A Bűn városa

28. fejezet

Naruto:

Sasuke dühösen vágtázott asszonya után, míg én próbáltam kitalálni miként is reagáljak a kialakult szituációra. A Hyuugákkal csak a probléma van, anyám kifejezetten utálja őket, hisz Hyuuga Hiashi, a klán jelenlegi vezetője ölte meg az öccsét.
De Hinata más volt. Ő tényleg nem tartozott azok a szörnyeteg közé.
Azt a félelmet, mit a szemeiben láttam mikor az árverésére került sor... azt egyszerűen nem lehetett eljátszani.

- Mérges rám Naruto-sama? - tért vissza a formális hangnemhez. Hangja alig volt több suttogásnál.

Megráztam a fejem.

A fenébe is! Attól, hogy titkolnia kellett származását az életben maradásához, nem változik a véleményem róla. Hinata egy segítségre szoruló lány, még akkor is ha ereiben Hyuuga vér csörgedezik.
Az anyám orrára meg nem fogom kötni, kivel lakom a házamban.

- Jól seggbe kellene billenteni az apádat, amiért ilyet tett gyönyörű lányával - mérgelődtem hangosan. Hinata nem ilyesmire számított, de ajkaira halvány mosoly ült ki.

- Szóval akkor maradhatok, Naruto-sama? - kérdezte cérnavékony hangon.

Hatalmas rókavigyoromat villantottam meg.

- Persze, hogy maradhatsz, ne kérdezz ilyen butaságokat - simogattam meg a feje búbját - Nem fognak ártani neked míg velem vagy! - Hinata arca elvörösödött és úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul.

Túl sok izgalom volt ez neki. Megértem, a paranoid Uchiha Sasuke elég ijesztő tud lenni.

- Pihenj le nyugodtan, majd én eltakarítom a romokat - mondtam és már kézzel össze is akartam szedni a lámpa darabjait, de Hinata megállított a mozdulatomban.

Zavartan kapta el a kezét ahogy hozzáért a bőrömhöz.

- Na-Naruto-sama, így meg fogja vágni a kezét. Majd én megcsinálom! - dadogta, arca olyan közel került hozzám, hogy jobban szemügyre tudtam venni csodaszép levendula színű szemeit. Valószínűleg órákat töltöttem volna azzal, hogy a szemeit csodálom, de az alsó hallból egy igen dühös Sasuke hangját visszhangozta a folyosó.

Kiléptem a helyiségből és tisztes távolságból figyeltem a kibontakozó vitát.

...

Sakura:

Szegény lányra Sasuke viselkedése jól ráijesztett, kedves férjem nem igazán vette észre a jeleket. Nem hitt a lánynak, pedig tisztán látható volt, hogy igazat mondott. A kihallgatást addig folytatta volna míg Hinata végül magára nem vállalja az összeesküvés elméletét.

Tudtam, hogy ennek minél előbb véget kell vetni. A vak is láthatta, hogy a lány még soha életében nem ölt. Ezt onnan tudtam, hogy a kezén egyetlen bőrkeményedés nem volt és fizikuma sem volt túl sportos. Persze a rutinos szajhák - az ő pályafutásának kezdetét szerencséjére Naruto akadályozta meg - pengét rejtenek el a combcsipkébe, vagy esetleg méreghez folyamodnak. Azonban kevés méreg volt, mely valóban valós veszélyt jelentettek volna. Eddig az apám által fejlesztett mutánsirtó méregről tudok, ami igazi fenyegetést jelent rájuk, meg talán Orochimaru laborjában lehetne egy-két érdekes löttyöt találni. 
Azonban a lányból hiányzott minden miről egy gyilkos megismerszik.
Nem éreztem benne vérszomjat. Ő az a típus, aki beletörődött sorsába és a menekülést választotta a harc helyett. Rabszolga volt végig, neki szüksége van egy olyan személyre, aki megmondja, hogy mit csináljon. Szerencsére Naruto nem élt vissza ezzel a helyzettel, nem tárgyként, hanem társként kezeli őt. A lánynak szokatlan a helyzet, hogy van tényleges szabadsága e ház falain belül, de idővel ráébred a kiváltságaira.