Jackpot(JK) ~ Befejezett

43.

Jungkook előző esti beszólása és akciója után, eszem ágában sem volt reggel felkelni és bármit készíteni neki. Bár felébredtem arra, hogy felkelt és mozgolódik, készülődik, úgy tettem mint aki mélyen alszik, miközben hallgatóztam. Lassan mozgott, hol a fürdőszobába ment, hol a szekrény előtt ügyködött. Óvatosan járkált, mintha figyelt volna arra, hogy nyugodtan tudjak aludni, még a lámpát is úgy kapcsolta fel, hogy az égett, amelyik nem világított az arcomra. Bár nem hatott meg ezzel, amilyen mocskos és elfogadhatatlan stílusban beszélt velem este és amilyen megjegyzést a fejemhez vágott, örüljön hogy nem nyírtam ki álmában. 

Hirtelen a látókörömbe került, amitől gyorsan lehunytam a szememet, hogy ne tűnjön fel neki semmi, majd besüppedt közvetlenül a térdemnél az ágy és megéreztem kilógó bőrömön farmere anyagát. Csak üldögélt mellettem s nem mertem kinyitni a szemem, gondoltam, hogy engem bámul. Próbáltam nyugodt lenni, azonban ekkor tenyerét megéreztem a hajamon, ahogyan párszor végigsimít a fejemen. Szerettem volna lelökni a kezét magamról és megfenyegetni, hogy ha még egyszer hozzám nyúl ezek után, mindegyik ujját a seggébe dugom, de tűrtem, hogy piszkáljon miközben azt hitte alszom. 

-Sajnálom - suttogta, nekem pedig kedvem támadt csukott szemeimet megforgatni. Mekkora egy hazug disznó, így viselkedik velem és akkor nem tud a szemembe nézve bocsánatot kérni, inkább így magyarázkodik. Biztos voltam benne, hogy megcsal és nem képes szembenézni velem és a tetteivel, már csak arra kellett rájönnöm, hogyan derítem ki. Ha pedig igaz, soha többet nem fogom magam rosszul érezni amiatt amit tettem vele, hiszen a hűtlenség sokkal elfogadhatatlanabb mint az, hogy én elhagytam valamikor. Én vállaltam a következményeket érte. 

Jungkook hamarosan felállt az ágyról és némán lépkedve kisétált a szobából, lekapcsolva maga után a villanyt így teljes sötétség borult a szobára. Szerettem volna utána lopózni és meglesni, mit csinál lent, már ha valamit is ügyködik, de végül nem mentem le, mert nem éreztem jól magam. Szédültem és fájt a fejem, jobbnak láttam ha visszaalszom még egy kicsit. Vagy legalább pihenek. Tény, hogy az utóbbi időben én sem aludtam rendesen, mert állandóan Jungkook miatt aggódtam, próbáltam megnyitni, kiszedni belőle mi a baja és mit nem mond el nekem, aggódtam azon is, mi van ha tényleg megcsal, aggódtam vajon én mit csináltam rosszul. Többet stresszeltem, mint eddig valaha és gyengének éreztem magamat. 

Amikor ismét felébredtem és az órára néztem, tíz óra körül volt az idő, és én magam is meglepődtem, hogy egyrészt mennyire mélyen visszaaludtam, másrészt mennyire nem éreztem magamat frissebbnek vagy jobban, ha még visszaaludtam volna tíz órára nem lett volna bajom, úgy éreztem akár egy hétig is tudnék most aludni. De nem akartam csak úgy fetrengeni, így erőt véve magamon körbenéztem a házban, mégis mit tudnék tenni, de nem volt munka. Én nem kívántam enni, Jungkooknak nem kellett főznöm.  A mosogató üres volt, a ház tiszta. Pár ing és szennyes hevert a fürdőszobában, így azokat kimostam majd kiteregettem de azon kívül nem volt mit tennem és ez némileg frusztrált. Legalább lenne egy kutyám amit sétálni vihetek. Szerettem volna valamit dolgozni, de Jungkook nem akarta, nagy képzettségem nem is volt, hogy akármit elvégezzek, úgyhogy maradt a semmittevés. 

