Jackpot(JK) ~ Befejezett

59.

Ahogyan közeledett a hétvége, minden nap egyre izgatottabb lettem, mert fogalmam sem volt, hogyan fogja kivitelezni a nagy lánykérést. Egyszerűen elképzelésem sem volt, hogy mégis hogy fogja emlékezetessé tenni a mai napot. Több mint tíz éve ismerem, de mégsem sikerült annyira kiismernem hogy el tudjam találni, mi fog történni. Jungkook ha valamit nagyon akart, akkor azt megoldotta és ha ezt meglepetésnek szánta, biztos voltam benne hogy garantáltan a bokámig esik majd az állam. Szombat délelőtt így izgatottan nyitottam ki szemeimet, hiszen a héten semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, hiába könyörögtem nem adott információt, jeleket, csak annyit, majd meglátom. Így teljesen jogosan izgultam, de amint magam mellé pillantottam, meglepetten láttam hogy egyedül ébredek. Jungkook nem volt sehol. Nem hallottam a zuhanyt, nem éreztem kaja illatát, sem motoszkálást vagy lent a TV hangját. Síri csend honolt az egész házban. Érdeklődve ültem fel az ágyban, mikor feltűnt hogy az ajtó nyitva van, s egy vékony sávban rózsaszirmok vannak elszórva valamerre. Ajkamba harapva fojtottam el a mosolyom, ahogyan kimásztam az ágyból és a vonalat követve, lejutottam a nappaliba. Az asztalon egy hatalmas, de tényleg óriási rózsacsokor pihent, meg sem próbáltam ölbe venni mert tudtam, nem bírom el anélkül, hogy elejteném a felét. Könnyes szemekkel nyúltam a rajta lévő kis cetli után, amire csak pár szó volt írva. 

"Amint felébredtél, hívj fel. Csak egyszer. Jungkook"

Szórakozottan mentem vissza a hálóba a telefonomért, és kissé remegő kezekkel tárcsáztam a számát, majd összesen három csörgés után fogta magát és kinyomott. Nagyokat pislogva meredtem a készülékre, s már készültem volna újra hívni, mikor küldött egy SMS-t. 

"Pontosan másfél órád van arra, hogy elkészülj. Másfél óra múlva menj ki a ház elé" 

Nem tudtam, válaszoljak e neki az üzenetre. Azt kijelezte, hogy elolvastam, szóval tudtam hogy tudja, láttam, de nem akartam a terveit keresztbe húzni, így válaszul egy szívecskét küldtem neki, jelezve hogy megértettem és már kezdem is. Nem válaszolt, de tudtam megkapta. Nagyot sóhajtva gondolkodtam el mégis mit vegyek fel. Ő maga rózsával készül, vagyis nem egy hegymászás közben fogja a kötélen leengedni a gyűrűmet. Így kikerestem valami kényelmes de mégis csinos ruhát a szekrényből, s óvatosan az ágyra helyeztem, amíg elmentem lezuhanyozni. Pontosan tudtam, mit kenek és fújok magamra. Ha Jungkook kitesz magáért, megérdemli, hogy olyan csomagolásban érkezzek meg hozzá, ami boldoggá teszi. Tudtam, hogy van egy bizonyos parfüm, rúzs árnyalat vagy festék amit jobban kedvel rajtam mint a többit, így ezekre az alkalmakra mindig szerettem a kedvére tenni. És ez most sem volt másképp. 

Ahogyan ígérte, másfél óra elteltével, mikor kiléptem a házból, az a régen látott, bordó autó várt rám, amit mikor ismét idejöttem mindig értem küldött. A jól ismert sofőr kitárt ajtóval várt rám, magát kihúzva várt rám, széles mosollyal az arcán. 

-Jó reggelt kisasszony - hajolt meg, amit viszonoztam is. - Milyen csinos - dicsért meg, én pedig pironkodó arccal köszöntem meg neki kedvességét. Hirtelen egy dobozkát tartott elém, de mielőtt odaadta volna, megszólalt. - Jungkook kifejezett kérése, hogy addig ne nyisd ki, ameddig nem találkozol vele. Rendben? - kérdezte, mire bólintottam. Majd meghaltam annyira kíváncsi voltam, de bíztam benne és szerettem volna, ha nem okozok neki csalódást, így csak letettem magam mellé a hátsó ülésre és érdeklődve néztem ki az ablakon. 

-Merre megyünk? - figyeltem az utcákat. 

-Majd meglátod - mosolygott rám a visszapillantó tükörről. Felnevettem, és bólintva tudomásul vettem, ha napokat kibírtam ez a pár perc vagy óra már nem okoz problémát. 

Nem utaztunk túl sokáig, mikor hirtelen leparkoltunk Jungkook szüleinek a háza előtt. Nagyot nyelve, kissé remegő ujjakkal nyúltam az ajtó felé, hogy kinyissam. Mielőtt kiszálltam volna, a sofőrre pillantottam, aki fejével csak a ház felé intett, szórakozott arckifejezéssel. Izgatottan szálltam ki, és lépkedtem az ajtó felé, ami abban a pillanatban kinyílt, hogy odaértem hozzá. A kis ösvényen szirmok voltak a földön, pont olyanok mint amilyenek a házban is voltak. Jungkook szülei mosolyogva néztek rám, ahogyan megláttak.