Jackpot(JK) ~ Befejezett

53.

-Jinhee, ennek az útnak a végén van egy elágazás, ott fordulj le jobbra és csak menj egyenesen. A végén lesz a kemping, ahol letehetjük a kocsit, és akkor utána megbeszéljük, mi legyen - szólt Jimin, mire bólintottam és tovább hallgattam a történetét az egyik incidensről, ami valamelyik nap történt vele. - És akkor mondta a tag, hogy esküszik rá én karcoltam meg az autó oldalát, mert hogy nem vigyáztam rá mosás közben, meg hogy felelőtlen vagyok és fizessek neki, mert hogy nem így hozta. Mondtam neki, hogy rendben kifizetem neki a kárt, és el is engedem a mosás árát, de előtte nézzük meg a kamera felvételeit, mert hogy az egész hely amúgy be van kamerázva tudod mióta loptak, és erre mondja azonnal, hogy jaj nem szükséges, most jut eszébe, hogy a fia kölcsön vette az autót és biztos ő húzta meg az oldalát, és semmi baj meg minden...

-És mi volt? - kérdezte Jungkook, akire néha rápillantottam s igen feszült arckifejezéséből úgy ítéltem meg, nem tetszik neki a sztori, amit hall. 

-Hát a dupláját fizette az eredeti árnak. Ismersz, ha tényleg megrongáltam volna akárcsak egy miliméteren is, beismertem volna és kifizetem, de tudtam hogy nem én voltam, mert emlékeztem hogy amikor behozta, még meg is jegyeztem magamban, milyen csúnya az oldala és ezt meg kellene csináltatnia. 

-Mekkora gyökér...

-Az, szóval elmentettem a rendszámot és többet hozzám ne jöjjön. Minden autót úgy kezelek, mintha a sajátom lenne, nem is értem hogyan gondolta, hogy megkérdőjelezi a szakmaiságom és a munkám...

-Szerintem megérkeztünk - állítottam le a motort, ahogyan leparkoltam a többi autó mellé, pontosan szembe a kemping területtel. 

-Bizony, itt vagyunk - pattant ki Jimin, mire megkönnyebbülten szálltam ki az autóból. Megérkeztünk, idevezettem és semmi sem történt útközben. Akkor már a hazafelé vezető út is menni fog, úgy döntöttem hagyom Jungkookot teljes mértékben pihenni és majd én vezetek mindenhova ha kell. 

-Na, mi az Szivem? - lépett mellém Jungkook és szórakozottan nekidőlt az autó oldalának. - Hogy érzed magad? Szerezhetem be neked a versenyautót? 

-Tudod mit? - pillantottam fel rá. - Igen! Eldöntöttem, mostantól sokat fogok vezetni, mert nagyon jól megy, nem is értem miért nem csináltam eddig. 

-Sosem gátoltalak benne, én sem értettem miért utálod ennyire - fogta meg a kezemet és Jimin után indultunk a recepcióra. - Tudod, eddig nem akartam bevallani, de nagyon örülök hogy végül eljöttünk. És csak mert együtt jöttünk, nem jelenti hogy állandóan Jiminnel és Sojinnal kell lennünk - állt meg és szembefordított magával, közelebb húzott magához és átkarolta a derekamat. - Arra gondoltam - suttogta közel hajolva hozzám. - Hogy valamikor ellóghatnánk kettesben az erdőbe, tudod ott még úgysem csináltuk soha...

-Mit? - kérdeztem, de ahogyan a szemeibe néztem, elpirulva csaptam meg a mellkasát. 

-Jungkook! - pillantottam körbe gyorsan, hallotta e valaki amit beszélünk, szerencsére senki nem volt ott, egyedül Sojin álldogált továbbra is az autó mellett, de annyira kétségbeesetten kereste a WIFIt, hogy magasról tett arra, miről sutyorgunk Kookkal. - Nem gondolhatod komolyan...

-Miért? - vonta meg a vállát. - Szerinted az ősemberek mindig franciaágyon csinálták? Dehogy, a szabadban, ahogyan az ember eredetileg meg lett alkotva - bölcselkedett, én pedig szórakozottan figyeltem, ahogy előadja magát.

-Viszont, ez nem az őskör, hanem a 21. század, és nekünk van franciaágyunk...mondjuk itt pont nincs, de amúgy már nem kell barbár körülmények között szeretnünk egymást. Főleg nem most, mikor a barátainkkal jöttünk kirándulni, és Jimin szülinapját ünnepelni, nem gondolod hogy majd azt fogom csinálni veled. 

-Szerinted Jiminnek fel fog tűnni? Amennyit iszik...

-Jungkook...én - néztem rá, de olyan ártatlan szemekkel és kérlelve nézett rám, hogy a torkomat megköszörülve, ismét elpirulva gyorsan legyintettem egyet. - Majd meglátjuk - húzódtam el tőle, és zavaromban Sojin mellé álltam, aki továbbra sem talált WIFIt. Amúgy nem értem miért keresett, hiszen mi itt voltunk, én például nem hiányoltam a netet. 

-Na, hát az van - lépett ki az ajtón Jimin. - Hogy kicsit hátrébb tudjuk letenni a sátrat, alig van már hely amit nem értek, hiszen vége a szezonnak. Mindegy, Jungkook nálatok van a sátor? Mehetünk egymás mellé akkor - mondta, Jungkook pedig bólintott és az autóhoz véve kivette azt. 

-Együtt alszotok? - pillantottam felváltva Jiminre és Sojinra, akik először kínosan aztán végül vállat vonogatva álltak egymás mellett, és közölték velem, hogy igen együtt alszanak amíg itt vagyunk. Engem annyira nem érdekelt, nem is értettem hogyan nem gondoltam erre korábban. 

-Te miért nem alszol az erdőben? - néztem Jungkookra. - Hátha akad más jelentkező a kis programodra. 

-Sajnos minden hely betelt - kacsintott rám, én pedig szemforgatva nevettem fel, miközben segítettem neki a saját sátrunkat kivenni. - De miért is aggódsz miattam? Csak nem félsz, hogy kimaradsz a buliból? 

-Undorító tudsz lenni - néztem rá folyamatosan nevetve, ő pedig megfogta a kezemet és magához húzott.

-Undorítóan szerelmes, az bizony - csókolt meg, mire a nyaka köré fontam a karomat és a hajába túrva csókoltam meg jobban, ahogyan ő tette. - Szeretlek - suttogta két puszi között. 

-Én is - öleltem át, arcomat a nyakához fúrva. - Nagyon szeretlek - suttogtam, szorosan ölelve magamhoz. - Remélem jól fogjuk érezni magunkat és csinálunk pár szép emléket amíg itt vagyunk. 

-Csináljunk sokáig tartó emléket? - suttogta mire elkerekedett szemekkel néztem rá, s bár elváltam tőle, karjaimmal továbbra is a vállain támaszkodtam.

- Miről beszélsz? - kérdeztem remegő ajkakkal. 

-Hát - pillantott félre, aztán vissza rám. - Én csak...szóval mivel együtt leszünk, mármint én úgy tervezem, hogy majd egyszer elveszlek, akkor majd szeretnék családot. És hát...szóval...

-Gyereket szeretnél? - kérdeztem halkan, s remegő gyomorral vártam a válaszát. 

-Persze - sóhajtotta, de mintha nem lett volna őszinte a válasza. - Miért, te nem? - vágta rá hirtelen. 

-Mi? Én...de, dehogynem. Persze - erőltettem magamra egy mosolyt s inkább magamhoz öleltem újra, csak hogy ne lássa csalódott arcomat. - Persze, szeretnék egy...gyereket.