Befészkeltem magamat a TV elé és betettem valami filmet, egészen a nyakamig húzva a plédet, hirtelen nagyon fáztam, pedig meleg volt a házban. Bágyadtan figyeltem a kijelzőt és fel sem tűnt, pillanatok alatt mennyire rosszul lettem, úgy éreztem forog velem a szoba. Lehunytam a szememet, hátha attól majd enyhülni fog a szédülés. Kezemmel telefonom után kerestem, hogy megpróbáljam Jungkook-ot felhívni, hogy hozzon valamit haza, gyógyszer vagy bármi, de akkor esett le, hogy azt fent hagytam. Unottan ejtettem le kezemet magam mellé és próbáltam mély levegővételekkel lenyugtatni magamat, miközben szívem hevesen vert, hallottam pulzálni és a fülem is csengett. Kezdtem aggódni, de nem tudtam szólni senkinek sem, a kedves barátom pedig lehet nem is foglalkozott volna vele, még ha el is érem telefonon. Próbáltam ismét aludni, hogy hátha attól majd jobb lesz, és valamikor el is aludhattam, hiszen mikor legközelebb kinyitottam a szemeim, kissé sötét volt a nappaliban, a kinti fények világították meg a helységet. Nagyot nyelve próbáltam felemelkedni a kanapéról legalább csak addig, míg egy pohár vizet iszok. Hogy honnan volt erőm hozzá, én magam sem tudom, de sikerült magam mellé a kis asztalra készíteni egy új pohár vizet, miután az előzőt megittam. Fáradtan estem ismét a kanapéra. Remek. Nincs itt senki, Jungkook még biztos vagy órákig nem lesz itthon. Én pedig itt vagyok, mintha egy órán át ültem volna egy körhintán, annyira szédülök, nem is látok tisztán és nincs itt senki. Ez egy jel, ideje elpatkolnom. 

Az ajtó hirtelen kinyílt, én pedig meglepve emeltem fel fejemet annyira, amennyire csak fáradt testem engedte. Jungkook jött meg, furcsán korán az elmúlt időszakhoz képest és fáradtan dobta le táskáját a kis kinti cipőtartó tetejére. Nyakkendőjét meglazította, ahogyan belépett, majd felkapcsolva a villanyt, érdeklődve pillantott körbe a házban. Tekintete találkozott az enyémmel, s zsebre dugott kezekkel lépkedett oda hozzám. 

-Szia - köszöntem halkan. 

-Szia - válaszolt és leült a lábam mellé. - Mi van veled? Sápadtnak tűnsz. 

-Nem vagyok jól - hunytam le a szememet. - Szédülök, hányingerem van. Fáradt vagyok nagyon. 

-Csináltál ma bármit is, azon kívül, hogy itt fetrengsz? - mutatott végig ujjával rajtam. - Lehet a nagy semmittevésbe fáradtál el. Nem csináltál vacsorát, igaz? 

Dühösen ültem fel, viszont abban a pillanatban homályossá vált látásom, így kénytelen voltam visszafeküdni a párnára. Nagyot nyelve nyitottam ki szemeim és szomorúan néztem Jungkookra, aki bár aggódva nézett rám, kisujját sem mozdította volna meg, hogy nekem jobb legyen. 

-Kikérem magamnak, igenis megcsináltam a házimunkát, ki vannak mosva a ruháid, tiszta a ház és tudsz magadnak is kaját csinálni. Feleslegesen nem főzök, az elmúlt héten minden este ki kellett dobnom amit főztem, mert nem etted meg. Nem pazarolom az ételt. Honnan tudtam volna, hogy ma kedved van időben hazatolni a picsád? 

Jungkook nem szólt semmit, csak szó nélkül felállt és a konyhába indult. Én azonban annyira el voltam keseredve a viselkedése miatt, hogy nem bírtam féken tartani nyelvemet. 

-Miért nem mész a kurvádhoz és kéred meg őt, hogy csináljon neked vacsorát? 

Jungkook megállt a mozdulatban és döbbenten nézett vissza rám. Tátogott mint egy hal, tisztán látszott rajta, hogy erre nem számított. 

-Hogy mit mondtál? - kérdezte megütközve. 

-Hogy menj enni ahhoz a nőhöz, akivel csalsz. Tudom, hogy csalsz Jungkook - suttogtam könnyes szemekkel. Jungkook nem szólt semmit, csak némán lesett rám, én pedig hátat fordítva neki, a kanapé felé fordultam és próbáltam jobban lenni, miközben éreztem, hogy szívem apránként meghasad.