A Bűn városa

41. fejezet

Naruto:

Előadtam a tökéletesen megrendíthetetlen tervemet és a közönség reakciójára vártam. Sakura felrakta a kezét.

- Szóval ha jól értem az a sztori lényege, hogy Hinata a 12 évvel ezelőtt lemészárolt Atsuko klán utolsó sarja, aki csodával határos módon túlélte a mészárlást és a sikátorban kóborló hatéves gyereket egy a kupiban levő nő vette magához, aki hamar felfedezte a gyermek szépségét és gésának nevelte. Az Atsuko klán régen jó viszonyt ápolt az Uzumaki klánnal, így abban bízol, hogy anyud jóváhagyja a kapcsolatot és békén hagy téged. A bosszúval meg nem kell foglalkozni, hisz a merénylők már nyolc éve meghaltak. Hinatát már nem a bosszú vezérli hanem a szerelem fűti. A számládról eltűnő pénzt pedig elsimítottad...Már csak egy dolgot nem értek... - tűnődött el a rózsaszín - Mi akkor minek kellettünk?

- Csak a húgom túlkomplikálta a dolgot - forgattam meg a szemeimet - De ha már eljöttetek, akkor Sakura a te segítségedet is szeretném kérni.

A lány érdeklődve várta a folytatást.

- Szóval Hinatának ruhák kellenének. Én nem értek a női ruhákhoz ezért hívtam át Karint.

Sakura pislantott kettőt, majd fülig ért a szája.

- Rendben Sasuke elvisz minket.

- Mi? - háborodott fel.

Sakura és Karin cinkosan összekacsintott és két oldalról közrefogták az én kis angyalkámat.

- Köszi Sasuke, hogy elviszel minket - vigyorgott rá húgom, Sasuke pedig még mindig nem tért magához a sokkból.

- Mi vagyok én, személyi sofőr?!

- Igen -vágták rá szinkronban a lányok.

- Chh- állt fel Sasuke és elővette a kocsikulcsot - Sokba fog ez neked kerülni, Mrs Uchiha.

- Csak írja fel a többihez Mr. Uchiha - pimaszkodott vissza Sakura.

Hát meg kellett hagyni ezek ketten nagyon szórakoztató jelenségek, élveztem a háttérből figyelni a marakodásukat. Még Sasukét sem láttam ennyire felszabadultnak, jó hatással van rá Sakura. 

A lányok kiviharzottak az ajtón és reméltem, hogy Hinatát egyben fogják visszaszolgáltatni hozzám. A kanapén ülő Suigetsura esett a pillantásom.

- Ezek jól itt hagytak - gyújtott rá egy cigire.

- Elvihetlek egy darabig - ajánlottam fel jövőbeni sógoromnak.

- Hova mész? - fújta ki a füstöt.

- Ryuuki Naohoz. A teljes tökéletességhez szükségem van az ő asszisztenciájára is. - A srác gyorsan elszívta a cigit és már indultunk is. Fél úton kidobtam és Naoval való találkozásom sem tartott egy óránál tovább.
Számíthattam a segítéségére.

Az órák otthon unalmasan teltek és minden ötödik percben kényszeresen a mobilom képernyőjére pillantottam. Még mindig nem tértek vissza.

Megcsörrent a telefonom és kijelzőn anya száma villant fel.

- Szia - köszöntem bele és már azonnal fél méterre távolítottam el a mobilt.

A megérzéseim jók voltak, az anyám kiabálása tisztán hallatszódott fél méterről is.

- Nem fogok kibújni az ebéd alól és Anya... - vettem egy nagy levegőt - Holnap szeretném bemutatni a barátnőmet.