A Bűn városa

21. fejezet

Sakura:

Karin által megtudtam, hogy mivel is foglalkozott az apám szabadidejében. Olyan klónokat akart létrehozni, ami felülmúlja a mutánsok erejét, gátat szabva így a túlzott hatalmuknak. Lényegében sikerült is olyan modell fejlesztenie, amivel megölt pár mutánst, de apám szerencsétlenségére a kis gépének nem volt ellenállása Uchiha Sasukéval szemben. 

- Kint vannak - közölte a mobilcsörgést követően Naruto.

Hatalmas kő gördült le a szívemről.

- Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a mentőakcióban - tudom, hogy nem miattam, hanem Sasuke parancsa miatt segítettek, de nélkülük nem tudtam volna kijuttatni őket.

- Üdv a bandában, Pinky! - nyújtotta kezét Karin - Végre nem én leszek az egyedüli nő a csoportban! Olyan nehéz rendet tartani közöttük - sóhajtotta.

Elfogadtam a felém nyújtott tenyeret.

- Együtt csak megregulázzuk őket! - pillantottam szét a társaságon.

Nem nagyon voltak a Haruno klánban korosztályombeliek, de igyekszem beilleszkedni közéjük. A túlélésemhez elengedhetetlenek ők.

- Erre inni kell! - Naruto egy pillanat alatt eltűnt és egy pezsgővel tért vissza.

- Én is kérek - nyöszörögte Suigetsu, ahogy meghallotta a durranást.

- Nem! - hangzott az ijesztő válasz Karin szájából - Még lábadozol!

- Igazából percről-percre jobban érzem magam - A vörös a kanapéhoz sétált és akkorát vágott szegény Suigetsu fejére, aki csak perceken keresztül jajgatni tudott.

- Látod? Nem vagy még jól! - fordult vissza hozzánk karba tett kézzel. Én próbáltam nem elnevetni magam kínomban, hisz Suigetsu tényleg igazat mondott. A vérem kezdte kifejteni a hatását.

Karin hozott poharakat és mindenkinek töltött. Juugo nem kért, így az ő részét Karin itta meg. Naruto egy rövid köszöntővel újra üdvözölt a csapatban, a többiek egyszerre emelték a poharukat először rám, majd Sasukéval friss házasok révén ránk. Az édes nedű kellemesen simogatta a torkomat. A lepukkant helyhez képest, nagyon jó piát tartottak készleten.

A jelentések és tervek után a hangulat oldottabb lett. Naruto fárasztó poénjain csak az alkohol miatt tudtam nevetni. Az a srác hihetetlenül bőbeszédű volt, minden érdemét felsorolta előttem, de a szarvát Karin törte le a csípős beszólásaival. Juugo a sarokban ült és hallgatta a társaságot, Sasuke pedig csak néha szólt közbe. Amikor kérdeztek arra válaszoltam, és egy-két keményebb küldetésem is elmeséltem.

Furcsa, de jól éreztem magam. Nemcsak a pezsgőnek köszönhetően.

Észre sem vettem, hogy órákig beszélgettünk így, amikor Naruto az órára pillantott.

- Nekem most rohannom kell! - csapott a homlokára - Karin, ha hazamész légyszi fedezd a hátam. Puszi! - intett a szőke és már ki is viharzott az ajtón.

- Tán randira siet? - tette fel a költőinek szánt kérdést a vörös. Sasuke mereven bámulta a poharát - Mit tudsz, amit én nem? - vörös íriszei miatt úgy tűnt, mintha vérben forognának a szemei.

- Ha rápillantasz Naruto számlakivonatára, akkor először tőle kérdezd meg mit is csinált pontosan - Karin arca fájdalmas grimaszba szökött, majd fejét az asztallapra hajtotta.

- Miért ilyen lüke a bátyám? - sóhajtotta.

Sasuke ezt az időpontot választotta, hogy mi is lelépjünk innen. Elköszöntünk, majd a bázis előtt felkapott, hogy az egész várost levegőben szeljük át. Egy hatalmas épület előtt rakott le, melynek falai feketére voltak meszelve és minden ablaküvege megvolt. Az ajtó súlyosnak bizonyult, golyóállónak tippeltem. Az arany kopogtató egy sólyomfejet ábrázolt, merően más volt, mint a bázis.