Jackpot(JK) ~ Befejezett

54.

-Mindenképpen nézd majd meg a weboldalt. Sokkal nagyobb ott a választék, de tényleg olyan cuccokat találtam ott, amit a boltba például nem küldenek. És még akciós is, tudod a múltkor mennyit spóroltam csak azzal, hogy neten vásároltam? És lehet olyat választani, hogy valamelyik üzletbe kérd, akkor kiszállítási díj sincs, most gondold el. Te meg amúgy is szereted az ilyeneket, szóval... 

Bár figyeltem arra, hogy legjobb barátnőm mit magyaráz, nem tudtam teljesen részt venni a beszélgetésben. Gondolataim folyamatosan akörül forogtak, amit Jungkook korábban mondott, rólunk és a gyerekről. Megrémisztett az egész, hirtelen jött és nem tudtam mit kezdeni vele. Nem akartam gyereket és bántott, hogy nem voltam elég őszinte vele, hogy nem mondtam meg azonnal, hogy nem állok készen rá. Bár fogtam a kezét, s úgy tűnt ő sem gondolkodik túlságosan a dolgon,  nem tudtam teljesen élvezni a kirándulást. Folyamatosan azon járt a eszem , hogy valamikor bizony beszélni akar majd róla, sőt ma este együtt alszunk és mivel folyamatosan célzott rá, lehet megpróbál tényleg rám mászni, és akkor kénytelen leszek megállítani, mert nem akarok még gyereket. Az is eszembe jutott, mi van hogyha sosem akarok majd, de Jungkook igen. Akkor ismét annyi a kapcsolatunknak, pedig nem olyan régen oldódtak meg a gondjaink. 

-Jinhee, nézz a lábad elé! - kiáltott hirtelen Jungkook, mire felkaptam a fejemet és ijedten néztem körbe. Bár fogta a kezemet és a másikkal is utánam kapott, nem tudott elég erősen tartani, így kicsúsztam szorításából és nekiestem az egyik kiálló kőnek, ami az ösvény mentén volt. Fájdalmasan nyúltam bokámhoz, amivel félreléphettem az esés során, másik kezemet pedig óvatosan vizsgálgattam, valamelyik ujjamból vér folyt végig a kezemen. 

-Úristen, jól vagy? - guggolt le hozzám Sojin és aggódva figyelte kezemet. - Te jó ég, vérzel! Mennyire fáj? Hívjunk ide valakit? - fordult körbe sietősen. 

-Nem vészes. Inkább csak felsértettem. A bokám viszont kegyetlenül fáj - szorítottam össze a szemeim, az érintett részemet szorítva. 

-Mutasd - guggolt le Jungkook is hozzám és óvatosan elkezdte felhajtani a melegítőm szárát, de mivel a bokámnál szűkített fazonú volt, kissé nehézkes volt mert bár nem akart fájdalmat okozni, nem tudtam nem érezni ahogyan a dagadt bokámról próbálja felfelé cibálni az anyagot. - A lábad is vérzik. Nem tűnik mélynek, de mindenképp be kell kötni ide egy tapasz nem lesz elég. Jimin, nálad van a táska? 

-Aha - bólintott és maga elé húzva a hátizsákját, matatni kezdett benne az elsősegély táska után. - De ne hívjuk inkább ide a mentőket? Vannak ide kirendelt emberek akik tudnak segíteni az ilyen kis ösvényeken is. 

-Nem kell, megcsinálom - ült le Jungkook a guggolásból, közelebb csúszva hozzám. - De nem lesz kellemes, csíphet a fertőtlenítő.

-Mindegy - legyintettem és Sojin combjának döntöttem fejemet, aki a homlokomra simítva hajolt le hozzám. 

-Mi van veled? Semmire sem figyeltél amit az elmúlt órában mondtam. Sőt, annyira elbambultál hogy még össze is törted magad. Lazulj el, kirándulni jöttünk, megünnepelni Jimin öregedését! - vigyorgott, Jimin pedig lesütött szemekkel vigyorgott, arcán láttam hogy több dolog van amiről nem tudok. Van valami közöttük, ebben biztos vagyok, csak nem értettem miért nem mondják el nekem, mikor tudják hogy nem lenne vele problémám. 

