A Bűn városa

16. fejezet

Naruto:

Ínycsiklandozó illatok másztak be a csukott ajtómon keresztül. A hasam hatalmasat kordulva jelezte, hogy bizony ideje lenne már reggelizni. Kómásan feküdtem az ágyamban, és ahogy átgondoltam a tegnap este történteket, valahogy nem akaródzott a felkelés. Egész nap lustálkodnék, de jelenésem van ma Sasukééknál.
Becsoszogtam a fürdőbe, a hangok és illatok alapján Hinata tevékenykedett a konyhában. Lecseréltem a békás pizsi felsőmet a kezem ügyébe kerülő első férfiasabb darabra és igyekeztem nem úgy kinézni, mint akin kétszer átment az úthenger.  

Kissé félve nyitottam be a konyhába, féltem milyen állapotban fogom találni a lányt. Megnyugodtam, mikor rendes ruhában megpillantottam őt az étkezőasztalnál sertepertélni. A csodás illatok megtöltöttek életenergiával.

- Jó reggelt! - köszöntöttem a lányt, ki kiejtett egy poharat a kezéből annyira megijedt. Csak az emberfeletti gyorsaságomnak és reflexeimnek hála nem tört el.

Riadt őzike szemekkel pillantott rám, majd távolabb lépett tőlem egy lépést.

- Ohayou Oda... Naruto-sama - javította ki magát, miközben elegánsan pukedlizott egyet.

Bájos és kellemes teremtés volt, egyáltalán nem ebbe a maffiózó világba született teremtésnek hatott. Egyszerűen túl tiszta lelkű lányt láttam magam előtt, ki rossz helyen látott napvilágot...

Napvilág...

Fogalmam sem volt, hogy mit is jelent ez a szó. Akik a Bűn városába születettek - mélyen Konoha csatornái alatt - , csak a neonlámpák fényét ismerhetik a legfényesebb fényforrásként. Barátom elmondása szerint a szabad emberek amikor felnéznek, akkor a végtelen kék eget látják és fenn egy világító tányér alakú égitest szolgál fény-,hő- és maga az élet forrásaként.

Két emberről tudok, akik nem itt születtek és megízlelhették a szabadság ízét.

Akiről mindenki tudott az Haruno Sakura volt. Apja tízévesen hozta le őt Konohából és képezte ki örökösének.
A második személy kevésbé volt ismert,  csak a klánja és a barátai tudtak róla. Uchiha Mikoto épp Uchiha Sasukéval volt állapotos, mikor elszökött innen, hogy új életet kezdjen és szebb jövőt biztosítson születendő fiának.
Öt évesen került Sasuke a Bűn városába, az anyja pedig meghalt.
A teste viszont sosem került elő.

Hinata fürkésző égkék színű szemei hoztak vissza a valóságba és persze az asztalon roskadozó sok finomság. 

- Nem tudom miket szeret Naruto-sama, azért a konyhában található választékból próbáltam a legtöbbet kihozni - hálásan helyet foglaltam, mikor észrevettem, hogy csak egy személyre van terítve.

- Ettél már? - kérdeztem gyanakodva, de ő csak megrázta a fejét.

Kezdődik...

Egy szó nélkül fogtam magam és hoztam egy másik tányért és kihúztam a szemben levő széket.

- Nem vagy rabszolga, sem cseléd. A neved Hinata és... - kerestem a megfelelő szót - A lakótársam vagy. A múltadat felejtsd el és próbálj a jövőre koncentrálni - félszegen leült a székre.

- Jövő? - ismételte meg a patyolattiszta tányérra szegezve tekintetét.

- Kiderítjük mit szeretsz csinálni, keresünk célt az életedben. Jól hangzik? - teljesen fel voltam dobva és reméltem, hogy az életkedvemből rá is ragad valamennyi. 

Szinte már zavarba ejtő volt a pillantása.

- Naruto-sama nagyon kedves ember. Még sosem bántak ilyen jól velem - jelentette ki így hirtelen - Én...csak...Önnel akarok maradni. Örökre. - körözött idegesen a hüvelykujjaival zavarában. Meglepett a vallomása.