A Bűn városa

44. fejezet

Naruto:

Mintha egy angyal suttogott volna a fülembe, de én folytattam volna még a békés szunyókálást, amikor olyat véltem kihallani az édes hangból amit pont nem szerettem volna hallani.

- Elkésünk...

Kipattantak a szemeim és elsőként Hinata aggódó arcát pillantottam meg. Hevesen kaptam a telefonhoz és a szívem majd kiugrott a helyéről, amint megláttam a pontos időt.

- ELKÉSÜNK! - realizáltam gyorsan a helyzetet és gyorsan kiugrottam az ágyból. Hinata takarót csavart a meztelen teste köré és a fürdőbe iszkolt.

Igen, az este elég sokáig fenn voltunk, aminek most isszuk meg a levét. Nem tehetünk ma az anyám előtt rossz benyomást!

Rekord idő alatt elkészültem, szerencsére Hinatára sem kellett sokat várnom. Berakta a kontaktlencsét, így szemei nem fogják elárulni a valós származását. Elég dögösen festett a mini  fekete ruhában és a combig érő csizma láttán nagyot kellett nyelnem.

- Akkor úgy ahogy megbeszéltük! - mosolyogtam rá bátorítóan, de inkább idétlen vigyorba kúszhatott át a dolog.

Akaratlanul is lett egy hivatalos barátnőm.

- Hai! - bólintott magabiztosan.

Elővettem az ünnepi alkalmakra tartogatott kocsim kulcsát és néhány másodperc múlva már kétszázzal repesztettünk anyámék felé. Nagy fékcsikorgások közepette leparkoltam és a beépített GPS képernyőjére néztem.

- Megcsináltuk! - Az idő pont most váltott délre.

- Az ott Naruto-kun édesanyja? - mutatott Hinata a házunk előtt álló vöröslő ciklonra.

Anyámat valószínűleg furdalhatja a kíváncsiság, hogy mégis ki lehet a titokzatos barátnő, akiről még egy szót sem hallott.

- Essünk túl rajta - sóhajtottam, majd kiszálltam a kocsiból és Hinatának is segített kiszállni. Próbáltam gáláns úriemberként viselkedni, ahogy szüleim próbáltak neveltek.

Hinata belém karolt és éreztem, hogy egy picit megremegett.

- Semmi baj! Csak úgy ahogy megbeszéltük - suttogtam felé fordulva miközben egy hosszú tincset igazítottam neki hátra. 

Az ajtó nyílt és Karin jött ki Suigetsuval az oldalán. Megkönnyebbült a tekintete, ahogy meglátott minket. Felsétáltunk a lépcsőn és megálltunk az Uzumaki klán örököse előtt.

- Szia anya! - köszöntöttem puszival, és ő nyilván egy csontropogtató ölelésben részesített.

- Ha még egyszer letiltod a számomat, kinyírlak - suttogta a fülembe és az ölelése még szorosabbá vált.

- Áhh, Naruto - nyílt ki az ajtó és lépett ki az apám megmentve engem anya halálos szorításából.

- Khm - köszörültem meg a torkom - Engedjétek meg, hogy bemutassam a barátnőmet, Atsuko Harukát!

Hinata illedelmesen meghajolt.

- Örülök a viszontlátásnak Kushina-san!

A drámai hatás nem maradt el. Anya arca elsápadt és még levegőt is elfelejtett venni annyira meglepődött.

- Atsu-Atsuko Haruka! Az nem lehet... hisz mindenkit lemészároltak az Atsuko klánból! -

- Ha bizonyíték kell, akkor meg tudom mutatni a hátamat - felelte határozottan Hinata.