A Bűn városa

7. fejezet

Sakura:

- Ideje felforrósítani a hangulatot! - jelentsen az ő nyelvén bármit is...

Azért az ő érdekében mertem remélni, hogy nem most kanosodott fel a drágám, különben kénytelen lennék az üldözőink előtt megölni őt, már ha ez lehetséges egy olyan átlagos halandó számára is, mint én. Sasuke tölcsért formált a kezéből és a szája elé emelte.

A saját bőrömön tapasztaltam meg, mire is gondolt az újdonsült férjem.

Perzselő tűzcsóva hagyta el a torkát. A pletykák igazak voltak, a saját szememmel győződtem meg róla, hogy Uchiha Sasuke képes tüzet varázsolni. Én vele ellentétben "csak egy normális" ember vagyok, kicsit több erővel megáldva, amit az apám iránti gyűlöletem szült.
Még sohasem tapasztaltam meg testközelből egy mutáns valódi erejét, és sikerült eldöntenem, hogy nem szívesen kerülnék vele összetűzésbe.

Az üldözőink is valahogy erre a következtetésre jutottak. Megdöbbenve figyelték, ahogy a méteres vastagságú falat Sasuke hatalmas tűzgolyója könnyedén megolvasztotta. Ez a támadás könnyen végzett volna velük is, hamu sem maradt volna belőlük. Néhány tag kezéből kiesett a pisztoly, de a többi fekete ruhásnak sikerült tartania magát. Mielőtt lőhettem volna Sasuke egy mozdulattal lerántotta a vállamról a puskám, majd könnyedén kilökött a hasadékon.

Sikítani sem tudtam a döbbenettől. Arcáról semmit sem tudtam leolvasni, mely egyre távolabb került tőlem.

Én ostoba. Miért is bíztam meg benne?

Ha megöl engem akkor kizárólag az övé lesz a Haruno klán részvényei, pénze, fegyvere és a területi jogaink, az Uchiháké lesz a fő hatalom a Bűn városa felett.

Mindvégig ez volt a terved, nemde? Csak ámítás volt, hogy felszabadítod az anyám és öcsém.

Sajnálom Shouta és Anya. Hamarosan találkozunk!  - megnyugvással vártam a becsapódást, de egy golyónak jobban örültem volna a fejembe.

Lehunytam a szemem, a bűntudat mardosta a lelkiismeretemet. Nem kellett volna Uchiha Sasukéval tartanom, be kellett volna szállnom Naruto kocsijába és megölnöm mindenkit, majd saját erőmből felszabadítani anyáékat. Ehelyett én ostoba módon a bosszút választottam a családom biztonsága helyett.

Hamarosan vége mindennek.

Szánalmas életem képkockái nem peregtek le szemeim előtt, mint ahogy azt a nagy könyvekben megírták. Habár nem bántam, nem akartam átélni újra minden egyes vadászatomat. Számtalan ember vére tapad a kezeimhez, noha mind megérdemelte a halált, mégis bűnössé váltam miattuk.

Gyilkossá avanzsált apám.

Nincs megbocsájtás számomra.

A megnyugtató sötétség viszont nem köszöntött le rám. Lövések záporoztak, majd erős kezek ragadták meg testemet és oldalirányba repültünk. Kipattant a szemem a meglepettségtől. Uchiha Sasuke egy féloldalas mosollyal nézett le rám.

- Mondtam, hogy nem hagylak lezuhanni. Az ígéreteimet megtartom - az ajkaim elnyíltak a döbbenettől. Szemei még vörösebben izzottak fel, tekintete megakadt a számon - Ha továbbra is így nézel rám, kénytelen leszek valami biztonságos félreeső zugot keresni - a Jerichot meglóbáltam az arca előtt.

- Még egy ilyen vicc és lelőlek! - feleltem cseppet sem kedvesen. A lehető leghidegebb pillantásommal jutalmaztam, míg ő szórakozottan felnevetett.

- Próbáld csak meg drágám! - eldurrant az agyam a becenévtől, jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy fél perccel ezelőtt megmentette az életem és technikailag még mindig a kezében volt a sorsom fonala.