Jackpot(JK) ~ Befejezett

56.

A tükörképemet bámulva, lassan mostam fogaimat a kis fürdőszobának szánt épületben, ami a kempingezők számára volt építve. Zuhany, mosdó, wc és mindenféle fajta tükrös sminkrész volt elhelyzve benne, és jó megoldásnak tartottam, hogy külön van női és férfi ház, így nem kellett Jungkook közelében lennem egy darabig és nyugodtan gondolkodhattam. Mielőtt lefeküdtem volna, mindenképpen le akartam mosni az arcomat, le akartam cserélni a kötésemet is - bár azt nem tudtam, hogyvan vitelezem ki - és csak szerettem volna egyedül lenni. 

-Hé - kopogtatott be az ajtón Sojin, mivel egyedül voltam még fent és a fürdőben is. - Hogy vagy? - lépett be és bezárta maga mögött az ajtót. 

-Nem tudom - sóhajtottam és megtöröltem a számat. - Nem tudom, Sojin. Én csak...hol van? 

-A sátorban. Elköszönt és elment aludni. Nem nagyon beszél velünk, Jiminnel pláne. Kicsit túllőtt az alkohollal.

-Hagyd, ünnepel. Biztos, hogy ez előbb vagy utóbb kiderült volna. Jobb lett volna utóbb, de...nem tudom mit csináljak - bontottam ki a hajamat és átfésültem ujjaimmval. - Egyszerűen olyan váratlanul ért, és az, hogy már el is adta mert nem gondolta valaha kibékülünk annyira fáj...

-Miért, te láttad volna hónapokkal ezelőtt ezt előre? Láttad magatokat kibékülni? Ha nem ad fel hirdetést munkára, sose jöttél volna vissza hozzá. Lásd be, nem hiányzott neked annyira, hogy magadtól megkeresd. Ő ugyanezt gondolta rólad, elvesztette a hitét a nőkben és a szerelemben, persze hogy nem tartotta meg a gyűrűt. Örülj neki, hogy egyálalán most itt vagytok. És ez még nem jelenti, hogy soha nem is vesz másikat. Működik köztetek a dolog, ha nem szarod el ismét, idő kérdése és a felesége leszel. Adj neki időt...

-Nem csak az bánt, nem a gyűrű itt a baj - ültem le az egyik kihelyezett padra. - Hanem én magam, én magam vagyok a baj. Belegondoltam, hogy ő gyűrűt vett nekem, ő velem képzelte el az életét. És én azelőtt otthagytam, hogy ideadta volna. Mivan, ha aznap este akart eljegyezni? Vagy másnap? Vagy akár még mindig csak tartogatná, de hirtelen holnap ideadná? És én megtörtem, tönkretettem egy embert, mert..

-De megbocsájtott - tette Sojin a térdemre a kezét. - Próbálja elfelejteni, és valljuk be jó úton halad. Ha ő nem hánytorgatja, te miért ostorozod magad ismét miatta? 

-Mert...te nem láttad a tekintetét. Én ismerem. Állandóan aggódik, még ha nem is mondja. Aggódik. Fél, hogy elmegyek. Úgy látszik nem bizonyítottam eleget. Biztos azért akar gyereket is...

-Hogy mi? - meredt rám Sojin tányér méretű szemekkel. - Gyereket akar? Vagy már... - mutatott óvatosan a hasamra, mire csak ráütöttem a kezére.

 -Mi? Dehogy, nem vagyok terhes - forgattam a szemem, s esküszöm láttam rajta hogy megkönnyebbül. - De szóbahozta. Hogy akar. Délelőtt. Biztosan azért akar, mert a gyerek kötelék lehetne, hogy hátha azzal bebiztosítja hogy vele maradok. Más magyarázatom nincs rá. Képes lenne gyereket csinálni, csak hogy maga mellett tartson, de erre semmi szükség! Nem tudom mit tegyek vagy mondjak, amitől jobb lenne neki. 

-Beszéld meg vele. Ne lökd el, ne hagyd megint magára, mert abból azt fogja leszűrni, hogy nem tervezel vele, hogy egyedül oldod meg a gondjaid és megint arra fog gondolni, hogy nincs szükséged rá. Mindenbe, mindig vond be! Ha tudja, hogy a véleménye, az akarata és a gondolatai számítanak neked, akkor az azt jelenti, hogy igenis vele akarsz lenni, hogy fontos minden vele kapcsolatban. Oké? 

-Mikor lettél ennyire bölcs? - nevettem fel, és Sojin vállára hajtottam a fejemet, aki az enyémre hajtotta az övét. Sóhajtva bámultuk az üres, csendes fürdőszobának kialakított kis helységet, s hallgattuk hogy néha csöpög valamelyik csap. Vagy felszáll egy kósza szúnyog. - Hé, Jimin mióta ekkora spanod?