A Bűn városa

32. fejezet

Sakura:

Idegesen fordultam át egyik oldalamról a másikra, hisz holnap lesz a nagy nap, amikor el kell lopnom a Hyuugák birtokáról az ezerkarátos gyémántot. Ha a küldetést sikerrel teljesítem, akkor Uchiha Fugaku elismer engem és megkapom az Uchiha klán szimbólumát a hátamra, ami adni fog egy minimális biztonságérzetet. De csak annyit, mint amennyit egy sebzett vad érez egy kiéhezett hiénafalka között.

- Aludnod kellene - bukkant fel Uchiha Sasuke a konyhából kezében két üres pohárral.

- Nem tudok - néztem rá a kanapén elterülve.

Minden létező lehetőséget átvettünk, és egy egész ütős haditervet sikerült összehozni. Hinata elég részletesen fel tudta eleveníteni a családi fészkük biztonsági rendszerét, és a srácok megtanulták kezelni a klónjaimat is. A terv alapján a holnapi napot bombabiztos sikerrel kellene tudnom zárni.

Amit megtanultam az évek alatt, hogy egy küldetés nem minden esetben úgy zajlik le, ahogy azt mi előre megterveztük, hisz váratlan események megszakíthatják a terv gördülékenységét.

Sasuke letette az asztalra a poharakat és kivett egy whiskeyt a vitrinből.

- Oldja a feszültséget - tölteni szeretett volna, de megállítottam.

- Tiszta fejjel akarok nekimenni a holnapnak - nyöszörögtem. Az Uchiha visszarakta a kupakot a helyére.

- Akkor megmasszírozzam a hátad? - felhorkantottam erre az ötletére.

- Még az kellene, halálra röhögném magam. Csikis vagyok - fúrtam a fejem a párnába.

Már azt hittem feladja, de az utolsó ötletével felrakta az i-re a pontot.

- A szex oldja a feszültséget és segít elterelni a gondolataidat - Hitetlenül emeltem fel a fejemet és csak hápogni tudtam az újonnan jött ötletére. Talán Karin bebeszélt neki valamit, amiről nem tudok?

Értékelem, hogy segíteni próbál, de ebben az esetben jobb lett volna, ha meg sem szólalt volna.

Lesújtó pillantásomból leszűrte, hogy nem vagyok olyan hangulatban.

- Jól van, na. Segíteni próbálok - tárta szét tehetetlenül a karjait.

Újra fordultam és most már a hátamon feküdtem, tekintetem a plafonra szegeztem. Ideges voltam és nemcsak a küldetés miatt. Hamarosan a végéhez ér a ciklusom, és ilyenkor a hormonok megborítják a stressztűrő képességem, de az utóbbit nem szeretném az Uchiha orrára kötni.

- Talán van valami amit megtehetsz értem - Sasuke kocsányon függő szemmel leste a kívánságom. Felültem és intettem, hogy üljön mögém.

Sasuke leült és fejemet a combjára hajtottam, pont úgy, ahogy ő tette néhány nappal ezelőtt. Éreztem, ahogy megfeszült a közelségemtől.

- Ha birizgálod a hajam, az ellazít - megigazítottam tincseimet és lehunyt szemmel vártam, hogy Sasuke álomba ringasson.

- Így gondoltad? - Érzés alapján Sasuke egy lófarokba fogta össze a hajam, aztán leejtette.

Kirobbant belőlem a nevetés. Elég sajátos elképzelése volt a dolgok menetéről.

- Így! - mutattam meg neki somolyogva. Egy tincsemet az ujjam köré csavartam, majd hagytam lágyan lehullani az ujjamról - Ne tépd ki, még szükségem van a hajamra.

- Igyekszem.  - A hangja alapján ő is mosolygott és néhány próbálkozás után egész jól belelendült.

A szemhéjam egyre nehezebbé vált és valahol megrekedtem az ébrenlét és álom furcsa világa között. Érzékeltem Sasuke lélegzetvételét, a gondolataim egyre lassabb ütemet vettek, viszont szemeim előtt az elmúlt napok eseményei folytak össze. Az apám halála, a bioklónok, a családom kijuttatása, az Uchihák szívélyes fogadtatása, Sasukéval való kapcsolatom, a Hyuugák elleni haditerv és a mutánsok titka mind egy gyorsított filmbe sűrűsödött bele.