nyomott a számra. Fel sem fogtam mi történik, már el is menekült előlem, megfogva Sojin barátnője kezét és sikítozva futottak ki a kapun. Nagyot nyelve néztem utánuk, miközben boldogan túrtam a hajamba. Jinhee még egyszer átpillantott a válla mögött, kezét felemelve intett, hogy majd hívjam és végül sikítva, visítva eltűntek a látószögemből. 

Nem tudtam megállni, akkorát üvöltöttem az udvar közepén, aki ott volt mind felém kapta a fejét. 

-Van barátnőm! - tártam karjaim az ég fele, majd vigyorogva lestem arra a pár srácra, akik az osztályba jártak. Röhögve mutatták fel nekem hüvelykujjukat, majd amikor megkérdeztem, látták e, hangosabban röhögtek, szapora bólogatás közben. -Igen! - ugrottam egyet a levegőbe, s már most hiányzott a lány, pedig egy perce ha jártunk. 

Szemeim kipattantak, ahogyan felültem az ágyban. Egy sóhaj kíséretében hajamba túrtam és a mellettem lévő helyre néztem, az ágyban. Ha minden fasza lenne, akkor most Jinhee itt feküdne, ahogyan azt hat évig tette és én gond nélkül bújhatnék hozzá, hogy az álmom valósággá váltsam. De Jinhee nem volt ott. Egyedül keltem, miután egyedül feküdtem le. Három éve, minden nap.