A Bűn városa

22. fejezet

Sakura:

Megéreztem Sasuke ajkait az enyéimen. Egy darab fatuskóként éreztem magam, tettére cselekvésképtelen lettem. Csókolóztunk egy párszor már ezelőtt, de akkor az alkohol kihozta belőlem a szenvedélyes énemet, ami jelen pillanatban most elég mélyen szunnyadt bennem. Kényszeredetten mozdítottam a nyelvem, hogy ne csak egy szoborként viseljem el a tettét.
Megszakította a csókot.

- Borzalmasan csókolsz - fejem elvörösödött, mire ő a reakciómra csak elvigyorodott. Élvezte, hogy bosszanthat és pláne jobb valamiben.

- Bocsánat, hogy nem rendelkezem olyan nagy gyakorlattal, mint egyesek - jegyeztem meg epésen. Szemöldöke a homloka közepéig csúszott meglepettségében.

- Te voltál az első nekem - vallotta be nyíltan. Nem akartam ezt az őrületes blődséget elhinni neki.

- Ne nézz hülyének! Egy ilyen felsőtesttel és arccal bárkit megkaphattál - röntgen szemeimmel a hazugság legkisebb jeleit kutattam az arcán. Sasuke merev arcán egy izom sem rándult meg.

- Szóval jóképűnek találsz? - A vigyora kiszélesedett. Karomat összekulcsoltam mellkasom előtt és tekintetemmel gyilkolni lehetett volna.

- Ne tereld a témát! Tuti megfektettél már legalább száz nőt az életedben - kontráztam rá. 

- Ezt nevezik féltékenységnek? - Sasuke alaposan elemezni kezdte az arcomat, hogy helytálló-e a feltételezése, de a villámló smaragdjaimmal szerintem sikerült tudtára adnom a helyes választ - Jó nem szórakozom tovább, nem vagy valami humoros. - Az idegek a homlokomon háromszorosára dagadtak, a türelmem pengeélén táncolt Uchiha Sasuke.

Erőltetett mosolyt villantottam, a szám sarkában az izmok rángatózni kezdtek. Aki ismert az tudta, hogy ilyenkor kell abbahagyni a bosszantásom, különben lassú halált fog halni az illető.

- Egyébként tényleg őszinte voltam. Nem akartam semmilyen szexuális betegséget elkapni - adta meg a világ legtermészetesebb magyarázatát.

Uchiha Sasuke adoniszi adottságaival csak azért nem élt és habzsolta az életet két kézzel, mert egyszerűen tartott a STD-től - ami persze megfelelő óvszerhasználattal nagyrészt kivédhető -

- Te tényleg paranoiás vagy! - bukott ki a számon.

Sértésnek vette.

- Nem használhatnánk inkább az elővigyázatos és megfontolt kifejezéseket helyette? - látszott rajta, hogy frusztrálja őt a negatív jelző.

- Nem! - élveztem, hogy cukkolni tudtam ezzel. Legalább találtam egy gyenge pontot rajta.

- Azt csinálsz, amit akarsz! - fordult el morcosan tőlem. Testem végre fellélegezhetett, ahogy felállt és a konyha felé vette az irányt.

Elterültem a kanapén, és a csillár gyémánt függőinek értékét próbáltam felbecsülni, de a tizenkettedik millió yennél megzavarta a számolásomat Sasuke kérdése.

- Éhes vagy? - hallatszódott ki a hangja, kérdését követően őrült nagy csattanás töltötte be a teret. Szerintem kiborította a szekrény tartalmát.
Feltápászkodtam, semmi pénzért nem hagytam volna ki a látványt.

A földön edények pihentek, felületük pedig a liszttől volt poros. Felnéztem az ügyes tettesre, a látványra kitört belőlem a nevetés. Sasuke fejére borult a lisztes tároló, így fekete haja teljesen fehér lett, arcát és ruháját sem kímélte az őrölt búza. Könnyeimet törölgettem, hisz annyira nevetséges volt a helyzet. A világ legveszélyesebb mutánsa annyira emberinek tűnt előttem. Még arról a fenyegetésről is megfeledkeztem, amit faja képviselt magában.