-Rá tudsz állni? - fogta meg mind a két kezemet Jungkook, felhúzva maga elé, míg Sojin és Jimin összepakolták az elsősegély táskát. A két vállába kapaszkodva álltam előtte, míg ő szorosan tartott a derekamnál fogva és aggódva figyelte a lábamat, mennyire tudok ráállni. - Sajnálom, figyelnem kellett volna Rád - suttogta, mire megráztam a fejemet. 

-Dehogy, ez az én hibám, még szóltál is. Tényleg nem figyeltem, Sojinnak igaza volt. Bamba voltam, pedig oda kellene túrázásnál figyelni. És ne aggódj, rá tudok állni. Kicsit fáj, szóval lassan haladunk majd - húztam el a számat és szomorúan pillantottam Jiminre. - Ne haragudj, hogy elrontottam a kirándulást. Most azzal kell foglalkozni, hogy bírom e a tempót. 

-Ne aggódj, kettőt látok mindenből, miattam is lassul a tempó - vihogott, Jungkook pedig a nyaka köré fonta karjaimat és a fenekem alá nyúlt. 

-Gyere, viszlek - emelt meg, mire gyorsan megkapaszkodtam benne és megráztam a fejemet. 

-Megőrültél? Dehogy viszel, nem kell hogy miattam te is eless. Túrázni jöttünk, nem pedig engem kimenekíteni a fák közül, tegyél le - tiltakoztam. 

-Majd leteszlek, ha rizikós. Most azonban sima ösvény van mindenhol, elbírlak és nem kell másznunk sem. Ne erőltesd a lábadat, na - magyarázott. Sóhajtva hajtottam fejemet a vállára, ő pedig lassan elindult velem. 

-Ne haragudj - nyomtam egy puszit az arcára. Jungkook felnevetett és megrázta a fejét, haja vége csiklandozta arcomat. 

-Ugyan, teljes mértékben élvezem a helyzetet. Közel vagy hozzám, konkrétan rajtam lógsz, hozzám vagy bújva és nem tudod meggátolni, hogy a segged fogjam. Minden szerelmes pali álma - közölte szórakozottan. Szememet forgatva ütöttem egy aprót a hátára, ugyanakkor nem vallottam volna be neki, mennyire is élvezem a hős, erős magatartását ahogyan viszi sérült lényemet a kiránduláson. Kényelmesen pihengettem Jungkook ölében, fejemet a vállára hajtva, miközben a többiek beszélgetését és nevetgélését hallgattam. Jungkook szorosan tartott, s cserébe míg egyik kezemmel kapaszkodtam, másik kezemmel a hátát simogattam. És nyugodtan gondolkodhattam, elmerülhettem a gondolataim között anélkül, hogy figyelnem kellett volna merre kell lépni vagy mit kell csinálni. 

-Éhes vagyok - közölte Jimin mikor az egyik kilátónál megálltunk. - Idefelé jövet láttam egy kis büfét, a lelkem eladnám egy szendvicsért. Ha jól láttam árultak - gondolkodott hangosan. 

-Tegyél le - paskoltam meg óvatosan Jungkook hátát, aki óvatosan lepakolt maga elé, továbbra is szorosan tartva mintha attól félt volna, ha elenged elborulok mint egy zsák. - Szomjas vagyok - közöltem vele, a háta mögé bicegve, mire megállított és leültetett az egyik padra. 

-Hagyd, majd én - vette elő az egyik flakont, ami nála volt és a kezembe nyomta. - Éhes vagy? Kérsz te is valamit annál a bódénál? 

-Majd meglátom - vontam meg a vállamat. - Mondjuk ha lenne fánk, máris gyorsabban gyógyulnék. 

-Ha nem lesz is sütök neked - hajolt közel hozzám szórakozottan s mielőtt megszólalt volna, oldalra pillantott, ahol Jimin és Sojin éppen megfeleztek egy banánt. - Este viszont beszélni akarok veled. Amikor ketten leszünk - nézett mélyen a szemembe, mire nyeltem egyet és bólintottam. Jungkook ekkor elvette a flakont és visszatette a hátizsákjába. Addig pedig nem vett fel az ölébe, ameddig nem döntöttünk úgy hogy tovább indulunk. Aggódtam, hiszen a "beszélni akarok veled" sosem jelent jót semmilyen formában. Féltem, mert fogalmam sem volt mégis mit akar mondani, mivel kapcsolatban. Vagyis volt sejtésem, de arra a beszélgetésre nem álltam készen.