A Bűn városa

49. fejezet

Sakura:

- Megvagy! - hallatszódott a sikátor végéből egy férfi kissé unott hangja.

Mégis ki képes érintés nélkül mozdulatlanná tenni a testemet? Volt egy nagyon rossz sejtésem a fogvatartóm kilétéről.

A patkány visítva száguldott a rejtekhelyem felé. A karom nem az én szándékom szerint mozdult, irányították minden rezdülésemet.

A fegyvert előre szegeztem és az ugrani készülő patkányra céloztam. Az egész tárat beleeresztettem, amitől vinnyogva rogyott össze a földön. Valami megmozdult alattam, mintha az aszfalt hullámzott volna.. Amennyire szemügyre tudtam venni, nem az út kelt életre a talpam alatt, hanem a saját árnyékom.

Az árnyékom hozzákapcsolódott a patkányéhoz, majd éjfekete szalagok törtek elő, melyek körbevették a testét és halálra fojtották azt a dögöt. Sejtésem beigazolódott, Nara Shikamaru volt a nyomomban és zúz halálra pillanatokon belül.

A szívem a torkomban dobogott, ahogy meghallottam a közeledő lépteit. Testem továbbra is mereven állt egy helyben. Megéreztem a férfi lélegzetét a nyakamnál.

- Biztos, hogy megbízhatunk benne? - kérdezte Shikamaru kétkedéssel a hangjában.

Mit ne mondjak nem nyűgözött le, hogy a Narának van még egy társa ezek szerint, ha nem több...

- Bízhatunk benne - hangzott a magabiztos válasz. Az ismerős női hang hallatán összezavarodtam.

Ino volt az.

- Mi ez az egész? - tettem fel én is a kérdésem. Szerettem volna megérteni az egész szituációt.

- Nyugi kislány, mindjárt beavat a főnök - felelte Shikamaru, majd abban a pillanatban süllyedni kezdtem.

A saját árnyékom nyelt el. 

A halál gondolatának még ideje sem volt átfutni az agyamon, hisz annyira gyorsan történt minden. A földre zuhantam viszont szabadon tudtam mozgatni a tagjaimat. Sötét volt és fogalmam sem volt, hogy mi a franc történt velem, azt meg pláne nem, hogy hol vagyok.

- Az árnyékodban vagyunk - hallottam magam mellől Ino hangját. A képtelen magyarázat hallatán csak pislogtam párat.

Nem kérdőjeleztem meg, hogy lehetséges-e hisz egy mutánsokkal teli világban élek. Itt a lehetetlen is hétköznapinak számít.

Egy kattanást hallottam, majd egy apró láng kezdett pislákolni Shikamaru kezében. Az öngyújtójának fénye megvilágította mindhármunk arcát. A helyzet abszurditása nem váltott ki belőlem pánikot, egyszerűen a szarkazmus tört fel belőlem.

- Szóval? Milyen démont fogunk idézni? - kérdeztem miközben tekinteten oda-vissza járt kettejük között.

Shikamaru félmosolyra húzta ajkait.

- Azt már értem, hogy miért kedveled a kis csajt, Főnök - jegyezte meg lazán a férfi.

- Főnök? - szegeztem tekintetem Ino felé, aki csak kacéran megrántotta vállait.

- Pedig az Inot jobban kedvelem - jegyezte meg lazán.

- Hivatalos ügyben vagyok itt - folytatta tovább Shikamaru és egy cigit húzott elő a zsebéből, amit meg is gyújtott.

- Olyan merev vagy - legyintett a szőke - De mindegy is - köszörülte meg a torkát és most már teljesen felém fordult - Mint kitalálhattad ez a küldetés csak ürügy volt, hogy kicsalogassunk téged az Uchihák markából és egy visszautasítatlan ajánlatot tegyünk neked.