A Bűn városa

14. fejezet

Naruto:

A körzet legcsicsásabb bárja hatalmas neonszínű feliratokkal hirdette, hogy a legkiválóbb lányok itt találhatók. Zsebre tett kézzel álltam a bejárat előtt és már bánom, hogy nem fogadtam el egy slukkot a szivarból.
Nem volt kedvem az egészhez.

Az őrök felismertek és egy szó nélkül beengedtek. Bent egy jól szituált fiatal hölgy vezetett az emeleten levő asztalunkhoz, és egy kis türelmet kért, míg értesíti Naot az érkezésemről. Addig alaposan szemügyre vettem a díszítést és a bejárathoz legközelebb eső útvonalat csak arra az esetre hogyha menekülőre kellene fognom. Fehér, hímzett terítő, rajta egy igen drága csontporcelán étkészlet, mely bordó-arany mintával volt cizellálva. Ólomkristály pezsgőspoharak és egy csokor vörös rózsa középen, természetesen porcelán vázában.
Mindig is utáltam ezeket a felhajtásokat. Miért nem lehet a kedvenc ramenstandomhoz randevút szervezni?

A fények hirtelen eltűntek és a színpad felé fókuszált minden reflektor. Az élő zenekar ékes nótába kezdett és a vörös függöny elgördült a pódiumon. Egy ledér táncosnő vonaglott a fémrúd körül, míg a lent ülő negyven plusszos férfiak tátott szájjal bámulták a produkciót.

Undorítónak találtam az egészet, habár ezek a lányok szándékosan kelletik magukat, így próbálnak meg pénzes urat fogni maguknak. A produkcióba apait-anyait beleadnak, így próbálnak meg kitörni az "áru" szerepéből. Azok a lányok tisztelettel néznek fel feletteseikre, kik szeretői pozíciót vagy legritkább esetben házassági ajánlatot tudtak kicsikarni a gazdag félből.

Nem ítéltem el a lányokat, de azokat a férfiakat igen, kik csak saját igényeik kielégítésére vásárolják meg őket, majd eldobják, miután nem lelik hasznukat bennük. Ha már milliókat költenek rájuk, akkor viseljék is gondjukat, hisz felelősséggel tartoznak értük.
Legalábbis én ezt vallom.

Megpillantottam Ryuuki Naot, ki kék szaténruhájában suhant felém. Észrevettem, hogy elcsúszott a hajtűje, valószínűleg nagyon sietősen kellett feltekernie a haját.

- Naruto-sama! - szólított meg nyájasan a velem egykorú hölgy. Én meghajoltam, megragadtam a kézfejét, hogy csókot leheljek rá, majd kihúztam neki a széket.

A férfi parfümöt a testén a legtöményebb illattal sem lehetett elfedni...

Ribanc...

- Elnézést kérek a késésért, minden esetben a vendég szórakoztatása az első - közölte műmosollyal az ajkain. Vajon anyáék ezt tudták, mikor leszervezték a randit? Kötve hiszem... - Remélem örömet lelt a produkcióban, a mai nap egy különleges nap a lánykák életében - érdeklődéssel telve húztam fel a szemöldököm, Nao pedig bőbeszédűen folytatta - Ma este árverés lesz, és van köztük pár ígéretes darab. Érintetlen lányok - kuncogta el magát - A legnagyobb érdeklődés mindig felőlük van, de reményeim szerint mi addigra már nem leszünk itt. Eléggé el szokott fajulni az aukció a kakaskodó felek között, engem pedig finom hölgyként borzaszt az erőszak.

Túl sokat fecseg...

- Pincér! - csettintett és megjelent egy fiatal gavallér az étlappal a kezében, amit át is nyújtott nekünk.

- Italt mit hozhatok, Ryuuki-dono? - a nő gondolkodás nélkül rávágta a vágyát.

- Egy üveg Dom Perignon lesz és egy ház ajánlata: Kaviár tál. Legyen négyszemélyes, úgy hallottam, hogy Naruto-sama nagyon szereti a gourmet ételeket - pillantott rám csábosan.

A pezsgő röpke 21 ezer yenbe került, a tál ára szintén került annyiba. Úgy éreztem, hogy ma ebből Nao egy fityinget nem fog állni. Szerencsére nem fog a földhöz vágni ennyi pénz elszórása, hisz 40 ezer yen nekem aprópénznek számított.